A kormány még csak most kezdi kibontogatni a múlt héten bejelentett devizahiteleseket megmentő csomag részleteit, de a nyilvánosságra került elképzelésekből már most látható, hogy a tervezett narancsos elgondolások igazából nem vezetnek sehová sem. Nem kell se közgazdásznak, se szociológusnak lennünk ahhoz, hogy nagy kockázat nélkül kijelentsük: az intézkedési csomag teljes tévút, ami semmire nem ad megoldást, amitől a rászorulónak nem oldódik meg igazából egyetlen problémája sem. Az egész narancsos elgondolásnak mindössze egyetlen eredménye lesz, pontosabban már van is: felesleges feszültségeket kelt és szembefordítja egymással az egyes társadalmi csoportokat.

Múlt hét elején bejelentett 5 pontos intézkedési terv legújabb részletét OV egy interjú keretében a pénteki Blikkben osztotta meg a közvéleménnyel. Abba most talán ne menjünk bele, hogy egy ilyen fontos kormányzati döntést vajon miért egy bulvárlapban kell közkinccsé tenni két szilikon mell és valami huszadrangú, magát celebnek mondó idióta között, bár mondjuk az is igaz, hogy amit OV mondott, színvonalában és értelmét tekintve nem nagyon lóg ki a sorból.

„A Bankszövetséggel történt megállapodás alapján újra elkezdődhetnek a kilakoltatások az ingatlanfedezetű hiteleiket fizetni nem tudók körében. Először a 30 millió forint feletti ingatlannal és a 20 millió forint feletti hitellel rendelkezőkre kerül majd sor. Mire a kilakoltatások elérnek a szegényebbekig, addigra nekik három menekülőpálya áll majd nyitva. Az egyik, hogy az állam megvásárolja a lakást, s a benne lakó bérlővé válik, a másik, hogy egy kisebb lakásba költözik a hiteles, s alacsonyabb részletet fizet, a harmadik, hogy állami építésű és tulajdonú lakásokba költöznek bérlőként.

Az állam családi házak építését kezdi meg hamarosan Budapest környéki állami területeken. Családi házban gondolkodunk, előkerttel, hátsó veteményessel, hogy ott dolgozva a családi kasszán is lehessen segíteni - mondta a lapnak OV, majd hozzátette: „ezek a házak amerikai típusú, könnyűszerkezetes házak lesznek: a házaspárok 40, az egygyerekesek 50, a kétgyerekesek 60, a háromgyerekesek 80 négyzetméteres házra számíthatnak.”

A bejelentést olvasva gondolom, sokakban azonnal felmerül a kérdés: ha valakinek mondjuk 3-5-7 milliós bedőlő hitele van a 20 milliós házán, annak miért építenek 15 millióért egy másikat, máshol? És mi indokolja, hogy ezeket a telepeket kizárólag Budapest környékén hozzák létre? Vidéken nincsenek bedőlő hitelek? Vagy mindenki költözzön a főváros környékére, adja fel a munkáját, az életét?

Vajon kinek jó ez?

Tegyük fel, hogy van egy egygyerekes család, akiknek van egy 20 milliós háza, amin van 10 millió hitel. Őket az állam elköltözteti egy 50 négyzetméteres házba, ami nagyjából infrastruktúrával együtt belekerül 15 millióba. Magyarul az állam, pontosabban az adófizetők 15 millió forint mínuszban vannak, a bank eladja a 20 milliós ingatlant 10-ért, azaz a pénzénél lesz, ha pedig kicsit drágábban, akkor már haszon is van az üzleten, az építő cég pedig keres az üzleten 15 milliót. És ha ehhez még hozzávesszük azt az apróságot, hogy Magyarországon mindössze 14 darab olyan könnyűszerkezetes és készházakat építő cég van, amely rendelkezik a MAKÉSZ nevű minőségi tanúsítvánnyal, azaz ilyen típusú épületeket építhet, akkor nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy választ kapjunk arra, hogy végül kinek lesz jó mindez.

