Szellemvárosból fehér közösség

Az Orange-folyó mentén elhelyezkedő, Fokvárostól   mintegy 1000 km-re található város lakosságát tekintve egyedülálló a világon: egytől egyig afrikánerek élnek határain belül, vagyis a 17. században Dél-Afrikában letelepedett, holland és flamand telepesek összeolvadásából létrejött etnikai csoport, a búrok afrikaans nyelvet beszélő leszármazottai.

Orania területe 1990-ben még szellemváros volt, amikor is 40 fehér, afrikáner család Carel Boshoff vezetésével, aki a korábbi dél-afrikai miniszterelnök, Hendrik Verwoerd veje volt, megvette a korábban munkások átmeneti táboraként szolgáló területet. Mindezt tette épp azután néhány hónappal, hogy az apartheid törvényeket eltörölték, Nelson Mandulát pedig kiengedték a börtönből.

Saját pénz, napenergia, ökoházak

A város csaknem teljes mértékben önellátó, főként mezőgazdaságból tartják fenn magukat - többek között jelentős mennyiségű pekándiót termesztenek, 2004 óta saját pénzzel rendelkeznek (ora), emellett nagy hangsúlyt helyeznek a fenntartható fejlődésre, újrahasznosítják a hulladékot, új házaik napenergiával működnek, számos környezetbarát épülettel rendelkeznek, a jövőben pedig kizárólag hasonlók építését tervezik.

Orania látképe (az előtérben Hendrik Verwoerd, az apartheid atyjának szobra)

Orania az idegenforgalomnak köszönhetően is számottevő bevételre tesz szert, részben a folyóparton felépült wellnesshotelje miatt, másrészt azonban azért, mert vezetői szerint sokan menekülnek ide a nagyvárosokban tapasztalható bűnözés elől - melyet a legtöbben a feketékkel kötnek össze -, mint ahogy a város lakossága is jórészt olyanokból áll, akik korábban súlyos bűncselekmények, betörések, rablások és fizikai erőszak áldozataivá váltak.

Orania lakói talán ezért is menekülnek egy olyan ideológia mögé, mely a város falain kívülre rekeszti a feketéket, és ezért is hirdetik úgy városukat, mint a helyet, ahol az embernek nem kell folyton a háta mögé néznie, ha az utcákon sétál.

A feketéket nem látják szívesen

A feketék nem csupán nem dolgozhatnak a városhatárokon belül, de az éjszakát sem tölthetik el itt, mint ahogy nem mehetnek be a templomokba, az iskolába, és ételt sem rendelhetnek a vendéglátóhelyeken. Az oraniaiak nem védik magukat biztonsági rendszerrel vagy kerítéssel, véleményük szerint ugyanis csupán a békés elhatárolódás a céljuk, nem szorulnak másokra, ezért nem is avatkoznak be senki dolgába, mint ahogy szeretnék, ha az ő ügyeiket is tisztelettel kezelnék a kívülállók.

Orania lakóinak többsége úgy véli, a feketék nem rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, melyekkel a fehérek, olyanok csupán, mint az állatok, akik kizárólag fizikai munkavégzésre alkalmasak, épp ezért nem szükséges, illetve nem is tanácsos kapcsolatba lépni és keveredni velük.

Természetesen az eszményi fehér település szúrja a liberális jogvédők és a dél-afrikai négerek szemét, rasszizmusról és diszkriminációról kiabálnak, 2005-ben pedig ideiglenesen be is szüntették a város rádióállomásának sugárzását, nehogy a "bűnös" eszmék a város falain kívül kerülhessenek.

Apjával gyakorló búr fiú Oraniában. Mindenre felkészülnek

Ennek ellenére Orania köszöni szépen, jól van, és nem kér a feketékből. Bár a településen alig hétszázan laknak, regisztrált támogatóik száma azonban már rég meghaladta a tízezret.

(femina.hu nyomán Kitartás.hu)