Amikor nemzetünk ellenségeiről beszélünk, gyakorlatilag mindenki idegen népekre és fajokra, vagy olyan belső érdekcsoportokra gondol, amelyek figyelmen kívül hagyják a létérdekeinket, illetve szándékosan az életünkre, hazánkra törnek. Kinek mi az elsődleges: cigányok, cionista világhatalmi összeesküvés, gonosz csúnya nácik, politikusok.

De mint már a Trianon-kérdéskör kapcsán mások kifejtették ezen az oldalon: közös gondjainkért, és önmagunkért elsősorban mi vagyunk a felelősek. Felelőtlenségünknek pedig nagyon jól látható tünetei, és következményei vannak. Ezeket a tüneteket is tekinthetjük úgy, mint ellenségeket - ezek bemutatására teszek most kísérletet. Addig, amíg társadalmi és szellemi értelemben is haldoklunk, és eme sorozatban leközölt népbetegségek viszik el a magyarság életerejét (idejét, pénzét, lelkét, fizikumát és szellemét, családját) - ne várjunk igazi javulást. S főleg ne kívülről olyanoktól várjunk hathatós beavatkozást, akiknek pont ez a meglévő helyzet az érdeke. Nagyon sokan vannak ma hazánkban, akiknek az a jó, ha ilyen marad a társadalom - a játékgép-üzemeltetőtől a miniszterelnökig. Hangsúlyozom viszont: a végső szót mégis mindig az egyénnel mondatják ki, a sugallatokra nem kötelező hallgatni.

A bevezetés végére rengeteg embernek azt kell javasoljam: mikor legközelebb rájön a panaszkodhatnék, nézzen szét saját környezetében, illetve tartson önvizsgálatot. Mire megy az idő, mire megy a pénz valójában? Sokan rájönnének, hogy azért "ennyiből" is meg lehetne élni, vagy legalábbis jobban élni, becsülettel. De példának okáért nem egy olyan jónak induló politikai csoportosulásról tudok, amelynek nagyrészt a folyamatos szeszelés vette el az élét, és egyben a jövőjét is.

Nemzetünk ellenségei I. - Szerencsejáték

A reménytelenség sportja. Legegyszerűbb módja a lottózás, melynek több népszerű formája létezik. A cél hátterében ismét csak egy alacsony szellemi szint által diktált logika húzódik meg. - Értékteremtő munka nélkül, kis befektetéssel, minél nagyobb vagyon elérése. - Ami "mint tudjuk" feltétlenül szükséges a gondtalansághoz: ne kelljen dolgozni, mindent meg tudjunk vásárolni ami kell, bárhova elmehetünk nyaralni. Sőt, még családtagjainknak is megvásárolhatjuk rajta a boldogságot.

Tudok viszont egy olyan módszert, amivel biztosan nyerhetünk: szelvények feladása helyett a pénzt félrerakjuk, vagy értelmes dolgokra költjük el. Ábrándozás helyett pedig dolgozunk még akkor is, ha reménytelennek tartjuk a jövőnket.

A lottózás esetében inkább a nyereményről való álmodozás amiről beszélni lehet, hiszen a nyerési esélyek elhanyagolhatók. Persze a játék örömét, izgalmát is felhozhatnánk. A "nyerőgépeknél" ez az izgalom érzés fokozottan igaz, ami a függőség kialakulása után kifordul önmagából és egy jellegzetes, és kirívóan erős mentális betegséget hoz létre.

Mindig is voltak, és lesznek beteges játékfüggők, akik súlyosabb esetekben végül tönkreteszik saját, illetve családjuk életét. (Kártya, lóverseny, "nyerőgép".) Nem kizárólag cigány sport ez, hiszen nem igazán találhatunk olyan embert akinek a családjában, ismerősi körében vagy lakóhelyén ne lenne olyan személy, aki egyszerre akár több százezer forintot is "elnyerőgépezik" időnként. Nekem több volt kollégám játékgépfüggő, és a nem közeli ismerősi körömben is akad jó pár belőlük. Szánom szerencsétleneket, de legalább pontosan tudtam tanulmányozni az okokat és a következményeket, amelyekre részletesen itt nincs alkalmam kitérni.

Alacsony szellemi szinten lévő, komoly életcélokat megfogalmazni képtelen emberek hajlamosabbak beleesni abba a hibába, amivel ha nem állnak meg időben, megnyomorodnak egy életre. A jóravaló fiatal magyar embereket sajnálom, a semmirekellő falusi kancigányokat és a felelőtlen üzletembereket kevésbé.

A szerencsejátékhoz manapság minden segítséget megad a rendszer, egyedül talán egy-két reklám fordul elő ami felhívja az emberek figyelmét a veszélyekre. Természetesen ezek a reklámok gyakorlati szempontból nem érnek semmit, viszont szintén pénzbe kerülnek. Magyarországon a póker évek óta tömegsport, a tiltó törvény életbelépése óta legalábbis énfelém semmi nem változott - ugyanúgy játszanak tovább.

Arról beszélni, hogy az állam mennyi adóbevételtől esne el, ha senki nem szerencsejátékozna, remélem nem csak szerintem rosszindulatú dolog népünkkel szemben. A Hungarista hatalom fel fog lépni a züllött életmód ellen e téren is, kezdve a játékgépek kihajigálásával, folytatva a kaszinók bezárásával. Az ebből meggazdagodott emberek vagyonának elkobzásával. Evvel párhuzamosan el kell érnünk azt, hogy az embereknek esze ágában se legyen ilyesmivel foglalkozni - a józan ész ideje vissza fog térni.

Vésztői Gyula