Nem könnyű egy féleszű fél-zsidónak lenni. 
2012. május 22. 06:44:13 | in English

Egy népnek legalább annyira illene szeretnie magát, hogy tisztában legyen saját múltjával, történelmével. Alapigazság, hogy minden nép megérdemli a saját vezetőit, és az is, hogy nincs olyan erő, amely a végtelenségig tudná fenntartani aljas erőszakosságát egy gondolkodásra és ennek függvényében összefogásra képes nép nyakán.

Ma már a klasszikus értelmezés keretében egyre kevésbé beszélhetünk népről, hiszen ma a nép egy nemzettestben inkább népek művi keverítése folytán simán állampolgárrá változik, nem feltétlen a befogadó nemzet érdekeit tartva szem előtt.

Gróf Széchenyi Istvánnak 1844 tavaszán mondott beszédében ezt jól fogalmazta:

"Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert, ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát tölt, megromlik a leves és azt nem eheti meg már ember.”

Széchenyi megromlásról beszélt és jogosan. Ma a magyar nép csak nevében magyar, a bevezetőben említett bölcsességgel és összetartással köszönő viszonyban sincs, múltját nem megfelelőképpen ismeri, a jövőjét meg másokra bízza, legyen az egy idegen nép saját testében vagy egy világbirodalomra építő összeesküvés olyan rövidítésekkel felcicomázva, mint EU., NATO., IMF., és hasonló förmedvények.

Szalay László írása lapunkbanrávilágított megint arra a szomorú tényre, hogy népünk, vagy sok esetben csak simán állampolgáraink kimennek az utcára tüntetni, ellentüntetni, szobrokat rongálni, holott fogalmuk sincs arról, hogy amit tesznek miért is teszik. Mint egy távirányított birkanyáj, maguk előtt csak seggeket látnak, és maguk is azzá lesznek.

Mint ahogy téves információink vannak nagynak nevezett elődeinkről Szent Istvántól, Mátyás Királyon át Kossuth Lajosig, úgy a mai vihart a társadalmi biliben a nem tökéletesen 'köz”-ismert Horthy Miklós személye kavargatja, és egy olyan tudatlan, sőt primitív „Mischling” (1) akciója, aki kommunista elődei (Padányi Mihály, Janikovszky Béla, és Egri ) (2) hősiességén felbuzdulva szoborrongálásban merítette ki mérhetetlen butaságát.

Igen, Dániel Péter aki zsidónak nem elég, magyarnak viszont igen hitvány pofátlanul idézi René Descartes híres mondását facebook-os honlapján - „Cogito ergo sum” „gondolkodom, tehát vagyok”.

Tetteit a gondolkodás teljes hiánya vezérli, amit Horthy Miklós szobra elleni támadásával bizonyított is. Saját bevallása szerint Horthyt a zsidóság iránti törzsi vonzódása révén gyűlöli zsigeri szinten, nem beszélve a zsidó monopólium, a kommunizmus iránti elkötelezettségéről, amely viszonylatában Horthyban ugyancsak e zsidó-izmus ellenségét véli.....hibásan.

Azt ugyan még a legbutábbak is tudják, még ha tagadják is, hogy 1918 október 23.-án egy igen mocskos szakaszába lépett a magyar történelem.(3)

Megalakult a szovjet mintára a kommunista ihletésű Nemzeti Tanács, amelyet a vörös gróf Károlyi Mihály hatalomra jutása követett 1918 október 31. -én azon a napon, amikor brutálisan meggyilkoltatta gróf Tisza István, gyűlölt ellenlábasát.

A zsidó vezetésű patkánylázadás megrontotta a magyar levest, hogy Széchenyi korábbi beszédét idézzem, és hazánk történelmének egyik legundorítóbb árulása és mészárlása vette kezdetét. A gyilkosok kevés kivételtől eltekintve szinte teljesen zsidókból álltak.

