Az események pörögnek, az összeomlás mind közelebb, visszaút nincs. A világ csak arra halad, amerre a lelketlen rablókapitalizmus és neobolsevizmus élősködő gazdálkodása és tudatos erkölcsromboló és szellempusztító tevékenysége folytán haladhat. A gazdaság megroppant, a feszültség robbanásig nőtt. Együttérzés, áldozatvállalási készség nincs. Nincs remény a rend megtartására sem.

Mikor következik be a robbanás? Most már bármikor. A folyamatokat figyelemmel kísérve – hacsak valami nem változik -, jó előre be lehetett ezt határolni. Itthon 2012 körül lett volna a végső kritikus pont. Miután a Fidesz kormány sem tudna mit kezdeni a helyzettel, hamar ingataggá válna minden. Ez a dátum ma már nagyon távolinak tűnik. Felpörögtek az események. Már a hosszabbításban vagyunk, amit az EU mentőcsomagja jelentett. Ha elfogy a pénz, akkor baj lesz. Gondoljunk csak a segélyek megvonásának kiszámítható következményeire. Emlékszünk még a pár évvel ezelőtti szlovákiai cigánylázadásokra. Azt is tudjuk, hogy az itthoni hatalom nem fog a szlovákokhoz hasonlóan fellépni. De ebben a puskaporos levegőben bármikor, bármi megtörténhet.

A jövőre tudatosan készülő erők régóta számolnak ezzel. Figyelték a történéseket, jövőkutatást végeztek, készültek, stratégiát dolgoztak ki. Mindkét oldalon.

A hatalom is tudja, hogy nincs visszaút. A politikusok bohóckodnak még, gazdasági, stratégiai reformok, parlament feloszlatása, új választások. A közgazdászok talán tényleg komolyan gondolják kétségbeesett terveiket, melyek akkor sem jelentenének megoldást, ha csupán gazdasági válságról lenne szó. A szálakat mozgatók viszont nagyon jól tudják, hogy az összeomlás elkerülhetetlen.

Épp ezért, készülnek. És itt most álljunk meg. Hagyjuk abba az olvasást, és gondolkodjunk. Először is mi a várható jövőkép? Azután: mit tennénk, ha mi állnánk a hatalom mögött? Hogy készülnénk elő, milyen intézkedéseket tennénk, milyen kibúvókat keresnénk?

A jövőkép a hatalom számára: elfogy a pénz, segélyezésre nem telik, a feszültség óriási, az erőszakszervezetek állománya megbízhatatlan. A rend összeomlik. A cigányok a kiesett ’keresetet’ igyekeznek pótolni. Természetesen a lakosságtól. A magyar nép birka – de csak egy határig. De ha átbillenünk ezen a ponton… A magyar még mindig a többségi lakosság. A cigánykérdés – így vagy úgy – 24 óra alatt rendezve. És megállás nincs. A nép a gyűlölt hatalom ellen fordul. Politikusok, közéleti személyek, közismert gazemberek, akik mindent megúsztak, és még sokan mások, mind lámpavason. Ha van egy felkészült, elszánt, szervezett irányító erő is, akkor annak is lőttek, hogy hosszadalmas testvérharcban lehessen nyerészkedni, majd a mindezt megúszó leghátul lapulók visszakapaszkodjanak.

Számol ezzel a hatalom? Hogyne számolna! Tétlenül várja? Biztos nem! Készülnek. Fentieket átolvasva gondoljuk végig, mit tehet a hatalom.

Nem akar áldozat lenni. A felgyülemlett indulat viszont áldozatokat kíván. Bűnbakot kell keresni. Élezzük ki az amúgy is súlyos cigánykérdést. (Látványos, nagy port felverő gyilkosságok oda-vissza.) Ám ez még a legdrasztikusabb módon is kevés az indulatok levezetéséhez is. Nyújtsuk meg a dolgot. Fegyvert a cigányok kezébe. (Cigány bűnözői csoportok uszítása és felfegyverzése, továbbá fegyveres cigány biztonsági őrök felvétele a rendőrséghez.) Az erőszakszervezetek megbízhatatlanok, és könnyen a nép mellé állhatnak. Az állományt fel kell hígítani (cigány rendőrök pozitív diszkriminációval történő felvétele, érettségi nélkül), jó előre szembefordítani a néppel (provokátorok vezényelte utcai zavargások, melynek fő célpontjai a rendőrök). A saját védelmet biztosítani kell. (Izraeli ’őrző-védők’ vagy akár katonák.) Ha még így is túl erősnek bizonyulna a magyar, a belső bajokat tetézzük kívülről. (Nemzetiségi feszültségek felszítása.) A szomszédos államok vakolói is besegítenek. (Szomszédos hadseregek erősítése, lakosság felfegyverzése.) És hogy a magyar véletlenül se állhasson egységesen ebben a viharban: a nemzet megszervezésére alkalmas erőt elhallgatni, az egységmozgalmat ellehetetleníteni, lejáratni, rászervezni, saját ’nemzeti’ szervezeteket, sőt más egységmozgalmakat létrehozni, illetve befolyásolni. A legkülönbözőbb nézetekkel, elképzelésekkel rendelkező csoportosulások sokaságát futtatni, vitákat szítani. (A felkészült, egységalkotásra képes erők elhallgatva, mások szerepelnek a zsidó médiákban, parlamentáris lehetőségekről szól a mese, fórumokon vitatkoznak a semmiről.) Ha borul a rend, letartóztatásokkal, likvidálással lefejezni a tényleges nemzeti ellenállást.

Annyira logikus lépések, hogy ezen mindenkinek el kell gondolkodni, aki bedőlne a hatalom előkészítő mesterkedéseinek.

A hatalom készül. És készül az a nemzeti erő is, mely már jó ideje ezzel számol. Nem csupán egy szervezet, hanem sok kisebb-nagyobb közösség, akik időben felismerték a figyelmeztetést, és egységbe tömörülnek az elkerülhetetlen jövőképet látva. Önérdek, érvényesülés, demokrácia helyett vezetett egységbe, mely az egyetlen esélye nemhogy a győzelemnek, de a puszta túlélésnek!

És a többiek? Számoltok felelősen azzal, ami jön? Tisztában vagytok vele, mi lesz, ha bejönnek a hatalom számításai? A hatalmi bábáskodással született – vagy csupán megtűrt – szervezetek, megkapva a kellő nyilvánosságot a felduzzasztották a taglétszámukat. Most amikor az összefogásra kerülne a sor, ezek pártokhoz köthető vezetői ezt megakadályozzák. Ezáltal biztosítva a széthúzást. A tagság feladata felismerni mindezt, és minél előbb változtatni a jelenlegi helyzeten! Mert nincs más út!

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info