Ellenállás klub

Orbán-Cézár

12 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Az Orbán Viktorról eddig készült könyvek ( főleg Debreczeni József és Kende Péter írásai ) nem fordítottak elég figyelmet a gyermek Orbán Viktor pszichofiziológiai fejlődésére, holott ennek részletesebb elemzése magyarázhatja meg azt, hogy miért válhatott a 21. század sajátos cézárjává. Debreczeni egy politikus arcmását készítette el a legutóbbi könyvében ( Arcmás, Noran-Libro kiadó, Budapest, 2009. ). De Orbánnál nem erről van szó, hanem egy cézárarcmásról, akiből, amikor választani kellett, nem futballista, hanem politikus lett.

De bármilyen pályát is választott volna, éppen a pszichofiziológiai determináltsága folyományaként, megmaradt volna cézárnak, igaz, nem lett volna akkora befolyása a környezetére, mint most politikusként. Tehát ha meg akarjuk érteni Orbán személyiségét, akkor a gyermekkor elemzésével kell kezdenünk.

Cézárarcmás 2.

Gyermek- és ifjúkor 1.

A szülői gyökerekről Dr. Kende Péter ad részletes tájékoztatást az A Viktor című könyvében ( KendeArt kft, Budapest, 2002, a 8. és az azt követő oldalak. )

...---...---...---...---...---...---...

...A családtól való elszakadást azonban maga az élet oldotta meg azzal, hogy Viktornak gimnáziumba kellett mennie. Székesfehérvárra került a Teleki Blanka gimnáziumba, amelyik erős középiskolának számított. Itt mutatkozott meg az igazi személyiségének főbb sajátossága. Kende így jellemezte a helyzetet: A középiskolában is rendetlen, neveletlen volt, különösebben a társai sem szerették, állandó hepciáskodása alapján az lett a gúnyneve: Kecó, ami a kekec kevéssé leplezett változata. Osztálytársai egyszer pulóverénél fogva fölakasztották a folyosón a kabát-akasztóra, és otthagyták lógni, kalimpálni, amíg Rimele tanár úr, aki éppen kilépett a fizikaszertárból, le nem akasztotta a fogasról. Ennek ellenére vezérkedési hajlama eredményesen működött, KISZ-titkár lett.

Egy bimbózó cezaromániás ember számára a katonaság felér egy pokollal, hiszen itt parancsra kell mindent tenni, engedélyt kell kérni az elöljárójától szinte mindenre, személyes szabadságában korlátozhatják, és így tovább a szörnyűségekkel, amit át kell élnie egy újoncnak. Az átlag ember mindezeket fogcsikorgatva tudomásul veszi, szükséges rossznak tekinti, amit túl kell élnie. Egy normális embernek esze ágában sincs megkérdőjelezni azt, hogy szükség van-e erre, hiszen tudja, tudnia kell azt, hogy a katonaság már csak ilyen, és minden demokratikus ország hadseregében szigorú fegyelem van. Még az Egyesült Államokéban is, amelyik pedig igazán a demokrácia mintaországa volt már akkor is.
De egy önjáró üzemmódban működő cezaromániás személynek ezt nem lehetett megmagyarázni sem észérvekkel, sem pedig erőszakkal, tehát egy Orbán típusú személy számára a 10 hónapos katonaság valóban egyenlő volt a pokollal. Kende ezt írja erről az időszakról: Orbán semmit nem volt hajlandó vagy képes elfogadni az egészből. Nem értette meg, miért kell fölállnia, ha bejön az elöljárója, miért kell pont reggel hatkor kelnie, mire valók a regulák, nem fogadta el, hogy létezik aláfölérendeltség. Ellenszegült mindennek, aztán eljutott ahhoz a kimondatlan kompromisszumhoz, hogy ő ugyan nem végez el semmit, amit elvárnak tőle, de ezért nem fenyítik meg, viszont kizárják minden kedvezményből. Eltelt négy hónap is, hogy a lábát sem tehette ki a laktanyából, nemhogy haza nem mehetett, de a városba, pár órás eltávozásra sem.
A katonai rend mellett azonban volt még egy másik tényező, ami ellenállást válthatott ki az előfelvételisek között. Ebben a hadseregben ugyanis felerősített módon jelentkezett az a politikai megdolgozás, ami a kaszárnya kapuján kívül egyre ernyedtebben jelentkezett. A politikai foglalkozások kötelezőek voltak, ahol a hivatalos marxista ideológiát nyomták teljes gőzzel, mit sem véve tudomásul abból, hogy maga a puha diktatúra rendszere recseg – ropog, és napjai meg vannak számlálva. Ez joggal válthatott ki ellenérzést olyan szabad gondolkodású személyekben, mint Orbán, Fodor, vagy Kövér László esetében. De a politikai szembenállást összekeverni a katonai renddel és az utóbbi negligálását úgy beállítani, mint a rendszer elleni fellépés, ahogyan többen értelmezték, alapvető elvi tévedés, a dolgok helytelen értékelése. Olyan személyek esetén, mint az előbb említettek, azonban ez a két gyökeresen eltérő aspektus egybemosódott, ami mutatta azt, hogy csak a saját értékrendjüket hajlandóak elfogadni. Ezért nem lehet akceptálni például Fodor azon gyakorlatát, miszerint az elöljáróit nem volt hajlandó „elvtárs”-ként szólítani. Ha egy hadseregben ez az előírt rend, akkor ezt kell követni. Az USA hadseregében az „Uram” megszólítás a kötelező, ezért mindenkinek így kell szólítania a felettesét, még ha az illető alárendelt nem is tekinti annak.
Mindezt azért volt fontos hangsúlyozni, mert a Fidesz későbbi gyakorlatában is megfigyelhetünk olyan tevékenységeket, amelyek rokoníthatóak a katonaságnál mutatott példákkal, és amelyek egy cezaromániás ember sajátos szemléletéből, személyiségéből vezethetők le.

...---...---...---...---...---...---...

