Nürnbergi mintájú purim 2013 "Magyar"országán: "túlélők" hazugságai alapján ítélik el Csatáry Lászlót
Vannak olyan "holokauszt-túlélők", akik tanúként tudnak nyilatkozni a Csatáry-ügyben - mondta Fazekas Géza ügyészségi szóvivő.
Nagyon széleskörű, alapos, több országra kiterjedő nyomozást kellett az ügyészségnek végeznie a Csatáry-ügyben – jelentette ki Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője az M1 Ma reggel című műsorában.
Fazekas Géza elmondta: a háborús bűntett az el nem évülő bűncselekmények közé tartozik. Bármennyi idő is telt el, az önmagában a büntethetőséget nem teszi semmissé. "A bűncselekményeket a mai Szlovákia területén követte el a vádlott", be kellett szereznie a korabeli dokumentumokat, meg kellett hallgatni tanúkat. A bizonyítási eljárás része volt az is, hogy történészt vontak be. Meg kellett rostálni a rendelkezésre álló anyagokat. Az ügyészség csak azokat a bűncselekményeket tette a vád tárgyává, melyeknél a megalapozott gyanún túli bizonyossággal lehet állítani, hogy azokat a terhelt elkövette – hangsúlyozta a szóvivő.
Kérdésre válaszolva elmondta azt is: vannak olyan "holokauszt-túlélők", akik tanúként nyilatkozni tudnak az ügyben.
Hangsúlyozta: a vádemelés megtörtént, és miután kiemelt ügyről van szó, három hónapon belül meg kell tartani az első tárgyalást (miközben Biszku ügyében
két és fél évet gondolkodtak, hogy egyáltalán büntethető-e - a szerk.).
"Szlovákiában" korábban egy népbírósági ítélet halálra ítélte Csatáry Lászlót, ezt idén életfogytiglanra változtatták. Ennek kapcsán a szóvivő azt mondta: ez a megváltoztatott ítélet jelenleg sem szerepel a tagállami ítéletek nyilvántartásában, ezzel kapcsolatban a szlovák fél nem kereste meg a magyar ügyészséget, mely minderről csak a sajtóból értesült.
(Híradó nyomán)
"Közigazgatási munkát végeztem, útleveleket állítottam ki" - interjú Zuroff legújabb kiszemelt áldozatával
A portálunkon még nem közölt beszélgetés 2012. július 20-án jelent meg a Magyar Hírlapban
Újságban látták csak, de hivatalos okmányokat nem találtak a kanadai hatóságok arról, hogy halálra ítéltek Csehszlovákiában – állítja Csatáry László. A háborús bűnökkel gyanúsított, kilencvenhét éves férfi a lapunknak adott interjúban arról beszélt, amikor 1997-ben hazaért, mind a kanadai nyomozók, mind egy budapesti ügyvéd – aki kérésére kiterjedt vizsgálatot folytatott ügyében idehaza és külföldön – egyértelműen kijelentette, nem vádolható semmivel.
– Miért vonták vissza a kanadai állampolgárságát 1997-ben?
– Amikor 1949 márciusában Németország francia zónájából Kanadába mentünk, elhallgattam, hogy korábban rendőrként szolgáltam. Akkoriban ez kizáró oknak számított.
– Miért tette?
– Két gyermekem egészsége az élelemhiány miatt megrokkant, TBC-sek lettek, s az orvos azt mondta, ha nem kerülnek jobb körülmények közé, meghalnak.
– Miért használt idegen nevet?
– Ez nem igaz. Bizonyság erre ma is meglévő eredeti útlevelem. Ott így szerepelek: Csízik-Csatáry László.
– Hogy jön a képbe Csízik?
– Ő a nagyapám volt. Kanadában már mindenütt Csatáryként szerepeltem.
– Minek használt előnevet, ha nem volt mitől tartania?
– A mai, békés világban ezt nagyon nehéz, ha tetszik, lehetetlen fölfogni. A háborút követő magyar politikai viszonyok között mindenkit egyöntetűen bűnösnek tituláltak, aki így vagy úgy, de az előző rendszert szolgálta. Ágensek járták a hadifogolytáborokat, s szabályosan vadászták a tiszteket – függetlenül attól, hogy valóban bitangok vagy ártatlanok voltak. Ráadásul én az elszakított részen, Kassán szolgáltam, ami Csehszlovákiában, a magyarüldözés idején eleve egy plusz fekete pontnak számított.
– Soha nem keresték?
