Az alábbiakban egy 1930 körül kiadott, csendőröknek szánt oktatókönyvecskéből olvasható a cigányokról szóló fejezet.

A teljes mű eredeti címe:

Oktató füzet őrsparancsnokoknak

A szöveg helyesírását a mai szabályokhoz igazítottuk,

az alcímek, kiemelések az eredeti szövegben találhatókkal megegyeznek.

A cigányok

A cigányokat ma már a világ összes államában megtaláljuk. Egyformaságukat, egymáshoz való hasonlatosságukat csodálatosan megőrizték, és az őket környező más nemzetiségekbe beolvadni nem voltak képesek. Mindenütt hasonló foglalkozást űznek: jóslás, kártyavetés, kovács, üstfoltozás, lókereskedés, zenélés és lopás a szakmájuk.

Ami a jellemüket illeti, lusták, bosszúállók, kegyetlenek; arcátlanul hazudnak, mert szégyenérzetük hiányzik és gyávák. Ezek a tulajdonságaik belügyi szempontból annyiban fontosak, hogy merész bűntettekre nem képesek, áldozatukat vagy alvás közben vagy orvul támadják meg, vagy e célra mérget használnak. A veszéllyel járó bűneseteket inkább mellőzik.

Feltűnő határtalan lustaságuk, tunyaságuk; szeretik a szabad életet, vándoréletet, nem szeretnek más felett uralkodni, de engedelmeskedni sem. Legnagyobb szerencséjüknek tartják, ha lustálkodhatnak. Ma a vándorlásuk már igen megkötött, s ezen állandó lakhelyhez való kötöttség folytán a cigányok bűnözése javulást is mutat.

Határtalan lustaság, állati étvágy és érzéki szerelem következménye, hogy jogtalan vagyon szerzésére törekszenek, mások terhén akarnak élősködni, s dolgozni nem akarnak. A cigányok kiváló, szinte ösztönszerűen tájékozódó érzékkel bírnak, elsőrangú kémek. Kikémlelik a bűneset elkövetéséhez szükséges adatokat, de az elkövetés alatt is inkább őrt állanak, a végrehajtást inkább másra bízzák, mert ehhez gyávák és lusták.

Hogyan lop a cigány?

Különösen feltűnő a nagy ügyesség és nyugodtság, mellyel a cselekményt elkövetik, mellyel a tett színhelyére behatolnak s onnan menekülnek. Mindig több őrtálló segítségével követik el a tettet, hogy annál nyugodtabbak s biztosabbak lehessenek a végrehajtás alatt. Ezen őrszemek igen jó látással és hallással bírnak, hisz már gyermekkorban erre gyakorolják őket. Egyedül ritkán lop a cigány, nem szereti a magányt, így sokszor az egész karavánnal indulnak lopni. Az asszonyok rendszerint őrt állnak, a gyermekek a kisebb réseken bebújnak, s onnan a lopott tárgyakat kiadják stb.

A cselekmény színhelyén észlelhető feltűnő nyugodt végrehajtás majdnem biztosan cigány működésre vall.

Jellegzetes az az óvatosság is, mellyel visszavonulásukat biztosítják. Sokszor az ajtókat bezárják, sőt, belülről lekötik dróttal, vagy valamilyen tárgyat állítanak az ajtó elé, vagy megtámasztják azt, hogy a szomszéd szobában alvó vagy lakó egyének a lopás végrehajtása alatt rájuk ne támadhassanak.

Az ajtónak ily módon való biztosítása igen gyakran fordul elő s jellemző „cigány elővigyázatosság”, önbiztosítási eszköz. A cigány annyira óvatos, hogy még a bezárt ajtót is betámasztja, ha pedig az ajtó befelé nyílik, úgy a kilincset a keresztfához köti, s pedig dróttal, nehogy azt elvághassák. Ily eljárás cigánymunkára vall. Pl. fadorongot tesz az ajtón keresztbe, s a dorongot a kilinccsel összeköti.

Gyávasága folytán

Csak oly cselekményekre vetemedik, melynek végrehajtásához szembeszállás, nagyobb nehézség nem szükséges. Szemből nem igen támad a cigány áldozatára, dulakodásba nem igen bocsátkozik, orvul, lesből támad még akkor is, ha többen vannak a cigányok. Oly házba nem törnek be, hol egy-két férfi van, inkább a lakatlan helyiségeket, irodákat szemelik ki. (Bősárkányi és jánosházi eset.) Bármennyire felkészül is a cigány támadóeszközökkel, ha azokat használni kellene, inkább menekül. Ily helyzetben már inkább tesz lövést az őt üldözőjére, de azt is csak sötétben vagy védett helyről.

A cigány rendkívül fél a szélvihartól, oly esetben elkövetett bűnesetek tettesei nem cigányok, a szél a cigány örök ellensége.

