A magyarországi parlament hétfőn megszavazta Izrael társulási szerződésének megerősítését. Az Európai Unió és Izrael közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás vitájában a Jobbik próbált ellensúlyt képviselni, amit az ún. nemzeti radikális oldalon valamiféle fegyvertényként kezelnek.

A helyzet pontosan ugyanaz, mint egy-két hete, amikor nemzeti radikális portálokon a Jobbik Törökország EU-csatlakozását illető állásfoglalását vesézgették, véget nem érő nyílt levelekben. Nem látják a fától az erdőt! Nem azzal kell foglalkozni, hogy ki lesz tagja az EU-nak, vagy ki szövetkezik vele. A kérdés, hogy mi mit keresünk ebben a szabadkőműves akolban? A saját tagságunk ellen kellene tiltakozni, nem azon vitatkozni, hogy ki vesz még benne részt! A nemzeti párt, meg a gumicsonton rágódó nemzeti tábor gyakorlatilag elismerte az Európai Unió rendszerének létjogosultságát – immár harmadjára! A rendszerhez alkalmazkodó, szép lassan besimuló, fizetett politikusok esetében még érthető – de hogy az egész nemzeti oldal (közöttük magukat nemzetiszocialistának, hungaristának, meg ki tudja, minek nem gondoló okosok) így besétál egy sötét mellékutcába…

Másrészt pedig: min csodálkoztok? Nyílt Fidesz-diktatúra, félresöpört ellenvélemény? Bevándorlók és fokozódó izraeli térnyerés? Előre megmondtuk, hogy mi következik a választások után! Terror, zsidók, és háttérbe szorított nemzetiek. Az általatok is lelkesen támogatott kettős állampolgársági törvénnyel felgyorsított betelepülés, az ország végső kiárusítása, az utolsó fillérek kiszipolyozása.

A Jobbikot is előre figyelmeztettük, hogy a nemzet érdekében maradjon távol ettől a cirkusztól! Küldetést teljesíthetett volna, ehelyett rózsaszín demokratikus lázálomba esett (saját zsidajaitól is össztökélve), amibe most bele is fullad!

Éveken át előrehozott választásokat követeltetek – amit nagyon jól tudhattátok, hogy szintén a Fidesz nyert volna meg. Szavazataitokkal, sőt részt vevő képviselőkkel legitimizáltátok a ciondemokráciát – életben tartva a döglődő rendszert.

Ezzel leáldozott! Marad a fajsúly nélküli tiltakozósdi, mint láthatjuk az is a zsidó kereteket (parlament, EU) elfogadva, a lényegbe beletörődve, részletkérdésekért. Legfeljebb lehet nagyokat nyelni, mély szégyenérzettel! De az is bebizonyosodott (a mostani EU-s töketlenkedéssel pedig megerősítést nyert), hogy a nemzeti radikalizmus csupán vak eszköz a hatalom kezében!

A szalonnacionalizmus bársonyszékbe ülve fokozatosan felszívódik a rendszerben. A nemzeti radikalizmus kifulladt, eltűnt az utcákról – mintha minden rendben lenne. Sőt, a parlamentarizmus korábbi elutasítását feledve, hangadóik szintén szalonképessé avanzsálnak. A Jobbik lerázta magáról a Gárdát, ami szanaszét pereg. A párt szövetségeseit sorra elárulta, letagadta. Dúlnak a belső viszályok, sőt képviselőjük titkos fegyverén (Kuruc.info) keresztül az egész nemzeti oldalt bomlasztják. Az ideológiai zűrzavar teljes. Az MSZ-nek szintén leáldozott. Budaházy kampányeszközzé vált. A kisebb csoportok (köztük általunk barátinak tartott szerveződések) visszaszorultak, jószerint eltűntek, alig hallani róluk. A viszonylag hangosabbak is csak az interneten léteznek, és inkább csak az MNA-ellenes féltékeny kirohanásokkor venni észre őket.

Tulajdonképpen erre is számítottunk. Azonban ezekkel a folyamatokkal (melyek számunkra akár kedvezőek is lehetnének) egy óriási gond van. A jóravaló, tenni akaró emberek, közösségek körében fokozatosan eluralkodik az apátia. Az emberek csalódottak, elcsüggedtek, a közösségek pedig szétesnek. A Magyar Gárda elindulása idején tájékoztatóinkban foglalkoztunk ezzel a veszéllyel – sajnos bekövetkezett.

