Az eredeti kifejezés egyébként úgy hangzott, hogy “Sok szerencsét Zsugabubus!”, és a rosszfiúk cicababája mondta rendszeresen Terence Hill-nek, az 1978-ban forgatott És megint dühbe jövünk…című vígjátékban. Ebből persze nyilván rájöttél, hogy nem Terence Hill-ről akarok írni, hanem valaki másról. Az én kiszemeltem a Zsigabubus, aki nem más, mint Zsiga Marcell képviselő ÚR (FIDESZ). De mint ahogy azt egy korábbi bejegyzésemben is írtam, a humor mértéktartó és stílusos használata mindig is írói munkásságom szerves részét fogja képezni.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a bejegyzés címe. Eredetileg megfordult a fejemben a “Hopp, Te Zsiga“, valamint a “Szemelvények egy csinovnyik naplójából” cím is, de végül is ezt választottam. (Bár az igaz, erről a csinovnyik szóról később még írok egy kicsit.) De most térjünk csak vissza hősünkhöz, Marcellhez, aki miatt És megint dühbe jöttünk:

Mellesleg a célkereszt eredetileg nem volt rajta az internetről letöltött képen, hanem azt én szerkesztettem rá. Megjegyzem emögött semmiféle pejoratív, gonosz szándék nincs, mindössze azt jelképezi, hogy most Ő a célszemély. (Minden egyéb gondolattól elzárkózom, azok csakis a Te fejedben léteznek.)

Megmondom őszintén, eddig azt se tudtam, hogy ilyen nevű ember létezik. (Ekkora nyomot hagyott a közéletben.) De képzeld, ma már -  az internet korában – bárki, egy mondattal elő tud törni az ismeretlenség homályából:

“Biztosan meg lehet élni 47000 forintból. Őöö….. Biztosan meg lehet élni 47000 Forintból.
Azt hiszem igen.”

Hmmm…. Magvas gondolat. (Főleg az őööööö kifejezés.) Bejárta az internetet. Hogy vajon az eredetit Matolcsy György mondta-e, vagy a Szekeres Imre hazudott ekkorát, ki tudja azt már? Ki mondta, mit mondott, mikor mondta – az már nem is fontos. Az már mind a helyi folklór része. A lényeg az, hogy – éppúgy mint a nótában – Zsiga kontrázott.

Azt írják a kommunikációs tankönyvek, hogy egy tájékoztatásnak több fajtája is lehet: Racionális, morális, emocionális, és kombinált. Hát, ez akkor elég kombinált közlés volt, mind morális, mind emocionális szempontból. Egyébként hogy Zsigabubus mit mondott, azzal most inkább ne törődjünk. Mindenki ezzel foglalkozik. Mi összpontosítsunk csak a közlést adó személyre. (Elvégre a közlési folyamatnak is vannak részei: Az adó, aki adja, a vevő, aki veszi, és van és az üzenet, ami az információt hordozza. Persze van még sok egyéb is, mint pl. kódolás, dekódolás, kontextus, cél és zaj is. De ez most a mi szempontunkból nem érdekes. Esetleg még a zaj…..)

Tekintsünk el a minősítésektől és a sztereotípiáktól.  Marcellt csak, mint egy politikust vizsgáljuk. Kezdjük talán az önéletrajzzal:

Forrás: http://zsigamarcell.fidesz.hu

Ha megnézed a honlapot, akkor láthatod, milyen egy gondosan felépített FIDESZ-politikus image. (Imidzs.)

Fiatal, határozott, lendületes. Tudja, mit akar.
Támadhatatlan. Nem volt semmi szerepe a múlt rendszerben.
Jellegtelen. Tucatember. Nincs csillogó személyisége, amely elhomályosítaná a napot.
(Tudod, aminek föntről sugárzik a fénye ránk, és amely felmelegíti a lelkünket.)
Cserélhető. Hiánya nem okoz kárt a pártnak.

Uniformizált. Beltenyészet.
Egyenruha. Egyenfidesz. Egyenképviselő.
Egyenkarrier:
1./ Jogi egyetem.
2./ Fidelitas.
3./ Önkormányzati képviselő.
4./ Országgyűlési képviselő és alpolgármester.
5./ Egykor talán még polgármester, vagy frakcióvezető-helyettes is lehet. (De ez a plafon.)

