Turulszobor (bálvány?) Narancsfalván

Változnak az idők, új szelek kezdenek fújni Narancsfalván is. Ahogy a vörösdiploma (narancs)sárgul, a tulajdonosa is egyre inkább "nemzetibb" és "keresztényibb" eszmeiséget kezd mutatni.

Megemlékeznek a trianoni békediktátumról. Elsiratják a nemzetet, gyászbeszédet mondanak a magyarok felett, szokásos "trianonos szöveget" kreálnak. De olyan üres... valami hiányzik... olyan simán megy minden, semmi rendőri igazoltatás, motozás, ilyesmi.

Nekik szabad magyarkodni, sőt nem hogy szabad, hanem mintha most előírásszerűen, gépiesen megpróbálnának hasonlítani a leigázott magyar népre. Vajon miért teszik? Talán tetszeni akarnak nekünk? Talán valami békejobb-szerűség lenne? Vagy már félnek a gyarmaton?

Egyik sem. Ez egy újfajta agymosás. Minden igyekezetük azon van, hogy megszüntessék azt a gondolatot, ami egyfajta kohéziót képez a szolgák között. Ez a gondolat tulajdonképpen a nemzethez tartozás tudata lenne. Muszáj, hogy kordában tartsanak valahogy ennyi magyart, mert ha mind ráébredne, hogy egy sorsközösséghez tartozik, és rádöbbennének szolgai mivoltukra, akkor bizony elzavarnák ezt a közel-keletről jött csürhét.

Szóval, most magyarkodniuk kell, a magyaroknak meg úgy kell magyarkodni, ahogy ők magyarkodnak. Ezzel két legyet is ütnek egy csapásra. Most, hogy a "nemzeti gondolkodás" szinte kötelező lett, ennek az lett a következménye, hogy a magyarok meg fogják utálni saját eredetüket. Mert ez a "nemzeti gondolkodás" már nem az a nemzeti gondolkodás, hanem egy erőltetett valami... Egy ideig még lelkesíti a szolgákat az egy akolhoz tartozás eszméje, amit a szolgatartók még jól használhatnak, hogy nehogy barátságot kössenek egy másik akol egyedeivel.

Hiába bújnak ők is magyar bőrbe, látszik rajtuk, hogy kik is ők. Elég csak rájuk nézni... látszik rajtuk honnan jöttek. Elég csak megszólalniuk, érezni a beszédjükben valami fura idegenszerűséget. Hiába nekik a mente, hiába a turulmadár és a kettőskereszt... egy magyar nem a címertől és a zászlótól lesz magyar. A lúdnak meg nem való széna, mer' kicsüng a seggin.

Na igen... a turulmadár. Ezek a szemetek most pénzt szednek a szolgáktól, hogy csináljanak a szolgák pénzén egy szobrot... a szolgáknak. Ők azt hiszik, hogy a szolgáknak kell ez a bálvány. Ők magukból indulnak ki, mert őket valami fura bálvány kovácsolja eggyé. De a szolgákat nem... remélem nem... és remélem nem is fogja megfertőzni. A gyarmaton mindig lesznek olyanok a leigázottak között, akik nyitva tartják a szemüket.

Eddig röhögtem csak az agymosáson... de hogy itt Narancsfalván már néhány munkahelyen kötelező lett befizetni a bálványépítésre, ez már nem olyan vicces. Mert ugye ilyen-olyan rendezvényekből, falusi bálból, felajánlott támogatásokból nem jött össze a pénz... Azért poénra vettem a dolgot... most is... amikor a beszedő kollegina jött, hogy 500 Ft-ot mindenkinek be kéne adni, mondtam, hogy nekem a havi fizumból már csak 45 Ft maradt (hó 12-én), azt tudom odaadni... Odaadtam... még alá is kellett írnom, hogy én adtam. Pedig én úgy szeretek adni, ha adok valakinek valamit, hogy arról harmadik fél ne tudjon.

A 45 Ft-ot illetően nem hazudtam... télleg annyim volt... erre a hónapra. Egy kérdés azért motoszkál bennem, és még sokan feltették ezt a kérdést magukban: ha a Turulmadárszobor Építők Klubjának prominensei felajánlanák havi jövedelmük felét, akkor abból kijönne 10 turulszobor is... ők miért nem tesznek bele valamit? ...én értem... a szolgák vegyék csak meg saját pénzükön a bálványukat...

Vajon hány unalmas nemzeti szöveg, vajon hány kötelező pénzbeadás kell magyar jelképekre, hogy a magyarok azt mondják, hogy "unom ár ezt az egész magyar-baromságot"?

Szemét egy világ van... de fel a fejjel, nevessünk rajtuk... lesz még ez így se... Amíg tudjuk személy szerint, hogy kik ők, és mit miért tesznek, addig megmaradunk. Csak építsék a bálványaikat, mi meg őrizzük meg humorérzékünket... az mindenféle bálvány káros hatása ellen megvéd.

-fs-