- Igaz, hogy régebben már ősszel karácsonyi díszbe öltöztetted az otthonodat? 
- Így van, igazi karácsony kóros voltam. Már augusztus végén elkezdtem összeválogatni a karácsonyi dalok listájáját, és szenvedélyesen gyűjtöttem az ünnepi lemezeket. A lakásom iskolakezdésrkor már pompában állt, az ünnepi menüt pedig úgy terveztem meg, mintha Napóleon készülne élete legfontosabb bevetésére. Mára már nem vagyok ilyen, szerencsére, de lassú gyógyulás volt.

- A kabbala követője vagy, mit jelent a kabbalistáknak a karácsony?
 - A kabbala egy spirituális gondolkodásmód, ennél fogva mi minden olyan alkalomnak örülünk, amikor az emberek a kollektív boldogságba "pakolják bele" a saját pozitív energiájukat. A karácsony, mint a szeretet ünnepe elsősorban az összetartozásról, a feltétlen elfogadásról szól, és arról, hogy legalább egyetlen napra az évben azok is hisznek a csodákban, akik cseppet sem spirituális beállítottságúak. A kabbalisták szerint a téli ünnepek hava a lehetetlen megvalósításának ideje. Ilyenkor a megfelelő alázattal, hálával és önzetlenséggel bármit megkaphatunk, amire csak vágyakozunk. 
 
- Mindeközben Izraelben élsz a pároddal, Matannal. Ott is feldíszíted az otthonotokat? 
 - Izraelben nehezebb karácsonyfát találni, mint magassarkú cipőben megmászni a Mont Blanc-t. Tel Avivban egyetlen pub van, amely minden évben tart karácsonyi vacsorát, de ez is inkább egy buli, mint egy meghitt ünnep. Én ennek ellenére két évvel ezelőtt összehoztam a lehetetlent: Jeruzsálembe, a keresztény negyedbe utaztam fenyőért, és kreatív hobbi boltokban vadásztam össze a díszeknek valót. Rengeteg energiát, és sajnos rengeteg pénzt felemésztett, hogy két hétig karácsonyi fényben ússzon a lakás. Akkor döbbentem rá, hogy milyen durván a szokásaim rabja vagyok, még ebben a cseppet sem autentikus közegben, ragyogó napsütésben, a tengerpart mellett is a karácsonyi dalokat üvöltetem, és ragaszkodom hozzá, hogy nekem fenyő kell. Ebben az évben már egészen más volt a helyzet: hazavittem egy az utcán talált, nagy letört faágat, és pattogatott kukorica füzérrel, régi képeslapokkal, és szárított citromszeletekkel díszitettük fel. Egyetlen fillért sem költöttünk az ünnepekre, mert azt vallom, hogy nagyon fontos, mibe, és hogyan fektetünk energiát. A szeretet ünnepét eltúlzott csinnadratta nélkül is meg lehet ülni. 

- Ezek szerint akárhol is vagy, a karácsonyt így vagy úgy megünneplitek a pároddal.
 - Néhány évvel ezelőtt fertőztem meg Matant a karácsonymániával, és szegényre rendesen ráijesztettem, amikor tizenakárhány ajándékkal leptem meg, míg ő egy könyvvel és egy sállal készült nekem. Én természetesen nagyon boldog voltam akkor is, de ma, amikor már az én részemről sem a költekezésről, vásárlásról szól az ünnep, sokkal jobban érzem magam. Tavaly egy gyönyörű albumot kaptam tőle, amibe összeválogatta közös életünk legemlékezetesebb állomásait, idén pedig elhatároztuk, hogy ismét csak saját készítésű meglepetéssel rukkolhatunk elő. Nekem nemrég jelent meg a Lélekbonbon című könyvem, én ezt adom neki. Matan nagyon jól beszél és olvas is magyarul. Így pedig még jobban megismerjük egymást.
 
- Izraelben a legtöbben ilyenkor a hanukát ülik meg. Milyen szokások szerint ünnepeltek?
- A hanuka a csodák ünnepe: egy aprócska, egy napra elegendő olaj elég volt ahhoz, hogy nyolc napon át fényt varázsoljon a lerombolt templomba. A gyerekek itt is kapnak apró ajándékokat, és minden este meggyújtunk egy újabb gyertyát a hanukián, a kilenc ágú gyertyatartón. A Kabbala Központban ilyenkor minden este összejövetelek, közös meditációk vannak, és azért imátkozunk, hogy a hanuka fénye beragyogja az egész világot, békét, és kimeríthetetlen boldogságot hozva a Föld minden lakójának.