Óriási veszteség, és a zsidó szabályok szerint játszó, pártérdekből ’mozgalmat’ szervezők mérhetetlen bűne, hogy életerős és lelkes fiatalok tömege ábrándult ki a közösségből, mint fogalomból, és vesztette el hitét, tenni akarását.

Sokan keresnek minket, különböző körökből. Jönnek volt és aktív gárdások, és egyéb ismert és kevésbé ismert szerveződésektől, csoportosulásoktól. Bíztatjuk őket, hogy ne hagyják annyiban, mentsék az embereket, keressék meg, gyűjtsék össze korábbi csoportjuk tagságát, hozzák a közösségüket! Ezek az emberek mennek, telefonálnak, agitálnak, állománygyűléseket szerveznek. Nem minden eredmény nélkül, de az annak idején feltüzelt, cserbenhagyott és elárult fiatalok jó része megkeseredett, és nem bízik senkiben.

Nem csak azok esnek ki, akik csalódásuk után inkább már bele sem fognak semmibe, de azok is tétlenségre és tehetetlenségre vannak kárhoztatva, akik keserűen, fáradtan, bizalmatlanul, de még reménykedve keresnék a jövőt a nemzeti oldalon. Hála a felkészületlen, vak, meddő hangadóknak, akik késhegyre menő viták közepette képesek rángatni a gordiuszi csomót (EU).

Mi volt az eredménye az egész nemzeti cirkusznak? A még cselekedni képes magyarságot beletolták a demokratikus zsákutcába, legitimálták a kivérzőben lévő rendszert. Megszavazták és megtapsoltatták a zsidóbetelepítő (kettős állampolgárság) törvényt. (Egyetlen félmondatot kellett volna visszhangozni a pártnak és a nemzeti szócsöveknek: Kárpát-medencére korlátozva…!) A tetterős fiatalokat marionett bábként vonultatták, aztán megszabadultak tőlük. És elvették a kedvüket minden közösségi tevékenységtől, a bizalmukat az egységbe való törekvéstől! Ez a legnagyobb bűne nem csak a pártnak, de az ún. nemzeti radikális oldal minden hangadójának, aki részt vállalt ebben a demokráciásdiban!

A maradék magyarságot lökték apatikus állapotba, gyakorlatilag leépítették az ellenállás alapjait! Persze hirtelen szikra gyújthat itt még tüzet, a magyar vér az magyar vér. De hogy az a tűz mekkora lesz, és mennyire tudja elégetni a szemetet, fényt és meleget adni, az erősen kérdéses. Ennél nagyobb a mi feladatunk és felelősségünk. Gyakorlatilag az utolsó védvár maradtunk!

Gyökeres átértékelésre van szükség a még nem teljesen elcsüggedt és kiábrándult, tenni akaró magyaroknak, hogy tényleges nemzeti ellenállást fejthessenek ki, és remény maradjon még a magyar feltámadásra! Merőben újfajta politizálás kell! Sürgősen el kell felejteni a demokráciát, a zsidó játékszabályok elfogadását. Meg kell érteni, hogy az érzelmi-indulati alapállás nem elég, és veszélyes, kihasználható. Világos célok kellenek, cselekvési rend, megfelelően összpontosított erő. Sokszínű, de összehangolt munka, tekintélyelvű vezetéssel. Alapvető erkölcsi normák, becsület. És ami elengedhetetlen: erő! Nem parádézó, vonulgató, aztán lepofozott operetthadsereg, hanem helytállni képes, harckész védőerő!

Tudatosítani kell az emberekkel, a tenni akaró, jó magyarokkal, hogy mit akarnak, mit akarunk. Mind egyénként, mind közösségként, nemzetként. Nem csupán politikai célokat és megfoghatatlan álmokat kell kijelölni. Tudatosítani kell az egyénnel, hogy élje úgy az életét, hogy az már önmagában is győzelem legyen. Tudatosítani kell, hogy ugyanezt a győzelmet hogy vívhatja ki a közösség. Tudatosítani kell, hogy vállalhat ebben részt az egyén, és lehetőséget adni erre. Saját képességei, tudása, beállítottsága, érdeklődési köre szerint.

A hogyan kérdésére az Egységes Magyarország Mozgalom hamarosan induló honlapján fogjuk megadni a választ!

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info