Lezajlott a rendvédelmi dolgozók újabb tüntetése. A szociális jogaikért tüntető dolgozók behatoltak a parlament előtti lezárt területre, és elégettek egy Dávid-csillagos zászlót is. A videófelvételeken jól látszik, hogy azt nem a tüntetésen részt vevő „szélsőségesek”, hanem (szerencsére) valóban rendvédelmi dolgozók gyújtják be. A szociális indíttatású megmozdulások fokozatosan nemzeti ellenállásba tolódnak, köszönhetően az idegen hatalmi érdekek egyre nyíltabb és egyre nyilvánvalóbban magyarellenes megnyilvánulásainak.

Sajnálatos, hogy a végsőkig kiélezett – és immár megfordíthatatlan – helyzetig kellett eljutnia az országnak, hogy végre megnyilvánuljon az ellenállás. Az igazsághoz tartozik, hogy a mostani tiltakozáshullám is elsősorban a megszorító intézkedése következménye, tehát végső soron az romló anyagi helyzet miatt indult el. A tiltakozások rég indokoltak lettek volna, sokkal nyomósabb, erkölcsi okok miatt. Tiltakozni kellett volna a liberális, nemzetellenes törvénykezés ellen, az erkölcsi destrukció, a romboló szennykultúra ellen. Az egyházaknak az abortusz, vagy éppen a fajtalankodó felvonulások ellen. A rendvédelmieknek pedig Klement Tibor törzszászlós meghurcolása, majd Telegdi Zsolt főtörzsőrmester (posztumusz hadnagy) és Szegedi Henrik zászlós (posztumusz főtörzszászlós) halála után rég követelniük kellett volna az alapvető munkakörülmények biztosítását.

A rendvédelmiek munkaviszonyainak javítását célzó tüntetésen részt vettek különböző nemzeti szerveződések is – némiképp ellentmondásba keveredve a korábbi sünözéssel. Minthogy a szociális indíttatású megmozdulás a nemzeti ellenállás felé halad, ez helyén való – bár talán okosabb lenne az önreklámot sejtető hangos bejelentések és egyenruhás kivonulás helyett feltűnősködés nélkül a tiltakozók mellé állni. Ahogy tették ezt az EMM képviselői is, már a korábbi alkalommal is.

Vidéken etnikai konfliktus, a fővárosban szociális megmozdulások. Minden szépen halad a nemzeti ellenállás kirobbanása felé. Ahogy azt számítottuk.

Bánfalvi Béla