Előrebocsátom, hogy általános szabályként nem állok szóba négerekkel (neveltetés és gusztus kérdése az egész). Már csak azért sem, mert minden társalgási próbálkozás nagyon nehezükre esik, a felső ajkuk ugyanis túl nehéz, akárcsak a felfogásuk, és rendszerint olcsó drogoktól kábultak vagy holtrészegek két sör után. Így aztán egymás között a négerek jobbára csak makognak, és úgy tűnik, elég jól megértik egymást.

Megesik azonban, hogy egy emberi lénnyel is megpróbálnak kommunikálni, és egy napon az egyikük talán éppen nekünk talál makogni valamit. Ez esetben jobb, ha védekező/hárító pozíciót veszünk fel, mint mindenkor, amikor egy vadállattal van dolgunk. Mondjuk a négernek, hogy ismételje meg, olyan lassan és tagoltan, amennyire csak tőle telik. Ha azonban továbbra is makog, akkor ezzel replikázzunk: „Nincs cigim, nem akarok drogot venni, nincs apróm, és nem tudom, hogy hol van a legközelebbi telefonfülke. Egyébként pedig egy töltött 45-ös lapul a zsebemben, és ha megpróbálsz kirabolni, habozás nélkül szétlövöm a kibaszott nigger fejedet.” Bármit is akart a néger kifejezni, ez a formula minden elképzelhető esetre beválik.

Amikor szavak helyett írásban akarja magát kifejezni - hála a gonosz, vérszomjas fehér náciknak, egyes négerek rendelkeznek egy minimális írástudással (ők, akik sohasem voltak képesek a legszerényebb írásmódot sem kiokumlálni, ahogyan arra sem, hogy ne haljanak éhen, noha földjeik a legtermékenyebbek a világon) -, a gyűlöletes nevetségessé válik: a néger (akárcsak fajtestvére, a zsidó) elkezdi majmolni a fehéret, a teljesítménye azonban ... szóra sem érdemes. (Tud valaki egy néger írót említeni, pláne egy valóban jó néger írót?)

Értsük meg jól egymást! Egyáltalán nem gyűlölöm jobban a négereket, mint a zsidókat - egyszerűen csak rájöttem (nem volt nehéz), hogy nem emberek, és ennek megfelelően kezelem őket. A négerek vadállatok, akiket a zsidók szabadítottak rá a fehér országokra, és így óvatosan kell velük bánni. Ha a rabszolgaság korában sikerült is hasznosítani őket, szabályozni a szaporaságukat, kordában tartani és viszonylag hatékony munkavégzésre kényszeríteni őket, a fehér ember természetes empátiája, amely arra készteti, hogy nyakörvet tegyen az általa háziasított állatok nyakára, végül is sajnálatos módon meggyőzte őt arról, hogy a zsidók javaslatára a sajátjával azonos státuszt adjon a négereknek, már csak azért is, mert ez utóbbiak a fehérekkel töltött évszázadok során többé-kevésbé megtanulták utánozni az emberi lények gesztusait és öltözködését. Az eredmény: azóta a fehér országokat ugyanúgy megfertőzték a néger majmok, mint a zsidó csótányok.

Számomra tehát egyáltalán nem meglepő, amikor azt hallom, hogy négerek megerőszakoltak, megkínoztak, meggyilkoltak fehéreket; amikor komoly jelentésekben azt olvasom, hogy Afrikában megerőszakolják az újszülötteket, a kisgyerekeket és a kecskéket, gyíkvizeletet isznak és a saját ürülékükből készítenek szívnivalót; amikor ugyanezek a jelentések arról szólnak, hogy a négerek végignézik, amint a porontyaik éhen halnak vagy rettenetes betegségekben elpusztulnak, miközben a mamájukat éppen partiba vágják a bozótban az utánpótlás biztosítása végett - mindez nem meglepő a négerektől, mert nem hasonlítom őket az emberekhez.