...A katonaságnál eltöltött 10 hónap után az előfelvételisek kötelező almaszedésen vettek részt, ahol a munka elvégzése után féktelen ivászat, hajnalig tartó dajdajozás, nők hajkurászása következett. Ezek során Simicska rendszeresen hülyére itta magát. Ezt hajlamosak lehetnénk úgy beállítani, hogy a fiatalok szokásos tombolása, de náluk egészen másról van szó! Olyan látszat alakult ki a környezetük szemében, hogy ez az új értelmiség-jelölt társaság minden eddiginél erőszakosabb és féktelenebb lesz a saját céljainak megvalósítása érdekében. Kende így ír erről: Valami olyan erő, olyan energia sütött belőlük, amely megkérdőjelezhetetlenné tette elviselhetetlen viselkedésüket. Egész környezetük úgy érezte: ezek most lenyelik a világot, hamm, bekapnak mindent. Ez a mindenkin átgázoló, az egész világot lenyelni akaró magatartás a Fidesznél a későbbiek során általános magatartási formává alakult, és az erőszakosság, a féktelenség a hatalom iránti vágyban csapódott le. Talán most már mondanom sem kell, hogy ebben Orbán cezaromániájának óriási szerepe volt.

De térjünk vissza Orbán életének alakulására. Tehát 1982 őszén az egyetem diákja lett, ahol állam- és jogtudományt tanult. Ott különösebben nem érdekelte a tanulás, elegendőnek tartotta azt, ha bemagolta a tananyagot a vizsgákra és abszolválja azokat. Annál többet foglalkozott mással, például a focival. Ugyanakkor megmutatkozott benne a cézár mivolta, hiszen aktív részese volt annak a társaságnak, amelyik hírhedtté tette azt az évfolyamot. Kende így ír róluk: Elképesztően elvadult társaság, törnek- zúznak, állandóan részegek, partiba vágják a csajokat. Múlt héten orvoshoz kellett vinni egy lányt, valahogy visszanyerni a tamponját, mert nem tudták megvárni, amíg kiveszi. ( im.: 15. lap ). Ez a korábbi személyiség elemzés után „érthető”, hiszen ebben az időszakban Orbánban már kialakultak azok az alapvető személyiség struktúrák, amelyek rá jellemzőek.
Abban az időben az egyetemeken divat volt ún. szakkollégiumokat szervezni. Ezeket elsősorban azért szervezték, hogy kivonják a hallgatókat a mértéktelen ivászat, a kollégiumi szobákba zárkózás, vagy a folytonos hazajárás monotóniájából, és helyette olyan szakmai programokat szervezzenek, amivel kiegészíthetik az egyetemi oktatást. Az első ilyen programot 1977-ben Kéri László indította el még a Budaörsi úton lévő óriás kollégiumban mintegy 20-40 fő részvételével. Ezek közé került Orbán is.

Húsz év mulva újra a bölcsőnél.

1983 tavaszán aztán a Ménesi út 12. szám alá költözött a szakkollégium, amelyik korábban apácazárda volt. Nekik sikerült belőle kuplerájt csinálni. Ez a villa sokkal nagyobb kényelmet biztosított a lakóinak. Ennek a kollégiumnak Stumpf István MSZMP-s tag volt az első igazgatója. ( apósa az a Horváth István MSZMP vezér volt, aki abban az időben belügyminiszter volt, tehát a fiúk balhéit sikerült mindig helyrehoznia. ) A Jogász Szakkollégium alakuló ülésére meghívta Kéri Lászlót is, aki azonban kezdetben szabadkozott, de végül mégis elment oda. Az ott történteket Kende az alábbiak szerint írta le:
…..az ülés vége felé az elnöklő Stumpf hátraszólt az utolsó sorba:
– Kéri Laci még nem szólt hozzá! – Mert nem is akarok! – húzta el a száját Kéri.
– Ugyan már, Laci, micsoda dolog ez, miért nem akarsz? – erősködött Stumpf.
– Mert ha én itt hozzászólok, akkor életem eddigi legnépszerűtlenebb beszédét fogom előadni!
– Mondjad csak! Rajta! Tessék! Halljuk! – kiabáltak be többen.
– Az a helyzet, hogy nekem ebben a szakkollégiumban, abban, hogy ebből egyáltalán lett valami, az életemből benne van jó három- négy év. De ebből a szakkollégiumból – ha itt laknék – én holnap kiköltöznék. Ez szörnyű, ami itt folyik, tiszta hülyék vagytok! – Dermedt csönd ülte meg a termet. Mindenki elhallgatott.
– Miért? – kérdezte Orbán.
– Hát, elnéztem itt ezt a három fiatalembert – felelt Kéri, Orbánra, Simicskára és Vargára mutatva –, és mindegyiküket kizárólag felszólító módban hallottam megszólalni. Ilyennek meg olyannak kell lenni! – szólnak –, demokratának kell lenni, műveltnek kell lenni, toleránsnak kell lenni! Nem veszitek észre, hogy ezek csak parancsolni tudnak? Agresszívak, kirekesztők és ellenségkeresők! Azért költöznék ki innen holnap, mert nekem ne írja elő senki, milyen legyek.
Ez nemigen illett bele a már- már pátoszos hangulatba, többeknek nagyon rosszul esett, s csak annyit értettek meg belőle, hogy Kéri most bántja őket. Olyan rumli lett, hogy majdnem fölbomlott az egész alakuló ülés. Többen arról suttogtak: Kéri már korábban is összeütközött az Orbán–Simicska kettőssel, s Orbán közölte vele: nem bízik meg benne, mert a hatalmat képviseli. Nos, Orbán most odapattant Kéri elé, és tizenkilenc éve minden lendületével üvöltve nekirontott: – Öreg, most boldog vagy, hogy öt perc alatt tönkre kúrtad három hónap összes munkáját, az egész megalakulást? – Ha három hónap munkája annyit ér, hogy öt perc alatt tönkre lehet tenni, akkor az olyan is! – válaszolt a szakkollégium-alapító. – De mondok én neked valamit, Viktor. Ahogy itt elnézlek titeket, rosszabbak vagytok ti a Kun Béla- féle Lenin- fiúknál. És tudod, mit? Ha egyszer hatalomra jutsz – mert látom, az Isten sem menti meg az országot attól, hogy egyszer majd te dirigálj itt –, a Stumpfot, meg engem akasztass föl elsőként, mert mi még tudjuk, te ki voltál egykoron! – azzal sarkon fordult, és faképnél hagyta nemcsak az együtt álldogáló kis csoportot, Orbánt, Stumpfot, Fodort, Kövért, Schmidt Pétert, de az egész szakkollégiumot is.( im.: 17-18. lap, kiemelések tőlem – Aristotle. )
Kéri László zsenialitását mutatta, hogy már akkor világosan látta, hogy Orbánban és társaiban milyen cezaromániás hajlam van és előre vetítette az ország várható sorsát. Ma már tudjuk, hogy ennek 1998 és 2002 között alaposan megitta a levét az ország.

