Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Paraziták a zsidók még Oroszországban is - lapszemle 1942-ből
Győri Nemzeti Hírlap, 1942. szeptember 27.
Belépünk a parancsnokság „főhadiszállására”, vagyis betoljuk a zártalan viskó ajtaját, átlépjük a görbe küszöböt, megkerüljük az „előszoba” telefon-berendezéseit, azután szemközt találjuk magunkat három tiszttel, akik iratok fölé hajolva beszélgetnek. Éppen abban a pillanatban, amikor beléptem, hangzott a parancs:
– Hozzátok be a foglyot.
Fiatal szőke legény lép a szobába. Rongyos szürke kabát, foltozott nadrág az öltözéke. Sapkája nincs. Egyetlen holmija egy piszkos szürke zsák, amiből néhány darab kemény tárgy púposodik ki.
– Ki ez? – kérdezem súgva az egyik hadnagytól.
– Hajnalban jött át a Donon, állítólag orosz tiszt. Tényleges hadnagy.
Azonnal megkezdjük a kihallgatását.
Sok kihallgatáson vettem már részt, de tényleges szovjet tisztén még nem. Kíváncsi voltam rá, vajon milyen szándék vezette ezt a hadnagyot, mi késztette, hogy otthagyja századát és önként átszökjön a magyarokhoz? Vagy csupán látszólagos ez az önként jelentkezés? Voltaképpen átdobott kém?
Átszökik a huszonkét éves századparancsnok
Farönkön foglal helyet. Lábait maga alá húzza, leteszi maga mellé motyóját s várja a kérdéseket. Biztosnak látszik a dolgában. Ki-ki villogtatja fehér fogait és kék szemével kutatón mered a kihallgatók felé. Ahogy ránézünk, az a benyomásunk, ez a legény az „intelligensebb” fajtából való. Keze fehér és kidolgozatlan.
A neve: Ivan Mihajlovics Varnavszki, 1920-ban született Charkovban. Az első kérdésre elmondja, azért szökött át, mert megtudta, hogy szülővárosa a németek kezébe került. Ezt talán még el lehetne fogadni érvelésnek. De a kihallgatásokban gyakorlott tisztek nem veszik készpénznek az első vallomást és folytatják a kérdezést. Varnavszki vallomásának a lényege a következő:
– Századparancsnok volt. Százhárom ember tartozott alá. legtöbbje 40–70 éves. A kérdéses napon tartalékban volt. Szokásos éjszakai körútját végezte a Don mögötti állásokban. Akkor érlelődött meg benne először a szökés gondolata, amikor Belgorodnál megsebesült. A kórházban is a szökésen törte a fejét. Véglegessé vált benne a terv Charkov elestével.
Este, amikor az őrséget ellenőrizte, végigment az első vonalbeli állásokig, ott alkalmas helyet keresett a vízbeugrásra. Megtörtént. A katonaruha azonban megakadályozta az úszásban, visszament. Levetette felsőruháit, s újra megpróbálkozott.
Szájába vette katona-igazolványát s átúszott. A parton polgári ruhát kért egy orosztól, azzal, hogy a magyarok elől menekül. Amikor már szárazba öltözött, jelentkezett a tábori csendőrjárőrnél...
Éhség tizedeli a vörös katonákat
Cigarettát kap. Köszönöm – mondja hálásan és várja a kérdéseket. Néha hosszan utánanéz a levegőben úszó cigarettafüstnek. Mintha ebből akarná kiolvasni sorsa hovafordulását. De nem sok ideje marad a merengésre, mert a kérdések egymásután pattognak feléje.
– Hol vannak az oroszok állásai, milyen erők gyülekeznek a part mögött, milyen tűzfegyverekkel vannak ellátva, milyen a szovjet katonák hangulata, ellátása, harckészsége, mennyire tájékozottak a vörös katonák és főleg a tisztek a háború állását illetően, mi a szerepe a zsidóságnak a hadműveleti területeken, kik küldték át hozzánk, egyáltalán mivel magyarázza meg szökését?...
Varnavszki arca, figyelmet és kis zavartságot mutat. Szemhéját néha felhúzza és gondolkodik. Nem válaszol azonnal. A pillanatnyi csend is zavarja, idegesen rágja cigarettáját. Körüljártatja tekintetét az üres szoba falán s megakad a szögletben árván maradt ikon aranyveretei közt. Mintha onnan várna segítséget!... Azután sürgetésre újra beszélni kezd. Elmondja, hogy az oroszok első állásai a Dontól 800 méternyire vannak. Előbbre csak hevenyészett, hátrább azonban jól kiépített fedezékek sorakoznak. Három zászlóalj gyülekezik az állásokban. Majd sorba veszi a vörösök fegyverzetét. Szavaiból azt lehet kivenni, hogy az oroszok, annak ellenére, hogy „szövetségeseik” adományából jól el vannak látva tűzfegyverekkel, mégsem harcolnak szívesen. Legtöbbjük nem is tudja kezelni az „idegen” fegyvereket. De a legtöbb bajt az ellátás fogyatékossága okozza. Reggelire üres leves, ebéd: kása hús nélkül, vagy romlott húscafatokkal, vacsora: legtöbbször ugyanaz, vagy 80 gramm sós hal. Dohány csak a tisztek kapnak, de ez is élvezhetetlen, mert a dohánylevél kocsányát darabolják szét s ebből készítik a cigarettát. A legénység csupán szeretetadomány útján jut dohányhoz. Eddig csak kétszer kaptak… A vörös katonák hangulata általánosan rossz. Sokan átmenekülnek a németekhez, vagy a magyarokhoz, mert itt még fogságban is jobb a dolguk, mint a zsidó politikai biztosok kegyetlenkedései között a hadseregben.
