A Fidesz IMF fordulata és következményei 
2011/11/24 Nemzeti InternetFigyelő 

Ha most mást is állít, azt már a Fidesz is régen tudja, hogy az IMF-függés gyarmati státuszt jelent. A kudarchoz vezető út - minden jó szándék ellenére - a párt máig is liberális jellegéből ered. Az eredmény szomorú, mert egy körültekintő konzervatív nemzeti pártnak még lehetett volna esélye a felemelkedéshez vezető utat választani. Mit hibáztak el és milyen következményekkel kell számolnunk? 

Sokan arról tanakodnak, hogy mi okozhatta néhány nap alatt a Fidesz 180 fokos fordulatát az IMF-fel kapcsolatban. Erre viszonylag egyszerű a válasz. A forint tartós gyengülése és a hitelminősítők fenyegetése. Azt már kevesen kérdezik, ami pedig fontosabb, hogy miért nem látták előre ezt a folyamatot. Azért, mert némi nemzeti máz ellenére az uralkodó kormánypárt máig is egy liberális párt maradt, annak szokásos szemellenzőivel, valóságvakságával. Ez pedig szinte törvényszerűen vezetett a kudarchoz... 

Éppúgy mint 1989/90-ben, kishitűségből ismét elmulasztottuk az alkalmat adósságunk újratárgyalására. Pedig a "gyurcsányizmus" pusztítása után egy kétharmados többséggel megválasztott új kormánynak lett volna esélye annak szükségességét az EU felé eredménnyel kommunikálni. Ez a lépés ugyanakkor megalapozhatta volna a Gyurcsány és társai ellen való büntetőjogi eljárást is. Ecuador, Izland és más országok útját megfelelő diplomáciával Magyarország is kiharcolhatta volna. Ehelyett a főleg befelé kommunikált "szabadságharc"- amit nagy hatalmú elszenvedője, az IMF kifelé annál egyoldalúbban kürtölt szét -, csak valamilyen oktalan renitenskedésnek látszott a nyugati közvélemény előtt. Ne feledjük, akkor a görög és az euró válságnak még csak a kezdetén is alig voltunk. A fősodor média igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a 2008-as válság már mögöttünk van, holott valódi szakértők pont az ellenkezőjét állították. A liberális szemlélet által vezérelt kormánypolitika ekkor esett az első csapdába. Külföldi és hazai befektetőkben és egy Fideszhez hű vállalkozói/polgári réteg megteremtésében bízva bevezettek egy olyan adórendszert, amely eddig még sehol sem bizonyított, s amelynek hatékonysága pont Magyarországon volt a legkevésbé várható. A külföldi befektetők a megváltozott gazdasági körülmények miatt elmaradtak. A gazdagoknak előnyöket kínáló adórendszer hazánkban főleg az exkommunista, liberális körökből származó vagyonosoknak kedvez, akiknek azonban eszük ágában sem volt új bevételüket a gazdaságba visszaforgatni, hacsak nem negatív módon, külföldi luxuscikkek vásárlásával. Az új adórendszer bevezetéséből származó bevételkiesést szakértők kb. évi 500 milliárd forintra becsülik. 

Még nagyobb baj keletkezett a magánnyugdíjpénztárak esetével. A telhetetlen nyugati bankok bizonyára örültek az erőltetett adósságtörlesztésnek, persze kifelé ismét az Orbán kormány basáskodását, a "demokrácia megnyirbálását" emlegették. Pedig, mint kiváló közgazdászaink, Lóránt Károly és Róna Péter hangoztatták, ezt a pénzt adósságtörlesztésre fordítani annyi mint egy feneketlen hordóba vizet önteni. A magyar gazdaságba befektetve viszont csodákat teremthetett volna. A spekulánsok támadásainak következtében ez a kb. 3000 milliárd forint az utóbbi 2-3 hónapban semmivé foszlott, pedig helyesen felhasználva akár félmillió munkahelyet is létre hozhatott volna, ismét bizalmat a politikában és bizakodást a jövőben teremtve. Különösen a vidék felemelésének adhatott volna nagy lehetőségeket. 

A végtörlesztés körül elkövetett hibák már szinte képeskönyvbe illenek oktondiságuk okán. A tapasztalt Róna Péter azonnal meglátta a terv szarvashibáit és végzetes következményeit. Ha a kormány is részt vállalt volna a hitelesek terheiből, akkor az ügyet egészen másként lehetett volna kommunikálni az EU felé. Hazai szempontból szintén óriási hiba volt csak a tehetőseknek segíteni akarni, hiszen ez a hozzáállás a legelemibb szolidaritási szempontokat sem veszi figyelembe. 

Soros és társai most a markukba nevethetnek. Mégis csak jól fektették be pénzüket, amikor Orbán Viktort és barátait Oxfordban taníttatták. Olyan jól megtanulták a leckét, hogy a valóság megtapasztalása és némi jóindulat is csak egy félfordulatra tette őket képessé. A liberális világszemlélet automatikusan a pénzoligarchia kezére játszik. Magyarország pedig retteghet, mert a kormány által kommunikált "védőháló" puszta álom marad. A nyugati fősodor média a kormány első nyilatkozata után már az első nap kijelentette, hogy erre hazánknak vajmi kevés esélye van. Ha pedig a "török" megoldást választjuk és nem kötünk megállapodást, még rosszabb következményekkel számolhatunk. Magyarország nem hasonlítható össze Törökországgal, annál sokkal gyengébb és sebezhetőbb. 

Ellentétben a Fidesz első kormányzati ciklusával, amikor még liberális eszközökkel is lehetett javítani az ország gazdasági állapotán, ez 2010-re már tovatűnt. Vezető politikusaink rövidlátása minden jó szándékuk ellenére végzetesnek bizonyult. Nem látták a feladat komplexitását, amit így megoldani sem tudtak. Pedig az eltelt másfél év egy kegyelmi pillanat volt, amit egy bölcs konzervatív párt jobban kihasználhatott volna, mint pl. a lényeglátóbb, de az EU előtt nem szalonképes Jobbik. 

Vajta Dénes