...---...---...---...---...---...---...

Cézárarcmás 7.

Egyetemi évek 3.

Azért volt pozitívuma is ennek az időszaknak Orbán szellemi fejlődésében. Debreczeni kis Athénként jellemezte ezt a szakkollégiumi rendszert ( im.: 29. és az azt követő lapok ). Ennek működési feltételeit a kollégisták által elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzat ( szmsz ) határozta meg. E szerint a legmagasabb döntéshozó szerv a közgyűlés, amelynek minden kollégista alanyi jogú tagja volt. A közgyűlés hozta létre a hattagú választmányt, amelynek a kollégium igazgatója is tagja volt. Az utóbbit természetesen az egyetem rektora mozdíthatta el a helyéről és választhatott helyette mást, de ehhez a közgyűlés jóváhagyására volt szüksége. Az igazgató keze is meg volt kötve, hiszen minden döntését a választmánynak kellett jóváhagynia. Ennek ülésein pedig bárki részt vehetett. De ha bárkinek volt külön véleménye, akkor azt a faliújságon, illetve a Kollégiumi Értesítő című újságban közzétehette.
Debreczeni kitűnően jellemezte ezt a szakkollégiumot: A szakkollégium tehát afféle inkubátorház volt, ahol a diktatúra közegéből elszakítva és elkülönítve kicsiben, mintegy kísérleti jelleggel lehetett gyakorolni a demokratikus politikai tevékenység szinte valamennyi formáját. Az alkotmányozást, a törvényhozást, a végrehajtást, illetve mindezek alapját képező szabadságjogokat: az érdek-képviseleti, szervezkedési, a szólás- és a sajtószabadságot..... Állandó viták zajlottak, amelyekben érvelni kellett, bizonyítani és cáfolni, meggyőzni és kételyeket ébreszteni, hatni értelemre és érzelemre.
Debreczeni szerint a kollégiumban az alapítók öt csoportja volt elkülöníthető ( im.: 30-31. lap )
1. a két szervező tanár, Stumpf István és az egyik volt csoporttársa. Az igazgató Stumpfnak un. „primus inter pares” státusza volt, aki a kezdetektől együttműködött az Orbán vezette „kemény maggal”.
2. A „kemény mag”, amelyik 1983-ban kezdte a második évfolyamot az egyetemen, alapvetően a Székesfehérvárról érkezők voltak benne, és az Orbán – Simicska duó vitte a főszerepet. Orbánra legfőképpen Simicska volt a legnagyobb hatással, aki három évvel volt idősebb nála és csodálattal emlegette a „fantasztikus agyú” Lajost. ( látni fogjuk, hogy ez a „fantasztikus agy” volt annak a rengeteg lenyúlásnak a kitalálója, amelyeket még a Fidesz vezetőségi tagjai sem ismerhettek meg időben. )
3. az un. „kísérleti csoport”, amelyiket alapvetően három lány tartott össze, akik közösen jártak szórakozni és minden szabadidejüket együtt töltötték.. Ezek közül megemlítendő Lévai Anikó, aki később Orbán felesége, Pusztai Zsuzsa, aki Simicska felesége, és Handó Tünde, aki Szájer József felesége lett.
4. A negyed- és ötödéves „mohikánok”, akik már kevéssé kötődtek a szakkollégiumhoz. Ide sorolható Kövér László, és Áder János.
5. Az elsősök csoportja, akik között található volt Stumpf János, aki Stumpf István öccse és Kövér Szilárd, aki pedig Kövér László öccse volt. ( Kövér Szilárdot az APEH máig is keresi, mert hatalmas adótartozást halmozott fel. Nem kétséges, hogy csak a kormányváltásig fogja kutatni, mert utána, mint régi harcostársnak, elsimítják az ügyét. ) Ez a csoport szintén a „kemény mag” befolyása alatt volt.
A fenti strukturálódás több szempontból érdekes. Az egyik az, hogy addigra már Orbán sikeresen tudta működtetni a cezaromániás személyiségét, ami feltétlenül pozitív visszacsatolást jelentett számára. Ez pedig nyilván további erőt adott ahhoz, hogy tovább építse a személyiségét, hiszen azt a szűkebb környezete elfogadta, sőt támogatta. Ehhez persze olyan személyekre volt szüksége, mint például Simicska és Kövér, akik hasonlóképpen gondolkodtak, mint ő. Ma már hiába tennénk fel azt a kérdést, hogy mi lett volna ha....stb. Ennek ma már semmi jelentősége sincs, de a személyiség fejlődése szempontjából nélkülözhetetlenek a véletlenek szerepe.
A másik dolog pedig az, hogy ebben az időszakban összejött az a „brancs”, amelyik később a Fidesz gerincét fogja alkotni, akik később a Parlament egyik legerősebb frakciójává növik ki magukat. Ekkor jött létre olyan megbonthatatlan „szervezett felvilági” szövetség Orbán-Simicska-Kövér között, amelyiket semmilyen későbbi ballépésük sem kezdhetett ki.
Most pedig idézzük ismét Kende interjúját Kéri Lászlóval, amelyben az utóbbi kitűnően jellemzi ezt a szövetséget. ( im.: 3-4-5. lap. )