Azonban a történetnek ez csak az egyik olvasata. Mert érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy vajon ha egy bajbajutott család nem tudja törleszteni a részleteket, akkor mitől tudja törleszteni majd a lakbért? De talán még ennél is lényegesebb kérdés, hogy vajon megint miért azokkal fizettetik meg mások baját, akiknek lényegében semmi közük az egészhez?

Véletlenül sem szeretném azt állítani, hogy minden bedőlő devizahiteles felelőtlen és úgy vette fel a hitelt, hogy nem foglalkozott a következményekkel. De azért az tény, hogy a szerződésekben benne volt az árfolyamkockázat és törlesztő részletek jelentős megemelkedésének lehetősége is. Persze az is igaz, hogy a bankok gátlástalanul kihasználták az emberek hiszékenységét, és olyan konstrukciókra beszélték rá az ügyfeleket, amiről pontosan tudták, hogy semmi garancia nincs arra, hogy vissza is tudják majd fizetni azokat. Ráadásul a magyarországi nulla fizetések mellett, akkor szinte nem is volt más elérhető választása a többségnek, mint hogy frankhitelben adósodjon el.

Azonban a fentiektől függetlenül az mégis tény, hogy most a bajbajutottak megsegítése azokra hárul, akik nem vettek fel hitelt, akik annak idején nem vágtak bele az elsőre jól hangzó, de kockázatos hitelfelvételbe.

Tényleg nem akarok érzéketlen lenni, de azért mondjuk ki: akik akkor akár felelőtlenségből, akár naivságból a felvett devizahiteleket ma nem tudják fizetni, azok megint jól járnak, hisz a többiek adóforintjaiból felépített állami bérlakásokban valószínűleg majd potom pénzért fognak lakni. Akik pedig nem adósították el magukat, azok megint nem kapnak semmit, hisz ők nem jogosultak olcsó, és új építésű bérlakásra, kiskerttel és hasonlókkal. Ergo, megint azokat büntetik, akik megpróbáltak felelősségteljes állampolgár módjára viselkedni.

Mint jól látszik, OV programja nemhogy megoldásokat adna, hanem még inkább tovább növeli a problémákat, aminek a legdurvább következménye majd az lesz, hogy kiéleződik a társadalmi feszültség a bajbajutottak és a hitellel nem rendelkezők között. Az pedig már most jól látszik, hogy az egész nagy segítősdiből majd megint a bankok, néhány baráti cég és azok járnak jól, akik annak idején tényleg felelőtlenül vettek fel hiteleket.

Ha a narancsosok kormánya valóban segíteni akarna, és nem a globális pénztőkének akarna megfelelni, akkor nem kéne mást tennie, mint egyértelműen kijelenteni azt, hogy a bedőlt hitelek miatt a felelősség alapvetően a bankokat terheli, hisz olyan terméket sóztak az ügyfél nyakába, amiről a megkötés pillanatában nem volt tudható, hogy hosszabb távon működik-e majd. Aztán egyértelművé kéne tenni, hogy a bank felelősséggel tartozik a termékeiért, és egyértelműen felelős azért, ha később kiderül, hogy rosszul állapította meg a hitelfelvevő törlesztőképességét, hisz normális keretek között a bankok nem terhelhetnék a szakmai ismeretekkel nem rendelkező felhasználókra a hiányos kockázatelemzésük következményeit.

Ennyi.

Innen kéne elindulni. Aztán azon el lehetne vitatkozni kicsit, hogy a forintra átváltott frankhiteleket, milyen árfolyamon számolják el, hogy mindenki azon, amin felvette, vagy legyen 180 forintos frankon, ahogy az a narancsos csomag első pontjában szerepel.

És mielőtt valaki azt mondaná, hogy ez hülyeség, hogy ezt nem lehet megcsinálni, annak jelezném, hogy az ötlet nem légből kapott. Nagy-Britanniában nemrég közel 3000 milliárd forintnyi kártérítést kellett kifizetni négy nagy banknak azért, mert a hiteleik mellé nyújtott, pontosabban eladott munkahelyelvesztési biztosítás nem volt megfelelő, azaz megtévesztették az ügyfeleiket. [az eredeti hírért katt IDE]

Ilyen egyszerű ez.

Csak akarni kéne.