Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma komoly problémára hívta fel a figyelmet. A világban igen rossz volt a kukorica termés, és a bajoknak koránt sincs vége. Mexikó bejelentette, hogy az idei kukorica termés 70 %-a (!) megsemmisült a mostani fagyokban, tehát a kiesés hatalmas lesz. Mexikó az egyik legnagyobb termelő.

A baj az, hogy a bio etanol gyártó cégek felvásárolták a kukorica túlnyomó többségét, mivel napvilágra került a hír, hogy a nyugati országokban megemelik az üzemanyagok etanol tartalmát. Az etanol alapanyaga pedig a kukorica. Csakhogy a kukorica nem csak a levegőbe elpöfögni való etanol alapanyaga, hanem rengeteg emberi fogyasztási terméké, mellette a haszonállatok takarmánya. A kukorica ára az elmúlt évben a duplájára emelkedett, és várhatóan idén még drágább lesz. Ezzel viszont rendkívül megdrágul a hús, a tej, a sajtfélék, és még igen sok termék ára. Várható egy drasztikus árrobbanás ezeknél az árucikkeknél.

Azonban gond még az üzemanyagigény fokozatos növekedése. Hiába az egyre jobb fogyasztású motorok, az üzemanyag éhség egyre nagyobb, a világban futó autók száma pedig napról napra emelkedik. Hiába a környezetkímélő technológiák, a gázkibocsátási értékek egyre rosszabbak világviszonylatban.

(Ezzel a problémával hazánkban is szembesülünk. Nagyobb városokban, főleg Budapesten nem is látni szinte olyan autót, amibe több ember ülne, és az is teljességgel általánossá kezd válni, hogy a család minden tagjának külön autója van, néha még több is. A kényelem, a lustaság bármi áron!)

Ráadásul a Kelet energiaigénye, üzemanyagigénye hihetetlen sebességben növekszik. Ha viszont a legyártandó autók számát drasztikusan csökkentenék, felborulna a kapitalista rendszer, előidézve egy az eddiginél sokkal hatalmasabb válságot. Ugyanis a nyugati ipari világ egyik alappillére az autó gyártás. Vagyis a nyugati civilizáció egy olyan spirálba került bele, amiből nincs kiszállás. Ugyanis az autók száma, és az üzemanyag felhasználás azért mégiscsak aránylik egymáshoz. Vagy az előállított üzemanyagot csökkentik (amivel tovább drágul), és akkor az autók gyártását is csökkenteni kell, vagy eleve az autók számát, ami egyenlő lenne a nyugati ipar összeomlásával. Vagy hagyják az egészet futni, majd meglátjuk alapon, amelynek komoly környezeti katasztrófa lesz a vége.

A kialakuló helyzetek mögött valahol mindig feltűnik a nyugati világra jellemző kapzsiság, mert jelenleg a struccpolitika működik, termelünk, tankolunk, bármi áron. De meddig? Meddig mehet ez így? Meddig lehet kifacsarni az embereket, a világot, a természetet?

Természetesen erre a hungarista államrendnek megvannak a konkrét megoldásai, de azokkal csak akkor rukkolunk elő, amikor ezek már bevégezték pályafutásukat. Mert a hungarista jövő, egy élhető világ lesz, nem olyan mint a jelenlegi.

Ha pedig az ember nem tér rövid időn belül észhez, akkor maga a természet vagy az Isten fogja megváltoztatni, de az sokkal fájdalmasabb lesz.

Kun András