A Fideszben összesen három ember van, aki a mai napig nem lecserélhető: Orbán, Kövér és Simicska. Kövér és Simicska azok, akik tehetnek bármit, akikkel történhet bármi – Orbán soha nem fog leszakadni róluk. Mert nem tud. Azt ne higgye valaki is, Orbán Viktor nem volt és nincs tisztában azokkal a dolgokkal, amiket Simicska Lajos művelt, ne lenne tisztában azzal, milyenné vált Kövér László természete ! De ezek nem számítanak nála és neki. Ezek olyan régi, bejáratott barátságok, amelyekben már nincs helye semmiféle mérlegelésnek. Ha nem tudjuk elképzelni azokat az erőket, amelyek összehozták a nyolcvanas évek elején-közepén ezeket a fiúkat, s teremtettek köztük el nem múló lojalitást – soha nem fogjuk ezt megérteni. Abban a korban, amelyben sok-sok – ha nem is szó szerinti – üldöztetés, rugdosás érte őket, sokszorosan megélték: számíthatnak egymásra. És ebből azt a téves következtetést vonták le: csak egymásra számíthatnak. Semmi mást nem tudnak ennyire biztosan, mint ezt. Azzal a tíz- húsz emberrel, aki körülveszi őket – mint Győri Tibor, Kövér Szilárd, Stumpf János és még páran – minden létező emberi helyzetben kipróbálták egymást.
– Igen – vetem közbe –, azt hiszem, sokan elképzelni sem tudjuk, mekkora ereje van annak, amit közös gyökérnek hívunk. Együtt laktak, ismerték egymás mosdatlan szagát is; egymásnak adtak pénzt, ételt, kéglit; együtt buliztak, rúgtak be és józanodtak ki; együtt csajoztak és ugyanebből a körből nősültek. S hogy a feleségek ugyanebből a körből valók, az még inkább megerősíti az összetartozást.
– Igen, így van. Olyan erős kötelék, akkora tőke ez, hogy kívülről alig megérthető. Nyolc-kilenc év volt mögöttük, mire csoporttá formálták magukat – nos, ez a csoport többé nem bomolhat föl. Fodor Gábor nem azért kerülhetett ki ebből a csoportból, mert akkor még csak zajlott a csoporttá válás folyamata, hanem azért, mert ő ki akart válni. A többiek nem akarnak. Nem is érné meg nekik.
S ez olyan mértékben és módon zárt, belső csoport-kultúra és csoport-norma, hogy mindent, ami ezen kívül van, mutációnak, elfajulásnak tart. Az ő összes erejük és tudásuk egymásban van. Következésképpen minden, ami ezen kívüli, az nem csak, hogy nem számít, de szinte nincs is. Amikor tehát oly sokan azt kérdezzük: de hát hogy létezik, hogy ezt és amazt, mondjuk, Simicska megteheti? – akkor nem értjük a dolog lényegét. Simicska ugyanis bármit megtehet, hiszen minden, amit nem ő tesz, nem számít és nincs. Magyar Bálint hiába szedi össze 11 pontban, mitől és miként gengszter-kultúra a Fidesz mai értékrendje, milyen ez a politikai felvilág – ennek semmi, de semmi jelentősége nincs, elvégre azt a Magyar Bálint mondta. Vagyis bármit ír, mond a külföldi sajtó, vagy itthoni újság, például Simicska valamely legújabb húzásáról – az bennük és számukra, elsősorban pedig Orbán Viktor számára először nem tartalmilag megközelítendő kérdés. Hanem az az első lényegi elem: – Ez valami külső brancs háborúskodása, ha a Lajos így gondolta, akkor az így van jól! – Nem mérlegel tehát, mert attól kezdve, hogy Simicska tettéről esik szó, a döntés – az, ami mérlegelés végeredménye kellene, hogy legyen – már előre készen van: – Ha a Lajos így döntött, akkor az biztos így jó. – És kész.
– Ez tragikus! – jegyzem meg halkan.
– Hogy tragikus vagy természetes: ez egyéni megítélés dolga – folytatja Kéri. – Kun Béláék a tomszki táborban ugyanígy voltak együtt heten-nyolcan, abból lett a népbiztosok tanácsa. Igaz, az ő összeforrottságuknak volt külpolitikai támasza, a nagy Szovjetunió, valamint hatalmuk csak 133 napig tartott. Orbánék összeforrásának nem volt szüksége ekkora külső összetartó erőre, és a hatalmuk is ki tudja, mennyi ideig él, négy évig-e, vagy nyolcig-tizenkettőig. Orbánék ebből a csoport-normából ki tudtak hozni, és föl tudnak mutatni néhány olyan mintát, amelyben több százezer ember magára ismerhet. A politikai gengszter-miliőt eltakarja a politikai giccs: – Mi vagyunk a vidékiek! Mi vagyunk az első generációs értelmiség! Mi vagyunk a romlatlanság! Mi már tudunk angolul! Mi vagyunk az új, a szaktudáson alapuló jövő! – És így tovább. Ezek a szlogenek képesek eltakarni sok mindent. Főképpen a tényleges cselekvéseket, az elkövetett disznóságokat. Hiszen mi tartotta össze a Kádár-éra politikai vezetőit? A kölcsönös bizalmatlanság és félelem. Mi tartotta össze az Antall-kormányt? Semmi, szét is esett folyton. Antall József szűk körben néhányszor bevallotta: saját kormánya tagjait nem is ismerte, kormányzás közben döbbent rá, kikkel dolgozik együtt. Mi tartotta össze a Horn-kormányt? Pláne semmi. Horn az emlékirataiban részletesen szól róla: úgy utálta saját kormányának vagy a felét, mint a fene, mélyen megvetette őket, egyetlen pillanatig sem bízott meg bennük. Ezeket a fiúkat viszont van, ami összetartja: az 1981 és -89 között megélt közös múlt hihetetlenül erős csoport-kultúrája és csoport-nyomása. Ők ebben az időszakban legalább egyszer már lejátszottak minden lehetséges konfliktus- helyzetet. Hallgatóként, katonaként, ellenzékiként, frissen végzett diplomásként, profi politikusként egyaránt. Megismerték egymást minden létező helyzetben. Tulajdonképpen az utolsó komoly szétválasztó élményük az volt, hogy a Fidesz alapítása után ki hogy viselkedett, amikor behívták az ügyészségre. Csaba Iván ezen elbukott, ki is került egy életre a Fidesz vonzásköréből. Aki viszont bent maradt, az örök időkre tuti megbízható, jól döntő, helyesen cselekvő ember – az ő számukra. Vagyis – és ezért mondom, Péter, ha azt akarod, az olvasóid megértsék Orbán Viktort, sokkal többet foglalkozz a korai időszakkal, az utolsó pár évet úgyis mindenki ismeri az újságokból, híradókból – a mai Orbán Viktor és környezete számára sokkal kevésbé meghatározó mind az 1990, mind az 1998 óta eltelt időszak, mint a ’90 előtti. Aki érteni akarja a 2001-es és 2002-es Orbánt, Kövért és a többieket, annak elsősorban a ’90 előtti Orbánt, Kövért kell megismernie, megértenie.. E csoportban ugyanis akkor, ’81 és ’90 között jött létre mindaz az érték, norma, érzés, szabály, amely ma is egyaránt működteti a csoportot mint egészet és egyes tagjait.
– Kéri Laci! Te milyennek látod az egykori tanítványt, a mai Orbán Viktort?
– Engem Orbán Viktor önmagában egyáltalán nem érdekel – ábrándított ki Kéri. – Õ legfeljebb csak kitűnő amatőr színész, tehetséges ripacs, aki a legjobban tudja hozni azt a szerepet, amit a többiek megértettek vele. Nem az Orbán az érdekes, nem a Kövér, nem a Wermer, senki nem érdekes – csak a csoport együtt! Az a maximum tizenöt ember, és még a körülöttük lévő másik tizenöt, akik velük együtt élték meg azt az évtizedet, és akik együtt elszánták magukat: márpedig mi vagyunk a jövő! Itt nincsenek egyéni tulajdonságok. Csak fölhalmozott csoport-adottságok, -ismeretek, -képességek vannak, és csak ezek számítanak. Ha valaki kikerül ebből a csoportból, légüres térben marad. Fodor Gábor azóta a mai napig nem találja magát. Szerintem Orbánból is először Anikót, Győri Tibit, Kövér Szilárdot és különösen a focicsapatot kéne megérteni. A focicsapatot, Szabó László Tamást, Halasi Tibit, a Dénes fivéreket kell látni. Nagy Andort, Anikó barátját, aki a focisták közül az egyik legjobb játékos volt, s ma Orbán kabinetfőnökeként ő dönti el, Viktor kivel találkozik, mit olvas el, hová megy és hová nem; Stumpfot, aki ma az ország egyik első embere. Ha ez a csoport fölbomlanék, tagjainak döntő többsége pár hónapon belül alkoholista, pszichopata lenne – mert elfogyna körülötte a levegő. Nincs is más választásuk egyénenként, mint együtt hatalmon maradni.
– Mihez van ennek a csapatnak együtt elhivatottság-érzete? – kérdem Kérit.
– A fekete lyuknak mihez van elhivatottság-érzete? – kérdez vissza. – Az is befelé sűríti az anyagot, a kozmoszt. Ez a garnitúra jóvátehetetlenül magányra, csalódásra, paranoiára van ítélve. Írva vagyon a jövője. Minél tovább marad hatalmon, annál paranoiásabb, annál gonoszabb lesz. Annál bosszúállóbb lesz a tízmillióval szemben, aki nem érti őket. Ez a tizenöt ember, ha most megnyeri a választást, meg aztán megint – akkor egyre inkább büntetni fogja a magyar társadalmat saját mássága, jóvátehetetlen magánya miatt. ( Kiemelések tőlem – Tarski.. )
Tény, hogy Orbán valóban hihetetlen munkabírású politikus, aki mindenre képes, hogy sikerre vigye az elképzelését. Ezt persze lehet úgy magyarázni, hogy Orbán egy nemzeti hős, egy elkötelezett demokrata, aki él-hal a munkájáért, és képes az életét feláldozni a demokráciáért, a nemzet haladásáért. Ez azonban már a személyi kultusz kialakulásához, illetve szándékos kialakításához vezet, ami a Fidesz kommunikációjának, valamint a Fidesz érdekkörébe tartozó médiáknak a legfontosabb célja és feladata. A politika alatti tömeg pedig beveszi, mert naponta ezt sulykolják belé, és egyébként is hajlamos a hatalomvágytól megvadult cézárokat vezérként maga fölé emelni. Ezekkel szemben nekem az a véleményem, hogy az Orbánban meglévő kétségtelenül hatalmas munkabírás elsősorban a temperamentumának tudható be, aminek a kialakulása viszont a korábbi előéletének az egyenes folyománya.
De térjünk vissza 1987-hez, amikor Orbán már végzett az egyetemen, és átmenetileg munka nélkül maradt, majd később a Soros alapítvány ösztöndíjasa volt. Ekkor két út állt előtte. Vagy megmarad sima jogásznak és elvész a sok ezer ügyvéd, ügyész, vagy bíró között, vagy pedig a szakkollégiumban kialakult brancs segítségével valami újat hoz össze, ami kiemelheti a középszerből. Ha most visszatekintünk az eddigi fejtegetéseinkre, akkor egyértelmű, hogy melyiket választotta. Tehát az eddigi hőbörgésből, a totális szembenállás mindenkivel és mindennel szemben pozíciójából egyenes út vezetett a Fideszhez. Álljon itt befejezésül Pünkösti Árpád véleménye: Nemcsak Orbán Viktor érezte úgy, hogy emberileg kevesebb lesz, ha megszűnik az a közösség, amelyben olyan könnyű volt azonos célokat találni. Az a törekvés, hogy együtt maradjanak, fontos szerepet játszott a Fidesz létrehozásában is. ( Pünkösti Árpád: Szeplőtelen fogantatás 2. Népszabadság, 1999. 03. 13. )

