Amikor másfél hete OV olyan nagyszerűen leoltotta a liberáltakat Strasbourgban, sokan azt gondolták, sokan azt gondoltuk, hogy tényleg elindult valami, hogy tényleg lesz valami változás. Hogy lesz egy magyar kormány végre, aki szembe mer menni a cionista Európa diktátumszerű elvárásainak. Azon a januári napon nagyon-nagyon hosszú idő után újra úgy érezhettük, hogy kormányzati szinten valaki értünk szól, hogy valaki tényleg minket, magyarokat képvisel.

Azonban ma már jól látszik, hogy az nap csak egy felvillanás volt a vaksötétben, pontosabban olyan, mint amikor egy csokor kéklő ibolyát dobunk a trágyadomb tetejére. Egy pillanatig még lehet érezni a finom virágillatot, de aztán gyorsan körbevesz minket a mindent átható sz@rszag...

Még egy hét sem telt a strasbourgi előadás óta, amikor OV már Brüsszelben Mose Kantort, az Európai Zsidó Kongresszus elnökét nyugtatgatta afelől, hogy „a magyar kormány elkötelezett amellett, hogy a társadalom értékes közösségének számító zsidóság jogait feltétel nélkül tiszteletben tartsák”.

Azonban ez a szöveg nem nagyon hatotta meg a pökhendi cionistákat, mert ők újfent megállapították, hogy a gazdasági válság következtében "tavaly erősödött mind a hagyományos, mind az Izrael-ellenesség formáját öltő antiszemitizmus". Mose Kantor továbbá szóvá tette, hogy szerinte "Magyarországon korlátlanul lehet antiszemita, rasszista gyűlöletkeltést folytatni", és úgy vélekedett, hogy "a magyar médiatörvény magában hordozza azt a veszélyt, hogy a média esetleg nem hívhatja majd fel a figyelmet a rasszista megnyilvánulásokra".

Az Európai Zsidó Kongresszus elnöke szerint összeurópai programmá kellene válnia a "toleranciára nevelésnek", amire - jegyezte meg nyomatékkal - már kora gyermekkortól szükség lenne. Végül felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy több európai országban nyílt antiszemitizmussal nem lehet ugyan fellépni a közéletben, ezért "az antiszemitizmus Izrael-ellenességnek vagy cionizmusellenességnek álcázva jelenik meg".

OV a mondatok hallatán bőszen és egyetértően bólogatott és talán már az az interjúfelkérés járt a fejében, aminek végeredménye tegnap jelent meg a Jediót Ahronót című izraeli lapban. „A magyarországi zsidó közösség sokkal nyugodtabb ma, de el kell ismerni, hogy valamilyen mértékű antiszemitizmus jelen van, főleg az interneten és olyan honlapokon, amelyeket Magyarországon kívülről működtetnek”- mondta, majd így folytatta: "küzdeni kell az antiszemitizmus ellen, a szélsőségesség mindig veszélyforrás".

A riport további részében OV butaságnak és teljes képtelenségnek nevezte, hogy létezne úgymond„zsidó összeesküvés" Magyarország megszállására. Az izraeli befektetők szerinte kevesen vannak ehhez. Kitért arra, hogy az izraeli tőke milyen területeken van jelen Magyarországon, s többek között hozzátette: „örülünk, hogy az izraeliek ott vannak, és bízunk abban, hogy szélesítik tevékenységüket".

Végül Izrael esetleges EU-tagságára vonatkozóan kijelentette: „ismervén álláspontjukat az EU vezető államainak, nem hiszem, hogy ez reális lehetőség lenne a közeljövőben, de teoretikusan nem szabad elvetni. Azon munkálkodom majd, hogy ezt a hozzáállást megváltoztassam, de az általános vélemény szemben áll az enyémmel…"

Eközben itthon, a kormány az előző héten meghozott döntésének megfelelően hétfőn megkezdődtek a tárgyalások a zsidó érdekképviseleti szervezetekkel. Mint talán sokak számára ismert a zsidókkal történt brüsszeli megbeszéléseket, pontosabban diktátumokat követően a kabinet úgy döntött, megújítja a zsidó közösségekkel és a nemzetközi zsidó szervezetekkel zajló egyeztetések formáját, és azt a korábbinál szélesebb körben, több témában és gyakrabban folytatja.

A budapesti összejövetelen a jelenlévők nyugtázták, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak (MAZSÖK) nyújtott 50 millió forintos - fel nem használt - állami támogatást a kormány változatlanul az "uratlan vagyon" felkutatására ajánlja fel, és át fogja adni az ezt végző szervezeteknek.

A résztvevők ezentúl üdvözölték az egyeztetések, valamint a támogatások folyósításának folytatását a korábbi szerződéseknek megfelelően, valamint új emlékhelyek alapítását és további együttműködések elindítását. A ”felek” megállapodtak abban is, hogy a Határtalanul program keretei között a kormány előreláthatólag 100 millió forintot különít el arra a célra, hogy a határon túli magyar területeken, így többek között Munkácson és Máramarosszigeten elpusztított zsidó közösség történetét és emlékhelyeit a magyar diákok megismerhessék…



A gyanútlan szemlélődő pedig csak áll és nem érti az egészet. Az emlékeiben még halványan felidéződik néhány nem is oly régen hallott gondolat: "…és nem fogadom el sem a németektől, sem senkitől hogy csak azért, csak azért mert mi diktatúrában éltünk negyven éven keresztül, most bárki megkérdőjelezze a magyar nép demokratikus elkötelezettségét…

...és szeretném világossá tenni, hogy a magyar nép és a magyar kormány demokratikus elkötelezettségének kétségbevonása megsértése a magyar népnek… és meg kell mondanom hogy a hazámat, Magyarországot itt is mindig meg fogom védeni…”

Aztán derengeni kezd neki, hogy megint milyen csúnyán át lett verve, hogy megint visszaéltek a bizalmával és a hitével. Végül elnéz a trágyadomb felé. A csokor ibolyának már nyoma sincs. Csak újabb és újabb trágyahalmok vannak, amiből szép lassan kirajzolódik OV igazi arca.