Kun (Kohn), Pogány (Schwartz), Garbai, Hamburger, Vágó (Weiss), Kunfi (Kohn), Vántus, Landler, Böhm, Kalmár (Kohn), Lukács (Lőwinger), Láday, Bokányi, Erdélyi (Ehrlich), Dvorzsák, Csizmadia, Hevesi (Honic), Ágoston (Angenstein) Varga (Weissfeld), Friedler, Horovicz, Szamuely (Salamon) és sorolhatnám, mind markáns képviselői voltak annak a beilleszkedésre nem képes, hazaáruló, idegen érdekeket szolgáló idegen néptestnek, amelyre Széchenyi korát megelőzésen hívta fel a figyelmet.

Igaz, Széchenyi későn jövő prófétának bizonyult, hiszen más népek és más korok nagyjai maguk is figyelmeztették népüket a saját társadalmi problémáikra. Pl.

CICERO - Római államférfi és író:

"Halkan! Halkan! Azt akarom, hogy csak a bírók hallják amit mondok. A zsidók már nagy nehézségeket okoztak nekem, mint ahogy másoknak is. Nem kívánok nekik további szívességeket tenni." (Védőbeszéd Flaccus védelmében).

DIO CASSIUS. Második századbeli római történész. Leírja a kegyetlen zsidó felkelést a római birodalom ellen amely a birodalom hanyatlásának a kezdetét jelentette.

"A zsidók mind a rómaiakat mind a görögöket elpusztították. Megették áldozataik húsát, beleikből öveket csináltak és vérükkel kenték be magukat... Egészében Cyrenen 220 ezer ember pusztult el, Cipruson pedig 240 ezer, ezért nem teheti ma zsidó a lábát Ciprus földjére." [Római történelem].

A patkánylázadás ugyan nem vonta maga után a rituális kannibalizmus vétkét, de a zsidó kommunisták a Lenin – fiúk különítményével a Dunába lőttek politikusokat, kisembereket és páncélvonaton robogták be az országot, hogy parasztok tucatjait akasztgassák fel a kertjükbe saját gyümölcsfáik ágaira és olyan eset is megtörtént, amikor a saját felségével rúgatták ki a sámlit a kuláknak kikiáltott paraszt lába alól gyönyörködve annak haláltusájában.

Ez az állapot már a Szövetségesek számára is kényelmetlenné vált, Kohnéknak buknia kellett. Az, hogy az adott pillanatban a normalizáló rendezése Horthyra esett, csak azért történhetett meg, mert gróf Bethlen István simán elzárkózott a kormányzói kinevezés elöl. 1920 március elsején Hortthyt kinevezik kormányzónak és két héttel később megalakul a Simonyi-Sedaman Sándor vérszegény kormánya.

Ebben az időben gyilkolták meg Somogyi Bélát és Bacsó Bélát az Ostenburg-különítmény tagjai, amelyekből Pogány a „Fehér Terror” könyvében találomra nevez meg embereket, és akik közül pl. Kovarz Emilt 1946-ban a kommunisták felakasztottak. Ugyancsak híre ment Kun Béla mérgezési kísérletének a Steinhof elmegyógyintézetben, amely csak az ország jó-hírének befeketítését szolgáló komédiának bizonyult.

A mai helyzethez hasonlóan a nyugati média elhallgatva a patkánylázadás áldozatait, „fehérterrorról” kiabálta tele Európát. Az akkori miniszterelnök elhatárolódott az önszervező büntetőbrigádok tetteitől.

A brigádok, mint Ostenburg-Moravek Gyula, Prónay Pál és Héjjas István büntetőcsoportjai valóban végiglátogatták a Lenin Fiúk korábbi útvonalát és öntörvényesen szolgáltattak ítéletet, de Horthy aki a korai Friedrich kormányban csak, mint megfigyelő vett részt a kormányüléseken sohasem adott ki parancsot öncélú megtorló akcióra. Ha a szellemi képességtől nem gátolt Dániel Péternek mégis a tulajdonában van egy ilyen, Horthy szerepét bizonyító dokumentum, küldje el szerkesztőségünkhöz, hogy korrigálhassam írásomat.