Csak ha emberszámba vennénk őket, akkor tudnánk gyűlölni a négereket, és ha egy embercsoport úgy viselkedne, ahogyan ők, annyi szenvedést, pusztítást és szerencsétlenséget okozna, amennyit ők, akkor gyűlölni is kellene őket! De ha megértettük, hogy ők nem emberek, a cselekedeteik már nem számítanak meglepőnek és nem váltanak ki gyűlöletet sem. Ilyen egyszerű a dolog.

Mielőtt Ramszesz fáraó földi maradványainak a vizsgálata be nem bizonyította minden kétséget kizáróan a fáraó korabeli Egyiptom árja, tehát európai eredetét, szokás volt meglobogtatni a négerek védelmében a Föld egyik legősibb és legnagyszerűbb civilizációját. (Nem beszélve arról a svihákságról, amelyet állítólagos „közös ősünk”, Lucie nevében űznek, akiről már számtalanszor bebizonyították, hogy csak egy banális cerkófcsontváz, de továbbra is emlegetik, hogy egy kis önbecsülést öntsenek a négerekbe - fel sem fogva, hogy micsoda irónia van ebben az intoxikációban).

Mert hát valljuk be, hogy még mielőtt a tudományos bizonyítékokat megtalálták volna, egy átlagos rapper vagy egy fekete-afrikai „város” látványa alapján is erős kételyeink lehettek a tekintetben, hogy a négereknek bármi közük lett volna a régi Egyiptomhoz. Ez a fajta hazugság tökéletesen hasonlít azokhoz a hazugságokhoz, amelyeket a zsidók terjesztenek a saját múltjukról: a négereknek és a zsidóknak ugyanis egyáltalán nem volt saját kultúrájuk, saját történelmük és saját találmányuk. Egyetlen néger sem volt képes arra, hogy elvessen egy magot, háziasítson egy állatot vagy feltaláljon valamit (például a kereket). Építészeti ismereteik a sárból, levélből és ürülékből készült kunyhókra korlátozódnak, amelyeket bármelyik hód képes überelni. Nem csoda, hogy a négerek megpróbálják elrejteni ezt a „történelmet”. De elég megnézni, hogyan viselkednek Afrikában, az amerikai gettókban vagy a nyugat-európai külvárosokban, hogy megértsük: csak defektes emberszabásúak, akiknek nincs más választásuk, mint hogy jelenlegi helyzetüket a fehérek elnyomása és rasszizmusa rovására írják.

Röviden tehát, a Fehér Egyiptom-teória győzelme előtt el kellett fogadnunk, hogy a fekete-afrikai négerek egy nap úgy döntöttek, felemelik a seggüket, saját erőből átszelik a sivatagot, felépítik a piramisokat és az ismert történelem egyik legnagyobb civilizációját, majd elhagyják azt és visszatérnek a dzsungelbe faviskókban élni, mocsokban és tehéntrágyában fetrengeni, arra várva, hogy az élelem a fehérek által ajánlott vöröskeresztes csomagokban érkezik. Logikus...

Egyes négerek azt állítják, hogy a jelenlegi helyzetük azért ilyen szörnyű, mert „a fehérek elvitték a legjobb koponyákat Afrikából”. Nevetséges. Afrikában sohasem voltak jó koponyák. A négerek, akárcsak a zsidók, biológiailag képtelenek akárcsak egyetlen eredeti gondolatra is.

Mások azzal érvelnek, hogy a vadságnak semmi köze a fajhoz, mivel a sorozatgyilkosok többsége fehér. Először is a „sorozatgyilkos” kifejezés megtévesztő, mert a „sorozat” fogalma egy megfelelően intelligens pszichopata gyilkost implikál, hogy egy ideig kijátssza a rendőrségi nyomozást, ami már önmagában kizárja a négereket. Az USA-ban azonban, ahol a statisztikák megbízhatóak, a sorozatgyilkosok 22 százaléka mégis néger, noha a négerek csak a lakosság 13 százalékát képviselik. Végül pedig elég rákeresni a Google-ban a „serial killing africa” vagy „african ritual killers” kifejezésekre ahhoz, hogy meglássuk, mit művelnek a négerek in da muddaland...