...---...---...---...---...---...---...

1988. március 30-ra Diczházi és Kövér szervezett egy összejövetelt a Ménesi úti szakkollégium alagsorában lévő helyiségbe, ahol kezdetben több név merült fel az új szervezet megnevezésére, míg végül a latin fides = hit, hűség, megbízhatóság, becsületesség, szavahihetőség jelentés után a Fidesz nevet jelölték meg. Némi nyelvészkedés után pedig a Fiatal Demokraták Szövetsége nevet vették fel.
Két nappal később már sajtótájékoztatót szerveztek, ahogy megjelent a Szabad Európa Rádió, a Reuters, a BBC és egyéb más európai média képviselői. Az európai ismeretség tehát adott volt. A hazai sajtó azonban még mélyen hallgatott a Fideszről. Később tettek róla, hogy ez ne így legyen.
Ha ma 2010-ben visszatekintünk erre a naiv kezdeményezésre, miszerint a Fidesz megbízható, becsületes, szavahihető szervezetként definiálja magát, nos, akkor minimum mosolyognunk kell, bár én inkább sírni tudnék. Hol van már a tavalyi hó? - kérdezhetnénk most, hiszen már tudjuk azt, hogy a Lenin – fiúk szervezésében a legsumákabb, a legagyafúrtabb és minden hájjal megkent „szervezett felvilág” jött létre, amelyikben nyoma sincs az előbbi polgári értékeknek. De ezt még tetézi a politika alatti tömegnek az a meggyőződése is, amit a Fidesz alakított ki magáról, amely szerint a Fidesz, és maga Orbán Viktor színtiszta tökély, és akikről a becsületesség, a hazafiasság, a demokratizmus, és ehhez hasonló tulajdonságok mintaképeit lehetne megalkotni.
Ha pedig Kéri László hasonlatát kölcsönvesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy 1988. március 30-án a politika egyetemes történetében új időszámítás kezdődött a Fidesz megalakításával, és éppúgy, mint Jézus Krisztus születésének idejét minden embernek kutya kötelessége ismerni itt a Földön. Nem csodálkoznék azon, hogy a 2010-es kormányváltás után a Fidesz történetét kötelező tananyagként oktatnák az egyetemeken, de legalábbis a szakkollégiumokban. Hogy stílszerűek legyenek.