Emberélet elleni bűncselekmény esetében, ha erre egyáltalán vetemednek, az elkövetési mód is jellegzetes lehet a cigányok működésére. A végrehajtás kegyetlensége cigánytettre vall. Pl. Egy csendőrt támadtak meg éjjel, ki egyedül az erdőszélén pihent; számtalan késszúrással ölték meg, sőt, több szúrást még a halál beállta után is tettek, ami a boncolás során nyert megállapítást. Ebben egyrészt gyávaságuk nyilvánult meg, tudniillik, hogy teljesen biztosak legyenek, hogy a halál beállott, de ezen lejárás feltétlen vérszomjukat is igazolja.

Bűncselekményeik egyik fő rugója: a nyers élvezeti vágy, a kielégíthetetlen bírvágy s falánkság. Ha valamit látnak, ami vágyaikat felébreszti, úgy arról lemondani nemigen tudnak, hanem annak eltulajdonítására törekszenek. Sokszor tisztán a meglátás ingerli a cigányt a lopásra, így velük szemben áll az igazság: „az alkalom szüli a tolvajt.” Ezen okból sok helyen cigányt nem engednek belépni a szobába, előtte nem mutatnak tárgyakat, mert a cigány mindent lát, mint a róka, s azt megkívánja, s a cigány maga is bevallja: „Nem tudunk mi másképp, fektess a cigány sírjára egy aranyat, s meglásd, kinő annak keze, és elviszi“.

Lólopásoknál

Elég ravaszul járnak el. Vásárok előtt lopják a lovakat —mindenki a közeli vásáron keresi s ott reméli feltalálni a lovát — addig azokat messze, a 2. vármegyébe vitték el.

Ami a cigányok által elkövetett gyermeklopást illeti, az csak rémmese. Van a cigánynak elég gyermeke s elég baja saját gyermekeivel, nincs szükségük más gyermekekre, hogy még azokat is táplálják. Ezzel inkább ijesztik a gyermekeket, s ez a mese rég elmúlt időkről maradt fönn a cigányokról. A vörös haj (bola kammerskó = a nap haja) szerencsét jelent a cigányoknál; így ily hajú gyermek, a szerencse gyermeke, feltalálása cigány körökben gyanús, de nem tudunk ily gyermeklopási esetről sem.

Gyakori a cigányok vásári tolvajlása is. A férfi cigány inkább a lóvásáron keres prédát. A lólopást a cigány vásár után hajtja végre, mégpedig úgy, hogy a lóvásárról hazatérőket bizonyos helyekről megfigyeli, és különféle módszer szerint a vezetékló kötőfékszárát elvágja, mire a ló elmarad a szekértől. A cigányfiú ezután felkap a lóra s azzal a karavánhoz vágtat, mely nyomban hozzáfog az átalakításához. Befogják valamely szekérbe, rossz hámot tesznek rá stb. s azután az egész karaván elhajtat a hetedik határba.

A csendőr vegye alapos vizsgálat alá a lójárlatokat, s azonnal felfedezi, hogy a lopott lónak nincs járlata, vagy az előmutatottal nem egyezik; mindenesetre a sikert még jobban elősegíti az is, ha a nyomozó csendőr némi lóismerettel is bír. A cigányoknak ugyanis minden lovukról van járlatuk, sőt az elhullott gebék járlatai is köztük vannak, s így könnyű az ellopott lóról is járlatot előmutatni; tehát a lóismerő nyomozó ha megtekinti a járlatot és a lovat, legyen az bármennyire is átalakítva, azonnal észreveszi az eltéréseket.

A cigánynő, mint vásári tolvaj többedmagával lép a sátorhoz, s míg az egyik a sátor egyik végén a kereskedővel alkudozik, azalatt társnője a sátor másik végén elemeli az árut.

Hogy mi mindent összelopkodnak a cigányok, arra nézve jellemző, hogy egy cigányasszony vásáron megmotoztatván, szoknyája belső zsebében három kendő, kebelében több harisnya, szoknyája alatt egy rúd szalámi, ingujjában egy lopott csirke, a szoknyája szegélyében, valószínű már régebbi lopásokból eredő, három darab százkoronás találtatott.

Végtelen sok útja-módja van a vásári tolvajlásnak, s általában a körülmények szabják meg, hogy a tolvaj mily módon ér könnyebben célt. Legkönnyebb a lopás ott, ahol sokan tolonganak. Ilyenkor a vásári cikk nézegetése után sokszor fizetetlenül kerül a látszólagos vevő zsebébe.

