• Nagyvilág

„Ha megnövünk, izlandiak akarunk lenni”, „talpra Spanyolország, mint Izland tette” – ilyen és hasonló jelszavakat láthatunk manapság a spanyolországi tüntetéseken, és valljuk be, elég meglepő, hogy ez a pár százezer lakosú apró sziget ekkora hatással lehet az európai kultúrában régóta fontos szerepet játszó, 46 millió lakosú Spanyolországra.

 

Minek köszönhető ez? Nagyrészt annak, hogy dugig tömik a fejünket a közel-keleti „demokráciacsináló” missziókkal – lásd: Líbia – nehogy véletlenül észrevegyük, hogy a büszke vikingek kései utódai a maguk kis jeges országában megtették azt, amit a nagy európai kultúrák nem tudtak: karakánul szembeszegültek a cionista rendszerrel, nem alkudtak meg és egy igazi népi forradalmat és a legjobb értelemben vett nagybetűs demokráciát valósították meg.

Izland

Fussuk át először az izlandi eseményeket.

2008 – a válság éve Izlandra is eljött, minek következtében a nemzeti valuta összeomlott, a pénzpiac leállt, az ország 'de facto' csődbe jutott – államosítják a legnagyobb bankot

2009 – nagy demonstrációk által a kormányfőt és az egész kormányt lemondásra kényszerítik, a politikusok a Nagy-Britanniával és Hollandiával szembeni adósság visszafizetéséért kardoskodnak – ez 3500 millió euró, amit 5,5% kamatra kéne törleszteni 15 év alatt, ami véglegesen romba döntené Izlandot

2010 – az emberek újra az utcákra vonulnak és kiharcolják, hogy népszavazás legyen, de az elnök ezt nem ratifikálja és már januárban kijelenti, hogy őneki ezt először konzultálnia kell az EU-val (az meg világos, hogy mit jelentene). Az emberek természetesen újra az utcákra vonulnak és márciusban megtartják a népszavazást, amiben 93%-ban (természetesen) elutasítják a tartozás visszafizetését. A kormányt annak kivizsgálására kényszerítik, hogy milyen jogi felelősség terhel egyes politikusokat a válságért, majd több bankárt is letartóztatnak – a többiek menekülőre fogják. Mindeközben elkezdődik az új alkotmány előkészítése.

2011 – februárban, a lakosok által a lakosok közül közvetlenül kiválasztott 25 emberből álló alkotmányozó nemzetgyűlés benyújtja az alkotmánytervezetet, ami már nem a dán alkotmányból van levezetve, hanem az izlandi polgárok konszenzusa által jött létre.

Összefoglalva: kormány lemondatva, felelősök felelősségre vonva (többnyire le is csukva), népszavazás a „kölcsönök” visszafizetéséről, amelynek az eredménye természetesen az, hogy a lakosok nem kötelesek visszafizetni azokat az adósságokat, amelyeket a politikusok vettek fel az ország rovására, nagy bankok államosítása – majd egy új, a nép akaratán alapuló alkotmány megalkotása, amelynek egyik alaptétele, hogy a polgár a legfőbb politika-formáló tényező, nem pedig a politikus. Azt hiszem, kezdjük érteni, miért nem kötik az európai lakosság orrára, mi folyik Izlandon... Azért azt a fegyelmet is vegyük észre, amivel a tömegmédiában dolgozó több ezer újságíró mindeddig – a parancsot szigorúan betartva – meg sem pisszent. De az internet korában már nem lehet dolgokat sokáig eltitkolni. Azt sem reklámozzák, amit az iráni vezetők gyakran kijelentenek, hogy a változások hulláma átterjed Európára, és itt is a cionizmus visszaszorulását - az 'iszlám ébredést' - fogja eredményezni.