Erre azt fogják mondani, hogy „a fehérek is követnek el bűncselekményeket”. Nyilvánvalóan. De Európában ők otthon vannak (noha már egyre kevésbé). Az Egyesült Államokban ugyanakkor négerek követik el a gyilkosságok 59 százalékát, a lopások 61 százalékát és a nemi erőszakok 50 százalékát (a fehér nők ellen 54,9 százalékát). Sőt mi több, a statisztikák szerint a rasszista motivációjú gyilkosságok 55,6 százalékát négerek követik el fehérek ellen, míg a fordítottja csak az esetek 24,4 százalékában fordul elő.

Persze a négerek, akárcsak a zsidók, azt állítják, hogy mindent ők találtak fel (érdekes, hogy ilyen tehetséges lények csak a fehér társadalmak nyakán tudnak élősködni), de ami még durvább, a fehérek iskoláiban is azt tanítják, hogy a feketék „csak az eltérő bőrszínben különböznek a fehérektől, pigmentáció kérdése az egész”. Lárifári! A négerek nemcsak kevésbé világosak nálunk (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt), hanem egy anthropo-pithecus, parahumán fajt alkotnak: kisebb az agyuk, arányaiban nagyobb a kezük és a lábuk, a karjuk túl hosszú, a koponyájuk szöge tíz fokkal közelebb van a majomhoz, mint az emberhez, orrcsontjuk ugyanolyan, mint egy majomé, a szemük sárga, a hajukat valójában sokkal inkább szőrzetnek kellene nevezni stb. Figyeljünk csak meg egy négert egy gorilla mellett, és próbáljunk szembesülni a valósággal, ahogyan egykor őseink tették, akik - nem részesülvén a ’45 utáni közoktatás „áldásaiban” - ostobáknak, erőszakosoknak, élősködőknek tartották a négereket, akik nyomortanyává változtatnak minden helyet, ahol megtűrik őket. Ehhez semmi köze a bőr színének: egyszerűen csak ebben is, mint minden másban, az „aláírás törvénye” érvényesül, és a természet nyilván nem ok nélkül adta ezeknek a lényeknek a kaka színét...

Ultima ratióként általában a négerek sportteljesítményét hozzák fel. Nos hát, tudnivaló, hogy a négerek muszkulárisan hiperspecializáltak, vagyis egy fehérből lehet jó futó, egy négerből viszont sohasem lehet jó úszó, amúgy pedig a pávián gyorsan fut, az orrszarvú „bivalyerős”, a kenguru pedig nagyot ugrik. Ebből tehát az következik, hogy egy szinten állnak az emberrel?

De hát a rasszizmus miatt nem tudnak kibontakozni - hangzik a manapság legdivatosabb PC-érv. Akárcsak a zsidók esetében, a kérdés magától adódik: ha az évszázadok során olyan rosszul bántunk velük az országainkban, akkor miért ragaszkodnak mégis ahhoz, hogy köztünk éljenek?

Akárhogy is, egy jó IQ-teszt többet ér bármilyen expozénál (tudván, hogy az egyén retardáltnak számít a 85-ös szint alatt): márpedig az afrikai négerek átlagos szintje 75, Amerikába szakadt fajtestvéreiké 85, míg az európai fehérek átlagos szintje 100, a világcsúcstartó japánoké pedig 106.

Állítólag Goebbels mondta azt, hogy a „kultúra” szó hallatán a revolveréért nyúl. Vajon a „néger kultúra” hallatán milyen fegyvert vetett volna be? Minimum egy bazookát?