– Egyetlen ország sem akart kikérni, pedig a fogságom alatt megtehették volna. Eddig egyetlen ember sem tudott olyan, korabeli dokumentumot fölmutatni, amelyben a nevem a háborús bűnösök, a keresettek listáján szerepel. Pedig akkor, frissiben, a tragikus élmények hatása alatt könnyű volt ezeket összeállítani.
– Miért ítélték halálra Csehszlovákiában?
– Elképzelésem sincs. De erre a kanadai nyomozók sem találtak világos magyarázatot, pedig ők 1995-től két éven át kutakodtak a magyar és a csehszlovák levéltárakban. Mindössze egy újságcikkre bukkantak, s az alapján közölték velem is.
– Nem kérdezte őket a forrásról?
– Hogy a csudába ne faggattam volna őket! Ám ők sem tudtak többet mondani az említett írás állításainál. Pedig egy kanadai nyomozó – ezt elhihetik nekem – igen alapos ember. Ügyemet végül azzal zárták le, hogy bár a foglalkozásomat tekintve hazudtam, ám háborús bűncselekményben nem vettem részt. E papírok ma is a rendelkezésemre állnak.
– Visszatérve Kassára, mi volt ott a feladata?
– Rendőrségi fogalmazóként dolgoztam 1942 őszétől 1944. november 1-ig, amikor bizonyíthatóan Budapestre küldtek. E beosztás amúgy hadnagynak megfelelő rangot jelentene a honvédségnél. Tipikus közigazgatási munkát végeztem, útleveleket állítottam ki, s más efféléket.
– Hogy került kapcsolatba a németekkel?
– Március 17-én, 1944-ben Richter ezredes parancsnoksága alatt egy csapat német költözött az egyik kassai házba. Tíz nap múlva a főnököm, Horváth György rendőrtábornok az irodájába hívott. Ott ült az említett Richter és még másik három SS-tiszt. Felettesem bemutatott, s közölte, mivel a hivatalban én bírom legjobban a nyelvüket, összekötőként delegál hozzájuk. Ez annyit tett, ha volt valami óhajuk-sóhajuk, azt először velem közölték, s azt én továbbítottam a megfelelő helyre.
– Miért vállalta el?
– Ez egy határozott parancs volt. Aki szolgált bármilyen fegyveres testületnél, tudja, mivel jár ennek megtagadása. De miért álltam volna ellen? Nem gazemberségre, hanem fordításra utasítottak. Kérdem én, ezen az alapon ma minden, a kommunizmust szolgáló tolmácsot el lehetne-kellene ítélni? Amúgy pedig egyáltalán nem volt kellemes feladat.
– Mire gondol?
– Említek két, bizonyítható esetet, amely jól megvilágítja a rendőrség kassai szerepét, súlyát. Egy napon két civil ruhás nyomozó jelentette, a németek feltörik, fosztogatják a lezárt zsidó üzleteket. Ezt határozott törvény tiltotta – ám a hepciáskodó nyomozókat a németek letartóztatták, és elvitték. Zágony György kollégám és barátom pedig úgy került a börtöncellájukba, hogy az utcán néhány dehonesztáló megjegyzést tett Hitlerre, hozzátéve, a háborút biztos el fogja veszíteni. Richterék közölték, a foglyokat Dachauba szállítják. Akkor én elmentem az ezredeshez, és arra kértem, engedje el őket, mire azt felelte, majd gondolkodni fog az ügyön. Végül két nap múlva kijöhettek, ám mi azonnal leszereltük őket, nehogy megint bajuk essék. Még egy megjegyzésem lenne ezzel kapcsolatban: magam a téglagyári és a belvárosi gettónál mindössze kétszer-kétszer jártam. E két helyen bizonyíthatóan a németek parancsoltak, aki ennek az ellenkezőjét állítja, azaz engem mint magyart képzel a vezéri székbe, nem mond igazat.
– A zsidókért nem emelte föl a szavát?
– Ha bizonyos feladatok elszabotálása szóemelésnek számít, akkor igen.
– Azaz?
– Kassa mellett áll a Bankó-hegy, amelynek az oldala szabályosan ki volt lyuggatva. Ott bujkáló zsidók éltek. Bár a detektívek tudták, hogy ott vannak, mi nem engedtük őket oda, így ők megmenekültek, s később el tudtak jutni Szlovákiába.
Kapcsolódó hírek:
Csatáry László halála a sajtó firkászai után egy izraeli "festőt" is megihletett
Magyarország mint zsidó gyarmat - Csatáry László emlékére
Kezdődnek a csodák: jelentkezett egy "túlélő", akit Csatáry László hétéves korában riogatott
Csatáry Lászlót is előrángatják a MÁV-ot perlő zsidók