Simonyi-Semadam miniszterelnök hazafias érdeknek nevezte a zsidók megvédését és kijelentette, hogy: „ ..nem hősi dolog azaz utcán, a villamoson vagy kávéházbab felpofozzák azokat, akiket zsidóknak néznek.”

Korábban akasztani, Dunába lőni, rabolni hazafias dolog volt?

Engedtessék meg, hogy Liszt Ferenc híres zeneszerzőtől idézzek:

"El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja, és ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békes létezés vagy az állandó szociális láz kérdése." (4)

Kiutasították tehát mindnyájukat? Nem, sőt Simonyi-Semadam beszédjének napján a statáriumot is feloldatta, a nyomozói hatóság munkáját leállíttatta.

A korábban 1919 december 2.-án felállított internálótáborba két olasz szocialista megfigyelőt is beengedtek, akikről hamarosan kiderült, hogy moszkvai ügynökök voltak és az engedélyt a hajmáskéri táborban izgató beszédekre használják. Kb. ennyire volt komoly az „állami fehérterror” amely a privát magánbosszúval ellentétben, rendes vizsgálati és bírósági rendet követett.

A mai cigány-terror hamis vádjához hasonlóan Nyugat ellenünk fordult és a „Fehér – Terror” elleni szankció keretében gazdasági bojkott alá vették hazánkat. Természetesen a nyugati izgatás mögött megint zsidó érdekek működtek, mint ma is.

A bojkott hamar kifulladt, mert inkább a bojkotállóknak ártott, hiszen hamarosan pl. Bécsben komoly gyümölcs, vetemény és húshiány lépett fel. A Nyugat gyorsan kijelentette, félreértés volt, a „Fehér-Terror” félreértésen alapult.

Innen már gyorsan haladt Horthy alatt a zsidóság aranykorába lépés.

Horthy esetét taglalva, szeretném írótársam Cseer Ferenc egy korábbi cikkéből a következőket kiragadni:

Vádként hangzik el, hogy az első úgynevezett zsidó törvényeket a magyarok hozták, az úgynevezett numerus clausos törvényt. Pedig hatalmas tévedés ez! A numerus clausos a trianoni békediktátumban szereplő utasítás volt. Trianon után ugyanis az egyetlen számottevő nemzeti kisebbséget a zsidóság alkotta – akkor magukat éppen nem vallásnak, hanem nemzetnek megfogalmazva – és a békediktátumban az szerepelt, hogy minden nemzetiséget a számarányában szabad csak a felsőoktatásban bizonyos helyeken megtűrni. Már pedig pl. az egyetemeken a zsidóság számaránya 35-45% is volt, holott a nemzetiségi számaránya csupán 6%. Ezt felismerve, 1929-re ezt a passzust törölték is.

A „Numerus Clausus” megvétózása túlmutatott tehát Horthy jogi hatáskörén. Ugyancsak az uzsora ellen hozott botbüntetés is csak szimbolikus maradt és végrehajtására sohasem került sor. (Figyelsz Szingapúr?)

Ez év októberében hozott törvény amely kimondta, hogy az 1914 után betelepült zsidókat ki kell utasítani az országból nemigen lett végrehajtva.

Ez volt az a pont, amikor Horthyt alaposan nagyító alá kell vennünk. Azt már leírtuk, hogy a patkánylázadást nem követte megfelelő büntetés, hiszen a  bírósági eljárást követően csupán 70 ember végeztek ki és a börtönbüntetésre ítéltek jelentős részét a kormányzó 1920 és 1921 karácsonyán amnesztiában részesítette.

