• Publicisztika
• Friss hírek
• Világunk ma

A nyugati világ két hatalmas pofont kapott. Az egyiket tegnap, a másik híre most kezd kiszivárogni.

Az egyiptomiak tegnap harmadik napja tüntettek a diktátort forradalommal megdöntő átmeneti, katonai rezsim ellen. A katonák eddig 10 demonstrálót öltek meg. Vasárnap a rohamrendőrök egy fiatal, vékony, fehérbőrű nőt vonszoltak végig a kövezeten. A rendőrök letépve ruháját, hosszú fabotjukkal ütlegelték, majd rugdosták és az egyik rendőr mindkét csizmás lábával ráugrott.

A videót – amelyet egy arab és egy globális orosz tévé készített – pillanatokon belül milliók látták. A felháborodás kézzel fogható Egyiptomban.

A különösen kegyetlen verés hatása szinte biztosan megjövendölhető: az növelni fogja a választások további fordulóiban a Muzulmán Testvériség és a mereven iszlamista szalafisták győzelmi arányát.

A trónjától megfosztott, Nyugat-barát Mubarak elnök elleni tavaszi forradalom kirobbanásakor Egyiptom népe még tisztelte az amerikai kiképzést kapott és onnan most is  komoly anyagi támogatást húzó hadsereget. E tisztelet mára erősen megfogyatkozott. Tegnap óta a maradék megbecsülésnek is vége lett.

Mindennek óriási világpolitikai jelentősége van.

Minél nagyobb lesz ugyanis az iszlamisták befolyása az új kormányban, annál biztosabb, hogy az nem kíván tárgyalni az izraeliekkel. És most már felvetődött annak is a gondolata, hogy a zsidó állammal felmondják a néhai Szadat elnök idején megkötött békeszerződést.

Ha erre sor kerül, Washingtonnak és a Nyugatnak gyakorlatilag megszűnik a befolyása a régióban, holott mind Amerikának, mind Nyugat-Európa több fővárosának nincs fontosabb, mint Izrael megsegítése.

Ez volt az egyik politikát formáló esemény.

A másik egy cikk, amely a norvég Nytt Norsk Tidsskrift című tudományos (kulturális, politikai, társadalmi) folyóiratban jelent meg Ola Tunander, az oslói, igen nagy tiszteletnek örvendő Békekutató Intézet munkatársától. A professzor írásában azt állítja, hogy Anders Behring Breivik július 22-i tömegmészárlását nem vitelezhette ki segítség nélkül. A 63 éves társadalomtudós ezután a gyilkosság körülményeit vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy azt az izraeli titkosszolgálat, a Moszad segítette.

Izraelnek nagyon begyében van Norvégia, amely a Breivik-gyilkosság előtt épp el akarta ismerni a Palesztin Államot. A gyilkosság arra a dátumra esett, amelyen 1973-ban izraeli titkosügynökök a norvégiai Lillehammerben tévesen öltek meg egy marokkói pincért, akiről azt hitték, az egy évvel korábban Münchenben az izraeli olimpiai csapat elleni merénylet egyik értelmi szerzője volt.

1946-ban szintén július 22-én történt, hogy az Irgun nevű szélsőséges zsidó terrorbanda felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király szállodát, amelynek igen sok polgári áldozata volt.

A cikk következtetéseivel eddig jószerével csak a skandináv sajtó foglalkozott. Néhány napja már az izraeli sajtó is. Zsidó skandináv blogokban már Tunanderről „úgynevezett professzorként” írnak és lesajnálják az igen nagy nemzetközi presztizsnek örvendő Békekutató Intézetet.

Ha e cikk nagyobb nyilvánosságot kap, az várhatóan szintén súlyos károkat okoz a nyugati világrend fenntartóinak. Terjesztésével ehhez is hozzá szeretnénk járulni.

Ordosz műhely

barikad.hu