Cézárarcmás 11.

Mártír alkotás és önfényezés 1.

Tehát 1988. március 30-a világtörténelmi esemény, amit maguk a Fideszesek is azzá akartak tenni. Erre azért is szükség volt, mivel a Fidesz megalapítása során a hazai médiában nem kaptak számukra megfelelő hírverést. Most jött el annak az ideje, hogy Orbán és társai elkezdjék a politikai kekeckedést ( emlékszünk rá, hogy Orbánt a gimnáziumban Kecó gúnynévvel illették ). Ehhez jókora szerencsére volt szükségük. Az agonizáló hatalom elkövette azt a végzetes hibát, hogy komolyan vette a Fideszt, és törvénytelennek tekintette az ifjúsági szervezet megalakítását, amire semmilyen jogi okot sem tudott felsorakoztatni. Valószínűleg arra számított, hogy a tettetett kemény fellépéssel gátat szab a további ellenzéki szervezetek létrejöttének.

Cézárarcmás 12.

Mártír alkotás és önfényezés 2.

Egy új párt alapvető célja a tagság toborzása és a párt infrastruktúrájának kialakítása lehet. A tagság toborzásával nem lehetett probléma, hiszen akkor egy euforikus állapotban volt az ország és a fiatalok nyilván egy ifjúsági szervezetben érezhették jól magukat. A részleteket mellőzöm, azt Kende könyvében elolvashatja mindenki.
Csupán egy momentumra hívom fel a figyelmet. Természetesen adódott az, hogy sokan bizonyos részlet kérdésekben nem értettek egyet az akkor még informális vezetőkkel, a Lenin-fiúkkal. Az ilyen gondokat azzal intézték el, főként Kövér, hogy ha valami nem tetszik, akkor ki lehet lépni, vagy nem kell belépni a pártba. Tehát már itt jelentkezik náluk a kompromisszum készség hiánya, ami a későbbi politikai tevékenységük során is jelentkezik. Nem véletlen tehát, hogy nagyon sokan kiléptek, illetve be sem léptek a Fideszbe. De ugyanennek a problémának a másik vetülete az, hogy már akkor a Lenin-fiúk a Fideszt a saját vállalkozásuknak tekintették, ahol ők a fővállalkozók, és akik hozzájuk csatlakoznak, azokból csak alvállalkozó lehet. Nincs Európában olyan párt, ahol 20 éven keresztül ugyanazon csoport tartja a kezében a hatalmat, csak a Fidesznél, ahol ezt ma már természetesnek tartják és a kívülről jövők tudomásul veszik.

Cézárarcmás 15.

Cezaromániás személyiség 1.

Most érkeztünk el ahhoz, hogy a cezaromániás személyiség főbb ismérveit megjelöljük.

1. gátlástalan hatalomvágy. Általában véve a hatalom megszerzése két okból történhet. Az egyik ok az, amikor a politikusok a politikai programjukat kívánják megvalósítani, amihez maga a hatalom csupán eszközként szolgál. Ilyen esetekben azonban a hatalomtól való megválás minden zökkenő nélkül megtörténhet, tehát nincs személyiségzavar akkor, amikor a hatalomtól, vagy a vágyott hatalomtól el kell búcsúzni. A másik eset az, ha a hatalmat annak velejárói miatt kívánják megszerezni, és a politikai program megvalósítása csak másodlagos szerepet játszik. Ebben az esetben a hatalom megszerzésében a fő motívum a hatalom, mint cél elérése. Hiszen ebben a helyzetben lehetséges azokat a járulékos előnyöket bezsebelni, amivel maga a hatalom birtoklása jár. Ilyen járulékos előny lehet a megfelelő informáltság, vagy bizonyos pénzügyi források elérése. De ide sorolhatók például a szabadságjogok is, amiért tudjuk nagyon jól, sok forradalmi megmozdulás történt nemzetünk történetében.
Orbán esetében egyértelműen kimutatható az, hogy a hatalom mint cél jelentkezett. Ennek illusztrálására Debreczenitől hozok példát ( im.: 53. lap. ) 1990 áprilisában a megnyert választás után a Fidesz vezérkara Orbán szüleinek velencei-tavi nyaralójában gyűltek össze. Ekkor Lovas Zoltán sajtófőnök Orbánnak szegezte a kérdését: - Igaz-e még a régi jelszó: a célunk nem a hatalom, hanem a szabadság? Orbán pedig így felelt: - Annyi szabadságunk van, amennyi hatalmunk. Magyarán Orbán az első perctől kezdve a megszerzett hatalmat a saját céljaira kívánta felhasználni, azaz a saját szabadságjogait kiterjeszteni olyan cselekményekre, dolgokra, amelyek a törvényesség határain kívül estek.
Orbán esetében azonban az elvesztett hatalom súlyos személyiségzavarhoz vezetett 2002-ben. Ebben az időben néhány hétig semmit sem lehetett róla hallani, és a pesti pletyka arról szólt, hogy a sógorokhoz kellett mennie némi idegrendszeri karbantartásra. Ez joggal feltételezhető, hiszen a vereségük idején láthatóan összetört volt, de a jelzett időszak után lelkileg megújulva láthattuk viszont. Mindez azért fontos momentum számunkra, mert ez is alátámasztja azt, hogy a hatalom számára különleges jelentőséggel bír. Ugyanis, ha nem lenne az, akkor súlyos pszichés zavarokat sem okozott volna számára.