Ma nagy divat összemosni a különítményesek bosszúját a hivatalos magyar állami büntetés végrehajtás és ezzel párhuzamba vont Horthy Miklós szerepével. Dániel Péter Ótestamentuma kimondja, hogy „szemet szemért” - de a mi mischlingünk mégis szemtelen módon tagadja saját követendő hitét.

A büntetőbrigádok bosszúhadjárata elítélendő jogi szinten, de megérthető egy megcsonkított ország megalázott és legyilkolt magyarjainak tükrében. De a jog és a túlkapás két külön kategória, és ezt kéne megmagyarázni idiótánknak.

Meg azt, hogy valójában mi történt Horthy hatalmának erősödésével párhuzamosan. Hogy miért is maradhatott a Horthy uralta kormány szociáldemokrata zsidó többségben miképpen történhetett meg Bethlen és a szociáldemokraták közt az az akkori idők rózsadombi paktuma, amely 25 marxista zsidó képviselőt juttatott az országgyűlésbe. Erre öntsél vörös festéket Dániel Péter, és erre ugráljatok Horthy mellett ujjongók.

Ekkor Horthy uralkodása alatt jelennek meg újra a sajtóban a zsidó cikkírók, szerkesztők majd hírlaptulajdonosok. De a számító posztok majd mindenét zsidók kapták meg, feledve a korábbi patkánylázadást.

A zsidó aranykor kezdetét veszi. Nyomdák – Kunossy Vilmos, Márkus Samu, vasipar – Buchwald Sándor, Hegedűs Adolf, Berger és Márkus, cukoripar – Rethberger Adolf, Klein és Báumer, szeszipar – Berger Dániel, Blau testvérek, bankok – Kornfeld Zsigmond, Ullmann Adolf és Krausz Simon, … de a sor oldalakat tölthetne meg, és a teljes magyar gazdaságot átfonja. Szinte nincs egyetlen nem-zsidó ipari, gazdasági pozíció, amit ne zsidó töltene be.

Nekik kevesebbet engedett Horthy, mint a zsidóknak!

Megint megkérdezem: Ez a zsidó aranykor és az, azt életre engedő Horthy Miklós a nagy ellensége félnótás Dániel Péterünknek, aki mert szerencsétlen a saját félszülői felmenő ágába rúg bele eszement vehemenciával? Ez az a zsidó aranykor, amely kirekesztette a magyar lehetőségeket, az, amelyeket egy csomó történelmet nem ismerő magyar ember űberol?

Az akkori Magyar-honban a magyar paraszt és a városi proli éhbérért gürizett és ugyanakkor a zsidó mágnások sohasem látott nyereséggel zárták az éveket. Iparbáró Chorin Ferenc 647 302 pengőt, Weisz Alfonz 559 9808 pengőt és sorolhatnám jelentett be az évi mérlegben, mint tiszta hasznot. Ezt ellenzi Dániel Péter, ezt tapsolja a horthysták csapata?

1944 március 19-én a németek bevonultak, Horthy diszkrét fogságba került. Másnap a zsidók megrohanták a bankokat egy nap 270 millió pengőt vettek fel. Másnap 70 majd 30 millió. A gazdag zsidók, akiket Horthy támogatott és védett Chorin Ferencel az élen Horthy háta mögött lepaktál az SS megbízottjával Kurt Bechert-el hogy a magyar ipari vagyon felét átadják a németeknek saját hasznuk és mentelmi védettségük fejében.

Kurt Becher később így vallott az üzletről:

„Chorin a következő ajánlatot terjesztette elő: 1, átadja a konszern tulajdonjogát, illetőleg részvényeit. 2, Ennek ellenében kívánja, hogy Weiss Manfréd, Weiss Jenő, Kornfeld, Chorin, Mauthner és Weiss báró családtagjait vigyék külföldre s bocsássanak rendelkezésükre megfelelő mennyiségű devizát, hogy életszükségleteiket kielégíthessék” (5)

A zsidó mágnások a németekkel lepaktálva kirabolták a magyar gazdaságot. A zsidó családok évi 1 millió pengőt kaptak a német SS Wirtschaftsamt pénzintézetétől. Ez is rendben lenne Dániel Péterrel és ellentáborával?