A cigányok jó tulajdonságai

Jó tulajdonsága a cigánynak nincs, ha olykor ennek ellenkezőjét véljük is észlelni, úgy az csak színlelt. A cigány háládatlan, bármely előnyben részesült is. Pl. Beteges öreg cigányasszony hideg szélvész idején egy parasztnál 3-4 napig hajlékot kapott, eltávozásakor soha el nem múló háláról beszélt, és ígérte hogy házát cigányok többé nem zaklatják, arra Isten áldását kéri stb. Rá 7 napra kifosztották az egész parasztlakást, s megállapítást nyert, hogy jelzett cigánynő csak kiszemlélte a helyi viszonyokat, hamis kulcshoz nyomatot készített stb. Az ellopott tárgyak meg is kerültek utólag a cigánytanyán elásva.

A cigány nem vallásos, ha azt mutatja, úgy csak félelemből teszi, mert Istenben egy felső hatalmat lát, egy szellemet, kitől fél, retteg, s ez a szellemfélelem képezi az igazi cigány egész vallásosságát. Nem is csinál nagy különbséget Isten és Ördög között (Devel = Isten, beng = ördög). Számára mindkettő földöntúli hatalom, melyek jót és rosszat egyformán tehetnek vele.

Tolvajszerszám, méreg

Ritka, hogy a cigány jó betörőeszközzel rendelkezik. Bár ügyes kovács és lakatos születésénél fogva, mégsem készít különös eszközöket (még álkulcsot sem), mert:

·        ahhoz is lusta,

·        2. fél azt magával hordani.

Mindenkor találunk a cigánynál horgot és ehhez spárgát, drótot stb. 2-3 horgot a hátulsó részen ólomgolyóval illeszt össze. Ezen horog nagysága és szerkezete különféle célokra szolgál, csak éppen nem halászatra, amit a cigány nemigen gyakorol.

Cigánynevek

Különösen sok nehézséget okoznak a hatóságoknak a cigányok nevei, melyeket egyébként is kb. csak 100 év óta viselnek; mikor is hivatalból erre kötelezve lettek. Ez természetesen a cigányoknak egyáltalán nem kellemes, mert jól tudják, hogy a katonai sorozás, birói üldözés, előéletüknek nyilvántartása, személyazonosságuk megállapítása csak úgy lehetséges, ha egy állandó jellegű nevük van. Hogy ezen névjelöléssel járó hátrányokat valahogy kijátsszák, a cigányok előneveinek száma igen kevés. Majdnem minden cigány Horváth, Karika, Sárközi, Kolompár, Balogh előnevet visel, s így vajmi nehéz pusztán ennek alapján a személyazonosság megállapítása. Németek Weiss, Kreütz, Röck, Kiefer, Handstein, Merck, Muffel név alatt ismeretesek.

A személyazonossági eljárás csalhatatlan eszközeitől, úgy az ujjnyom-rendszertől irtóznak, mert tudják, hogy ezen eljárás során örök időre kilétük nyilván lesz tartva.

A cigány testi tulajdonságai

        A cigány testi képessége egészen másképp ítélendő meg, mint más emberé.

Ha cigányt gyanúsítunk, sose mondjuk azt, ember erre nem volt képes: a cigány mindenre képes. Így főleg bizonyos távolságok megtétele tekintetében a cigány rendkívül sokra képes. Jó út, rossz út, fiatal vagy aggkor, könnyűszerrel vagy teherrel való gyalogolás a cigánynál számításba nem jön; képes utakat elképzelhetetlen rövid idő alatt megtenni. Csak egy akadályt ismer: ez a szél, ezzel szemben tehetetlen. A közönséges tolvaj szereti a viharos, szeles időt, éjjelt lopásra felhasználni, a cigány ezt sohasem teszi.

Ha az ő legnagyobb ellensége, a szél fújni kezd, úgy a cigány megbúvik, mint az üldözött vad, s ha mégis szélben kell mennie, úgy erre kétszer annyi idő kell neki, mint más embernek.

A cigány a testi fájdalom iránt igen érzékeny (fél a vérzéstől, mindent beismer), ellenben a legborzasztóbb sebekkel képes menekülni, futni. Sebei igen gyorsan gyógyulnak, „szinte látni lehet a seb gyógyulását”. Ezen két körülmény ugyancsak fontos a nyomozó szolgálatban, ha azt bíráljuk, hogy egy megsérült cigány képes volt-e még ezt, vagy amazt elkövetni, vagy ha az állapítandó meg, hogy egy bizonyos seb mikor keletkezett. (Egy elgázolt cigány, kinek gyógytartalmát orvos legalább 3 hétre vélte, már a 3. nap ablakon át szökött meg a kórházból, magával vitte a lepedőt, ágyi ruhát stb.)

A belső betegségeket is jól bírja a cigány, gyógykezelés és ápolás nélkül.

Sok a vénember, cigánynő, kik bámulatos életerővel bírnak, frissek, mozgékonyak.