Spanyolország

Spanyolország társadalma szinte össze sem hasonlítható az izlandival. Míg a viking-utódok a mai napig megőrizték a kemény természethez való kapcsolatukat és egészséges öntudatukat, Spanyolország Franco ideje óta a liberális rendszer előretörésével hihetetlen mértékben lezüllött – ennek csak egy darabkája a kínlódó gazdaság, amely csak a bőséges EU-dotációk segítségével tudta fenntartani a „virágzó gazdaság” illúzióját. Az ifjúság pedig értékteremtés helyett átadta magát a drogoknak, diszkóknak, erkölcsi züllésnek és egyéb liberális örömöknek. Ezért is meglepő a mostani tüntetések ereje és – bár még legyünk inkább egy kicsit óvatosak – úgymond „ideológiai kiforrottsága”. A spanyol politikai elit több elemző szerint gyakorlatilag pánikba esett, erre nem számítottak, pedig számíthattak volna, mert a munkanélküliség a fiatalság körében az elképesztő 45%-ot verdesi!

A 2011 május közepén elindult spanyolországi tüntetéshullám nyíltan példaképének tekinti az izlandi eseményeket. A tüntetések mögött a Democracia Real Ya! (Valódi Demokráciát Most!) nevű internetes platform áll, ami 500 különféle társadalmi mozgalmat tömörít – de igen egyértelműen ezek között egyetlen párt, sőt szakszervezet sem szerepel. Az egyre nagyobb tömeget vonzó tüntetéseket az M-15 mozgalom koordinálja (ám nem „vezeti”!), amelynek a neve is a május 15-ből, vagyis az első demonstrációk napjából ered, amikor 58 spanyol városban tüntettek.

Azt is tudni kell, hogy Spanyolországban május 22-én parlamenti és helyi választások voltak, ami különös pikantériát ad a helyzetnek. A tüntetések szervezői (legalább) a választások napjáig, vagyis május 22-ig tervezték a tüntetés-sorozatot. A kormányon levő spanyol szocialista párt (PSOE) ezért engedélyezte a demonstrációkat, sőt támogatásáról biztosította az M-15-öt (magyarán a saját népszerűségét akarta növelni...), de május 18-án a választási bizottság mégis illegálisnak nevezte a tüntetéseket, ami nem szegte a tüntetők kedvét és nyugodtan a helyükön maradtak. A tüntetés-sorozatról több forrás is hitetlenkedve állapította meg, hogy NEM a jelenlegi kormány megbuktatására irányulnak, hanem a társadalmi modell radikális megváltoztatását követelik. Még a könnyen félrevihető személyes felelősséget sem firtatják (ami lehet, hogy hiba) – úgy van elegük a rendszerből, ahogy az van, a korrupciójával, pártokráciájával, az elitek ignoranciájával. A tüntetések lefolyása – eddig legalábbis – többnyire békés volt.

Közben lezajlottak a választások is, a kimenetelük végső soron nem érdekes, de azért megemlítem: Zapatero és a kormányzó PSOE csúfosan felsült a maga 28%-ával, míg az úgynevezett Popular Party 37%-kal nyert és a helyi választásokon szépen szerepelt például a baszk ETA politikai megfelelője, a Bildu is... (Ennél sokkal nehezebb volt beszereznem azt az adatot, hogy a szavazásra jogosultaknak mindösszesen 35.79%-a szavazott, minden harmadik ember... na most ennek a negyede, harmada az összlakosság hány százalékát reprezentálhatja? Ennyit a demokráciáról.)

A legutóbbi hírek pedig arról szólnak, hogy Görögországban is erősen terjed az M-15 mozgalom és valószínűleg mindenhol terjedni fog, ahol az embereknek elegük van a képmutató liberális és demokratikus „rendszerből”. Csak arra kell odafigyelni, hogy kik állnak majd az élen (szabálytalan előzés) és milyen irányba akarják majd elvinni a mozgalmat – ehhez szurkoljunk a spanyoloknak (és izlandiaknak és most már görögöknek is), és kívánjunk nekik kitartást és éleslátást.

Kürti Balázs