2. fejlett küldetéstudat. Ez az ismertetőjegy az előző ismertetőjegyből következik, hiszen valamivel meg kell magyarázni azt, hogy miért van szükség a hatalom megszerzésére. Azért, mert nekik olyan történelmi küldetésük van, hogy kivívjanak többlet szabadságjogokat és Magyarországon egy demokratikusabb rendszert hozzanak létre. Figyeljük meg, hogy ezt is lehet pozitív alapállásból hirdetni, tehát valóban egy új és fejlettebb rendszer létrehozása érdekében vállalhatnak történelmi szerepet. De ezt csak általában utólag lehet megítélni, hiszen a hatalmi harc eldőltéig bárki mondhat bármit. Csak a tényleges intézkedések mondhatják meg azt, hogy valóban a történelmi küldetésük szerint cselekedtek, vagy pedig nem.
Orbán esetében elég későn derülhetett ki az, hogy miről is van szó. Tudjuk, hogy 8 éven keresztül ellenzékben volt a rendszerváltozás után, és csak 1998-ban jutott olyan helyzetbe, hogy a „megnövekedett szabadságjogaival” éljen. Ez akkor történhetett meg, amikor a székházukat eladták és az így szerzett pénzt a fantasztikus agyú Simicska megfialtatta a saját zsebükre. De ehhez hasonlókra még tömegével lehetne példákat hozni, ami bizonyítja azt, hogy a hatalom Orbán számára valóban cél volt és a fejlett küldetéstudat pedig ezt támasztotta alá, magyarázta meg.

3. féktelen agresszivitás, ami az előző kettőből egyenesen következik. Hiszen a hatalomvágy kielégítése érdekében, illetve a küldetéstudatuknak megfelelően a nagyon akarni kell magát a hatalmat annak érdekében, hogy kellő súlyt adjanak a követelésüknek. A hatalom korábbi birtokosainak nyilvánvalóan az a céljuk, hogy megtartsák a hatalmukat, ezért minden lehetséges eszközzel fellépnek az új trónkövetelőkkel szemben.
Ez a két ellentétes cél aztán nyílt konfliktushoz szokott vezetni, amelyeknek azonban a történelem során rendkívül sok változata alakult ki. A legvéresebb változat az volt, hogy egy forradalom során a hatalom korábbi birtokosait egyszerűen lemészárolják. Volt azonban vértelen forradalom is, de ebben világosan külön volt választható a régi hatalom és az új trónkövetelők hada. Orbánék színre lépésekor már nem volt jellemző a véres leszámolás, ezért a békés átmenet útját lehetett választani. De az agresszivitás abban azért megmutatkozott, hogy a tüntetések, a nagygyűlések során legalábbis virtuálisan a korábbi rendszer híveinek a likvidálását helyezték kilátásba. Erre bizonyíték Németh Zsoltnak az a kijelentése, hogy a földbe kell döngölni a korábbi hatalom képviselőit. Ez az agresszív jelleg azonban mind a mai napig megtalálható némelyik Fideszes képviselő retorikájában. Közülük első helyen említendő Kövér László, aki az akasztós kijelentéseivel szerzett „elévülhetetlen érdemeket”.
A Fidesz agresszivitása mind a mai napig, tehát 2010-ig kimutatható a retorikájukban, ami nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy megkülönböztessék magukat az MSZP-től, mint a korábbi hatalom utódpártjától. Ez a módszer azonban az elmúlt 20 év alatt oda vezetett, hogy az ország úgymond ketté szakadt. Ennek az lett a következménye, hogy az alapvető reformokat, a nagy elosztó rendszerek átalakítását nem tudták megvalósítani. Most ne részletezzük az okokat, itt csupán az a lényeg, hogy egy cezaromániás személy és egy saját képére átalakított párt is hibáztatható azzal, hogy ide jutottunk. Vagyis a cezarománia káros hatása nyilvánvalóan jelentkezett.

4. A hatalom expanziója. Ez a sajátosság is levezethető az előző három sajátosságból. Ugyanis akiben a hatalomvágy különösen erősen jelentkezik, annak nincs olyan nagy hatalom, amit ne szeretne birtokolni. A minél nagyobb hatalom megszerzésének vágya már-már olyan lelki kényszerré válhat, hogy az már a személyiség nyilvánvaló torzulásához vezethet. Ez többek között abban is megnyilvánulhat, hogy céltudatosan rombol. Orbán esetében ilyenre már a gyermekkorban is láttunk példát a mákos bejgli ügy kapcsán. De később is volt sok ilyen eset, amikor a hatalom iránti vágy miatt inkább rombolt.

A Fidesz történetéből ismerjük, hogy elnököt csak viszonylag későn választottak a párt élére. Ekkor két személy jöhetett számításba: Fodor és Orbán. Az előbbi a gentelemen's agreement nevében lemondott az elnöki posztról Orbán javára. Ez volt Fodor második súlyos hibája! Orbán ugyanis később nem támogatta Fodort abban, hogy a „szőke herceg” legyen a választmány elnöke. Tudjuk, hogy ezt követően sok régi Fideszes hagyta el a pártot, ami nyilván veszteséget jelentett számukra. Itt azonban az a lényeges, hogy Orbán vállalta azt a kockázatot, hogy a párton belül szakadás lesz, csakhogy a párt vezérévé válhasson. Tehát a hatalomvágy fölébe kerekedett a józan észnek, a rombolás nyilvánvaló.

Cézárarcmás 16.

...---...---...---...---...---...---...

A személyiség működési terének második dimenziója a konkrét társadalmi, gazdasági környezet. Egy személyiség mindig egy konkrét időben, egy konkrét társadalomban él, ami természetszerűen határozza meg a lehetőségeit. Ha pedig a hatalom birtoklásának vonatkozásában vizsgáljuk a társadalmak változását, akkor azt láthatjuk, hogy a demokratizálódás folyamata töretlenül halad előre, azaz az egyes szabadságjogok egyre több személy számára lesznek elérhetők, egyre általánosabbá, és teljesebbé válik. Ez azzal jár, hogy minél fejlettebb társadalmi, gazdasági alakulatban él az egyén, annál kevesebb lehetősége van a totális hatalom megszerzésére, birtoklására és a cezaromániás személyiségének a kiélésére. Ilyen szempontból minden korábbi történelmi időszak úgymond „jobb” volt a cezaromániás személyeknek, hiszen nagyobb lehetőség volt a személyiségüknek megfelelő viselkedés forma működtetésére. Magyarán: amit például Hitlernek és Mussolininek meg lehetett tenni a maga korában, az ma már teljességgel lehetetlen Orbán számára. Tehát itt már egyáltalán nincs és nem is lehet párhuzam közöttük.