Pedig Chorin Ferenc Horthy titkos tanácsosa volt. Horthy minden tekintetben a zsidók nagy barátjának bizonyult és életét veszélyeztetve nyíltan szembeszállt Hitlerrel a Klessheimben tartott ultimátumszerű találkozón. Az úgynevezett deportálós hármas ( Baky László, Jaross Andor és Endre László) a német követelésre deportált több hullámban zsidókat. A deportálásokat maguk a hazai zsidó szervezetek is ideiglenes munkaszolgálatnak állították be, bátorítva a deportálásokra kiszemelteket.

Hogy mennyit tudott Horthy a kezdeti deportálásokról az vita tárgyát képezi még történészi körökben is, de miután július 7.-én hivatalosan is tudomást szerzett a deportálásról, azt azonnal leállíttatta megpecsételve saját sorsát.

Természetesen Horthy titkos tárgyalásokat próbált indítani az angolok felé, de a tárgyalásokban részt vállaló fiát a németek letartóztatták. Ugyanakkor Miklós Bélán keresztül a szovjetek felé is titkos megadási szerződést akart elérni, de sikertelenül, mert a németek nem várva meg az október 15.-i megbeszélt eseményt, letartóztatták fiát Miklóst Ottó Skorzeny kommandóját bevetve és szőnyegbe tekerve szállították Németországba. Fia sorsát apja követte és mint Veesenmayer foglya 15.-én a helyi SS irodába volt kénytelen bármilyen dokumentumot aláírnia, amit elé tettek. De ez már csak formalitás volt, hiszen a németek teljes hatalommal rendelkeztek, Horthy már gyakorlatilag jó ideje nem volt vezető pozícióban.

A szövetségesek Horthyt a német koncentrációs táborból Nurembergbe hurcolták de a nemzetközi hadbíróság zsidó nyomásra felmentette minden vád alól és nem adta ki Magyarországnak.

Horthy nevét a magyar hont terrorizáló szovjet-zsidók már 46-ban bemocskolták és nem várhatott semmi jót  Rákosi (Roth) Mátyástól aki mint kis-zsidó messze nem élvezhette korábban mindazt a segítséget, amit Horthy adott a gazdagabb zsidóságnak saját magyar népe kárára.

De a gazdag nemzetközi zsidóság nem felejtette el Horthy szolgálatait irányukba és a JDC (Joint) szervezetük útján a portugál Estoril-ban ragyogó életet biztosított Horthynak és családjának. Tehát ha jól értem, egy a nemzetközi zsidóság döntését semmibe vevő pesti kis-fél-zsidó próbálja felülírni a történelmet?

Vagy a mostani, a cionizmustól átfűtött reálpolitika írja felül az übermensch-zsidók történelmi háláját. Lehet ez is, lehet az is, de mindez tény észt sok embernek ezek után sem fog adni. Tüntetnek a horthysták, festékkel játszik a mischlingünk, a karaván meg halad. Nekik sohasem lesz megadva az, ami a Weiss Manfrédoknak, Chorinoknak, mert akár egy Orbán Viktor de még egy Gyurcsány Ferenc sem fog tudni akkorát kedvezni nekik, mint Horthy tette anno.

Neményi Péter

---

1. Kevert vér, „ métis „ korcs, stb.

2. Gönbös Gyula szobrának kommunista felrobbantói.

3. Gratz Gusztáv - A Forradalmak Kora 9. oldal

4. Liszt Ferenc - E.N Sanctuary's ezredes "Így néznek ki ezek a dolgok" c. művéből, 278. oldal

5. Kurt. A. Bechert vallomása a népbíróság előtt. Közölve: Unbestrafte Kriegsverbrecher, Pannonia kiadás Budapest 167. oldal