Megmondom őszintén, hogy eddig nem igazán kedveltem a fazont, amire meg is voltak a komoly okaim: egy kommunista, aki a KGB embere volt és az egykori NDK-ban tevékenykedet. És az a nemrégiben elhangzott nyilatkozata sem lopta be magát a szívembe, mely a Szovjetunió egykori hatalmi hatásköre alá tartozó területek felett újra kiterjesztené Oroszország befolyását. Ebből pedig köszönjük de nem kérünk, elég volt, sőt túl sok is!

A kommunizmus bukásával ő sem tűnt el, ismerjük a sok haza példát is, hogy az elmaradt rendszerváltásnak köszönhetően milyen utóvirágzásnak indultak egyes ”exkommunisták”, nem volt ez másképpen Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, orosz miniszterelnök esetében sem. 1991-től az újra Szentpétervár nevet viselő egykori Leningrád polgármestere, majd az orosz föderáció elnöke, és immár harmadik ciklusát töltő miniszterelnöke Oroszországnak, jogi és közgazdasági doktori címmel is büszkélkedhet.

Idáig nincs is ebben a sztoriban semmi szokatlan, egy tipikus unszimpatikus sikertörténet, a főszerepben egy nyamvadt komcsival. De történt valami, lehet, hogy ez a komcsi hazafi?

Megjelentek homályos hírek, és meg nem erősített félinformációk arról a közelmúltban, hogy Putyin pénzügyi terroristának nevezte és a terrorista törvény alapján, elfogatóparancsot kért Soros Györgyre, a magyarországi származású zsidó milliárdosra. Egy ilyen lépéshez valóban ”tökös” gyereknek kell lenni, de sajnos erről a hírről egyetlen hitelt érdemlő forrás sem számolt be, persze ettől ez még lehet igaz, hiszen ismerjük jól a világmédiát vezérlő szálak eredetét.

Ami viszont megkérdőjelezhetetlen tény, és amitől számomra új pozitív fényben tűnt fel Putyin, az a nemrégiben napvilágot látott hazafias kinyilatkoztatása, mely példaértékű és ékes bizonyítéka annak, hogy ez az ember nacionalista, méghozzá a szó nemes értelmében:

"Oroszországban oroszok élnek. Ha bármely kisebbség, bárhonnan, Oroszországban akar élni, és dolgozni, beszélnie kell oroszul, és tiszteletben kell tartaniuk az orosz törvényeket. Ha inkább más törvényeket, tisztelnek, akkor azt tanácsoljuk, nekik, hogy menjen azokra a helyekre, ahol ez az állami jog.

Oroszországnak nem kellenek ezek a kisebbségek, ezeknek a kisebbségeknek, kell Oroszország, és nem adunk nekik kiváltságokat, ne próbálják megváltoztatni a törvényeinket, hogy illeszkedjen az ő vágyakhoz, nem számít, mennyire hangosan kiabálnak "hátrányos megkülönböztetést". 

Jobb, ha tanulunk az öngyilkossági statisztikákból Amerikában, Angliában, Hollandiában és Franciaországban, ha túl akarunk élni, mint nemzet. Az orosz szokások és hagyományok nem kompatibilisek sok kisebbség primitív kultúrájával. Ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület, az új törvények megalkotásánál, az Orosz nemzeti értékeket kell, szem előtt tartsa, megjegyezve, hogy a kisebbségek, akik ide jönnek nem oroszok! "