A személyiség működési terének harmadik dimenziója a szűkebb értelemben vett környezete. Ez azt jelenti, hogy az egyénnek sikerül-e olyan konkrét társadalmi helyzetet kialakítani önmaga számára, hogy a szűkebb értelemben vett környezete úgymond engedi működni a cezaromániás személyiségét. Ez a környezet azonban sokféle formáció lehet, kezdve például a családnál, egy cezaromániás apával, vagy egy munkahely esetén, egy türannosz főnök személyében. Általában véve: minél magasabb társadalmi, ezáltal pedig hierachikus szintre kerül egy cezaromániás személy, annál nagyobb hatalomra tehet szert, annál nagyobb lehet a kisugárzása és annál nagyobb kárt okozhat a környezetének. Ha ezt a dimenziót tekintjük az összehasonlítás alapjául, akkor sincs, és nem lehet párhuzam a három vizsgált személy esetében. Amíg ugyanis a két diktátor erőszak útján tartotta fenn ( átmenetileg ) a hatalmát, addig ma Orbán esetében ilyen nem lehetséges az európai demokratikus normák miatt. Tehát minden párhuzamosságra vonatkozó állítás téves, vagy eleve rosszindulatú.

Cezaromániás önelégültség.

Összegezve az eddigi elemzésünket azt állapíthatjuk meg, hogy egy konkrét egyén személyisége mindig ennek a három dimenziónak a találkozási pontjában tárgyiasul. Tehát eleve rossz az a kiindulópont, hogy különböző korokban élő személyiségeket hasonlítsunk össze, még ha azok egyébként valóban cezaromániás személyiségek is.
Ki kell azonban térnünk még egy fontos problémára. Láttuk azt, hogy a demokratizálódás folyamata és a cezaromániás személyiség működtetésének lehetősége szembe megy egymással. Minél totálisabb a demokratizálódás, annál kevésbé van lehetőség a cezaromániás személyiség működtetésére. Ilyen esetekben két lehetőség van. Az egyik az, hogy az egyén tudomásul veszi ezt az önmaga által megváltoztathatatlan helyzetet és a cezaromániáját elfojtja, gátlás alá veszi. Ez mindenképpen belső feszültségeket generálhat, ami esetenként a személyiség összeomlásához vezethet. A másik lehetőség pedig az, hogy tudomásul véve a demokratizálódás tényét, az adott jogi, morális kereteket nem, vagy csak kevéssé lépi át és a környezetében ( amelyiket már korábban alkalmassá tett a cezaromániás személyiségének működtetésére ) éli ki a hatalmi vágyait. Valahogy így néz ki Orbán Viktor cezaromániája. Létezik egy párt, a Fidesz, amelyiket már korábban úgy alakított ki, hogy abban minden kétséget kizáróan, megkérdőjelezhetetlenül ő az egyszemélyi vezető, a vezér és ebben a kvázi-társadalomban, ebben a virtuális hatalmi térben él és működteti a cezaromániáját.
Közben pedig a reális társadalomban tudomásul veszi, mert kénytelen tudomásul venni, hogy a teljes társadalmi folyamatot nem egyedül ő irányítja, és időnként nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt elképzelte, vagy szerette volna. Ebben az esetben a cezaromániás személyisége összeroppan és súlyos depressziós állapot áll elő. Erre kiváló példa a 2002-es választási vereséget követő depressziója. Csak a kiváló orvosainak köszönhette azt, hogy ismét talpra tudott állni. De nem nehéz előre vetíteni a jövőt, amikor hasonló eset fog előállni, és akkor ismét, de lényegesen súlyosabb személyiség zavara lehet, amit az orvosok csak még nagyobb nehézségek leküzdésével fognak majd meggyógyítani. Egy erősen cezaromániás személyiségbe eleve bele van kódolva az, hogy a személyisége összeroppan. Az meg már csak idő kérdése, hogy mikor.
Természetszerűen adódik az a kérdés, hogy ilyen cezaromániás személy miniszterelnökként mit fog tenni, egy esetleges Fideszes választási győzelem esetén. Azt kell mondanom, hogy meglehetősen behatároltak lesznek a lehetőségei. Ennek okait a következőkben látom. Az első és legfontosabb az, hogy a demokratizálódás folyamata az elmúlt 20 év alatt is töretlenül haladt előre, tehát ez tovább szűkítette a mozgásterét. A másik az, hogy az európai jogi, morális normák eleve meghatározzák azt, hogy mit tehet, mivel ezeknek feltétlenül meg kell felelnie. Egyébként ugyanis nem maradhatna szalonképes az Európai Unióban és az Európai Néppártban sem. A harmadik az, hogy a magyar Alkotmány szintén kijelöli azt a mozgásteret, amelyen belül gondolkodhat. Egy alkotmány módosítás pedig, akár lesz rá lehetősége, akár nem, meglehetősen nagy kockázatot jelent, hiszen az bármikor visszaüthet reája is. A negyedik, de szintén fontos tényező pedig az, hogy a jelenlegi gazdasági, szociális válság az eddigi lehetőségeket is még inkább beszűkítette.

Tehát Orbán nem lesz irigylésre méltó helyzetben. Mindezek ellenére már most megjósolható az, hogy a Debreczeni József által vizionált autokratikus populizmust mindenképpen működtetni fogja a saját elhívatottságának bizonyítására. Az is biztosnak tekinthető, hogy a korábbi szervezett felvilágot szintén beindítja és a különböző manipulációknak bő teret fog adni. Ezekért a továbbiak során mindig támadható lesz, hiszen végül is a törvényességet, a moralitást ássa alá. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy ilyen piszkos ügyek miatt megbukik, és a politika porondjáról ideje korán távoznia kell.
Mindezek a dolgok azt a látszatot fogják kelteni, hogy a demokráciát, mint totalitást veszélyeztetik. De ez valóban csak látszat, ami a modern demokrácia lényegének nem kellő ismerete, vagy félremagyarázása okán állhat elő, de ez alkalmas lehet arra, hogy Orbánt diktátorként jellemezzék. Orbán nem diktátor, mert nem is válhat azzá, mivel a demokrácia alapvető pilléreit ab ovo nem tudja aláásni. Magyarán: minden korábbi minősítésem, és kritikám ellenére azt kell mondanom, és ez a sorozatom végkövetkeztetése, hogy a Fidesz demokratikus párt és annak vezére Orbán Viktor demokrata.

Vége.

Debrecen, 2010. március - április.

Forrás: Tarski blogja

Címkék: orbán