„Hajnali friss erőben éled a hegytető fenn,
Most van csak zsendülőben népünk tavasza.
Országunk békéjét védi már
S apái mellett küzd az ifjúság.”

Kitenyésztett, kinevelt csinovnyik, aki mindent a Pártnak köszönhet. Ne félj, Ő nem fogja hátba szúrni.

„A párttal, a néppel egy az utunk,
A jelszavunk munka és béke.
Mi kommunista néppárti szívvel indulunk,
És bennünk a népünk reménye.”

Hol van itt akkor a hiba? Ott, hogy Ő még nincs a csúcson. Aki fiatal, az még éhes!!! Az még nem lakott jól a húsos bödönből!!! Annak még minden jár:

A sok munka leterheli az embert:

A figyelmetlenség nyilván annak köszönhető, hogy szegény Zsigabubus két helyen dolgozik. Egyszerre képviselő és miskolci alpolgármester egy személyben. S mint tudod, azért ennyi munka tényleg fárasztó lehet. Még az a jó, hogy a családra azért jut ideje…..

Forrás: http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/allami-allasban-zsiga-rokonai-2045807

Ebből a rövid kivágott képből sajnos az nem derül ki, hogy nemcsak apu, hanem a tesóka is önkormányzati tulajdonú céghez került…… Pedig igaz.

Ilyen ma Magyarországon egy harmincéves politikus jellemrajza. Szemtelen, cinikus, hazug. Ő sem azt mondja, hogy bocsánat tévedtem, hanem azt, hogy figyelmetlen voltam. (Hahaha, a szándékosság már szóba sem kerül.) Kétszer vettem fel költségtérítést? Rendszeresen munkahelyhez juttatom a közeli hozzátartozóimat? Mozgássérült helyen parkolok? Két helyen dolgozom egy időben 1,7 millió forintért? Mi a bajod ezzel? Megtehetem. Foglalkozz a saját dolgoddal! Inkább dolgozz többet, mint én, mert ha nem, akkor csak 47.000 forintot fogsz keresni!

Az ilyen gondosan kinevelt politikusok csak egyet felejtenek el: Mikor személyük teher lesz a pártnak, akkor azonnal kidobják őket a hajóból. (A FIDESZ ebben amúgy is nagymester.) Zsigabubus sem a közélet viharaiban edződött. Ő még nem tudja, hogy minden kimondott szónak súlya van, és nyoma marad, pláne az internet világában. (Őt eddig óvták széltől és esőtől.) Vagyis még megtörténhet az, ami így hangzik:  ,,Az Úr adta, az Úr elvette. Legyen áldott az Úr neve!”

Tudod mi jutott az eszembe? Olvasd el Anton Pavlovics Csehov A csinovnyik halála című művét! Nagyon tanulságos. Az irodalmi mű főhőse Ivan Dmitrics Cservjakov hagyatéki végrehajtó, öntudatától megfosztott kisember, igazi csinovnyik (=hivatalnok). Ez egy olyan novella, melyben egy ártatlan tüsszentés egy szörnyű, megbocsáthatatlan bűnné terebélyesedik a szolgalelkű kishivatalnok lelkiismeretében, végül pedig tragédiába torkollik. Idézek belőle:

„Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrics Cservjakov, hagyatéki végrehajtó, a földszinti zsöllye második sorában ült, és látcsövén keresztül gyönyörködött a Corneville-i harangok-ban. Gyönyörködött, és a földi boldogság csúcspontján érezte magát. De hirtelen…”

Mindegy. Sok szerencsét Zsigabubus!

Ui.: És egyébként is:

Nem kell nékem a pogácsa,
Mert nem az anyám csinálta.
Alomata liti lala, hopp, te zsiga,
Jaj, te Zsiga Zsiga, Zsiga, te Zsiga.

Jajj, de kutya kedvem van, te Zsiga
Ha két liter bor bennem van,
Ha még eggyel beveszek, de sej beveszek,
Jaj, csak Isten tudja, hogy leszek.

Jajj, meguntam a koplalást, te Zsiga
Harmad napja nem ettem egy harapást.
Alomata liti lala, hopp, te zsiga,
Jaj, te Zsiga Zsiga, Zsiga, te Zsiga.

Mert ez az ominózus mondat azért ezt váltja ki az emberből…….. Ha az emberek többségében benne lenne az a bizonyos két liter bor, akkor bizony Marcellnek sürgős szaladhatnékja lenne a cinikus megjegyzése után.