Paraziták a zsidók még Oroszországban is
Mint tényleges tisztnek sok baja volt a zsidókkal, akik mindenütt a vezető szerepre törekedtek. S a kommunista vezetők tanulatlanságuk miatt örömmel vették a felfelé hízelgő zsidók vállalkozásait. Először hallottuk orosz ember szájából a következő jellegzetesen érdekes vallomást:
– Az orosz birodalom testén is csak paraziták a zsidók, akik jobban tönkretették Oroszországot, mint a kommunisták. Azután arról vall, hogy a küzdők között ritkán látni zsidót, mert harcolni nem szeretnek. Inkább a hátul levő parancsnoksághoz fészkelik be magukat. Náluk egy Katz nevű zsidó annyira ment a hatalmaskodásban, hogy még az anyagi ügyekbe is beleszólt. Emiatt sok összetűzése volt vele. A zsidóság kezében van a szovjet propaganda irányítása, a haditudósítók is az ő soraikból kerülnek ki. Természetesen ők sincsenek elöl. Sztalin alkotmányának a vallásra vonatkozó ciklusa, mely szerint az egyház el van választva az államtól, a zsidó vallásra nem vonatkozott. A lázítást és uszítást elsősorban a zsidó politikai megbízottak terjesztették. Az ő feladatuk volt megfélemlíteni a sorkatonát, elrémíteni annyira, hogy ne merjen megszökni, mert ideát borzalmas kínzás és kivégzés várja. Azt a szót, hogy zsidó, nem volt szabad kimondani. Szibériába küldték érte. Sztalin bízott legjobban a zsidókban...
A zsidó szellem ránehezedett az egész közéletre. Nyugati kultúráról nem hallott, mert előadásaik a vörös propagandában merültek ki. Egy kultúrát ismertek csupán: a zsidó szellemű szovjet-kultúrát. Ez azt bizonygatta, hogy a szovjetnek meg kell hódítani Európát, ha kell, az erőszak árán is. Nagyon bíznak a liberális Anglia támogatásában. – De – s itt elhallgatott a beszédben. –
– De? – kérdeztük.
– De a tisztikarnak az az érzése, hogy Anglia segítsége nem lehet számottevően hathatós, ha saját frontján egymásután veszti el a csatákat. Nincs kétségük aziránt, hogy ki nyeri meg a háborút!...
Kevés és használhatatlan a szövetséges támogatás
Hosszabb pihenőt tart. A szavak ott vibrálnak a levegőben. Nem tudjuk, de az az érzésünk, ezek őszinte megjegyzések voltak. S amellett bizonyíthatók is. A továbbiak során arról szól, hogy az amerikai segítség sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Többek között baj van a szovjet birodalomba szállított amerikai tankokkal is, mert nem futnak orosz benzinnel. Külön bizottságot választottak a benzin etilizálására. Így végeredményben, hiába kürtöli szerte a világba a szovjet propaganda a hihetetlen számokat és eredményeket, a szövetséges államok támogató erejét, azok egyre jobban becsapják még a fanatikus hívőket is. Ezért nem tekinti hazaárulásnak azt, amit tett tényleges tiszt létére.
– Nem félek a haláltól sem, – mondja – sohasem voltam gyáva, de nem bírtam már ezeket az állapotokat.
Ezért szökött át önként a magyarokhoz…
S felsóhajt, mint aki megkönnyebbült.
Barátságos fény sugárzik be a törött ablaküvegeken. Körülfonja a kifáradt orosz tiszt alakját, megnyugszik fején és mellén, szinte kényszeríteni akarja az igazmondásra.
Varnavszki különös kérést terjeszt elő. Szerelné látni Charkovban lakó kereskedő-szüleit. Bemondja a nevet és a házszámot is.
Válasz helyett újabb kérdést kap: Szeretne-e visszamenni valamilyen megbízással? A kérdés fogós. Ha igen a válasza, azonnal világosság derül kémkedési tervére, ha nem, akkor mi a szándéka?...
– Nem, nem – tiltakozik erősen – nem akarok visszamenni. Örülök, hogy végre itt lehetek. De a magyarok közt szívesen vállalok bármilyen szerepet, csak ne kelljen átmennem…
Ezzel vége a kihallgatásnak... A többi már a parancsnokság dolga.
Másnap azután hallottuk, hogy az orosz tiszt éjszaka együttműködött a magyar csapatokkal és eredményesen végezte el a rábízott feladatot…
Dr. Gerő László haditudósító
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Köves Slomóék Izraelben folytatták az antimagyar szervezkedést - külön dicséretet kaptak a Kuruc-ellenes fellépésért
Szertartás és zsidó szokások, avagy nem akarok hávdálát
Moszkva háborús bűnössé nyilvánított egy izraeli-ukrán oligarchát
Újabb zsidóinvázió: tízezer tetűhintást szabadítanak rá a fővárosra ebben a nagy melegben