Március idusán, a forradalomra emlékezve mi sem jellemezhette volna jobban a magyar társadalom, s ezen belül a baloldal állapotát, mint a gyöngyöspatai események kapcsán kirobbant Szanyi-ügy, s az arra adott válaszok, illetve hallgatások.

Az alábbi történet nemcsak az MSZP „nagy arcáról”, hanem a magyar elitről szól. Pártvezérekről, pártkatonákról, politikai haszonlesőkről, provokátorokról, szerkesztőkről, újságírókról… Azokról, akik közvetve vagy közvetlenül úgymond felelősek az országért, a benne élők sorsáért.

Az aktuális politikai botrányt a Tomcat néven ismert, politikai provokációiról elhíresült Polgár Tamás indította el, aki az LMP múlt heti bejelentése után, miszerint Gyöngyöspatán egyenruhás alakok megfélemlítik a helyi cigány lakosságot, arra volt kíváncsi, hogy valóban lehet-e telefonálni az LMP központjába, ha valakinek erről információja van, és ott ellenőrzik-e, mielőtt kiadják a sajtónak?

Március 12-én, szombat délelőtt, felhívta az LMP központját, s bemutatkozott, mint „Lákátos Márió”, Gyöngyöspatán élő, munkanélküli,, aki egy autóbusz érkezését figyelte meg a falu főterén, amelyből fekete egyenruhás férfiak szálltak ki, és bementek egy épületbe.

Hiába adta elő sztoriját, nem tudott „illetékesekkel” beszélni. A C-Press roma hírügynökségnél viszont fogadták hívását, s készségesen kiadták neki Szanyi Tibor telefonszámát, azzal, hogy bejelentésével forduljon hozzá. Tomcat fel is hívta a baloldal megmondóemberét, aki vevő volt a sztorira, és még sajtóközleményt és sajtótájékoztatót is ígért anélkül, hogy egy pillanatig is kételkedett volna „Lákátos Márió” szavaiban.

Színre lép Zagyva Gyula, majd a magyar Ku Klux Klán

Tomcat - Fotó: Jövőnk.info

Tomcat erre vérszemet kapott, s egy órával később ismét felhívta Szanyit, akit most arról tájékoztatott, hogy Zagyva György Gyula jobbikos képviselő is megjelent Gyöngyöspatán, és a fekete ruhásokkal együtt terrorizálja a kisebbséget.

Szanyi ismét vette az adást, s azonnal sajtóközleményt adott ki: „Tarthatatlan állapot, hogy az Orbán-kormány, amely júniusban büszkén kijelentette, hogy két hét alatt rendet tett az országban valójában még Gyöngyöspatáig sem jutott el, ahol már két hete a gárda utódja, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület az úr.

Felháborító, hogy ez a valamikor betiltott szervezet utódja tartja rettegésben a települést, embereket utasítanak és kényszerítenek…Zagyva György Gyula ma is ott volt, tehát egyértelműen a képviselői mentelmi jog mögé bújt jobbikos képviselők szervezik ezt a két hete tartó megszállást. A helybeli cigány lakosság számára de facto kijárási tilalmat vezettek be ezek a fekete csótányok. A magyar kisebbségek, különösen a cigányok és zsidók nevében felszólítom a kormányt, hogy az Alkotmányból kitakarítani szándékozott kisebbségek helyett a Gyöngyöspatán grasszáló ’fekete csótányokat’ takarítsa ki az országból és tegyen végre rendet.”

Szanyi ezt követően visszahívta „Lákátost”, és arra kérte, hogy vasárnap reggel ismét tájékoztassa, történt-e bármilyen újabb esemény a faluban. Tomcat szerint Szanyi eközben „érdekes fejtegetést is előadott arról, hogy Budapest XIII. kerületében, ahol képviselő, a lakosság túlnyomó része zsidó és cigány, és ha ott zsidózik vagy cigányozik valaki, ’nagyon megbánja’, majd burkoltan célozgatott rá, hogy esetleg a gyöngyöspatai romák is ’kiállhatnának egyenes gerinccel, büszkén’. Hogy ez alatt mit értett, nem tudom – remélem, nem azt, hogy támadják meg a polgárőröket...”

Tomcat március 13-án, vasárnap már reggel 9-kor hívta Szanyit, aki nem volt elérhető, de 11-kor visszahívta informátorát, aki a helyzet „fokozódásáról” tájékoztatta. Éjszaka már a magyar Ku Klux Klán is megjelent a faluban és égő kettőskeresztet állított a cigánysoron. Szanyi több évtizedes politikusi rutinjával felismerte a hírben rejlő lehetőségeket, s azonnal sajtótájékoztatót hívott össze, hogy ország-világ elé tárja a „biztos forrásból” szerzett értesüléseit. Az eseményről megjelent tudósításokban többek között ez olvasható: „A képviselő felszólította a kormányt…, hogy haladéktalanul erősítse meg a közbiztonságot azokon a településeken, ahol hasonló a helyzet. Azt mondta: a Jobbikhoz köthető paramilitáris alakulatok egy kettős fakeresztet állítottak fel Gyöngyöspatán. A keresztet meggyújtva ’tombolva kiáltoztak’ az ott élőknek - tette hozzá. A rendőrség a szocialista politikus szerint nem csinál semmit és - mint mondta, erős a gyanúja, hogy ez (...) a bizonyítéka annak, hogy igenis összjáték van a kormány és a Jobbik közöt". Azt még nem tudni - tette hozzá, hogy miben játszanak össze, de valószínű, hogy próbaterepnek nézik Gyöngyöspatát.”

A sajtótájékoztatóról megjelent híradások után Tomcat ismét telefonált, és felfedte magát, majd 13.30-kor kirakta a sztorit – a rögzített telefonbeszélgetésekkel együtt – a bombahír.hu weboldalra. (Ebből egy részlet: „Gyakran ad-e tovább a sajtónak ilyen rémhíreket, amit semmi nem támaszt alá, és nem is ellenőrzi le a forrás valódiságát?”- „Minden további nélkül…”)

A botrány kirobbanása és a nagy kussolás

Délután a leleplezést több weboldal is átvette, a Jobbik pedig azonnal lecsapott a magas labdára. Kora este Sneider Tamás alelnök nyilatkozatot adott ki, amelyben – a magyar politikai élet színvonalához és stílusához méltón – előbb kicsit alázta az MSZP-t, annak „szellemi leépülésére” utalva, majd bevitt egy gyomrost Szanyinak („egy jól sikerült szombat esti vigadalom után másnap komolyan keveredhetnek a valós és elképzelt események”). Végül kijelentette, hogy „ A Jobbik Magyarországért Mozgalom elvárja Szanyi Tibortól, hogy amennyiben egyetlen szava is igaz lenne, legalább egy marék hamut szolgáltasson be bizonyítékként. Ha viszont kiderül, hogy hazudott és még hamut sem talált, akkor jó indián szokás szerint hintse fejét az általam ezekben a pillanatokban kályhából kikotort és gondosan becsomagolt hamuval, melyet a szerdai ülés előtt megtalál asztalán.”

A politikai botrány tehát kirobbant, ám március 14-én, hétfőn a magyar elektronikus és print média mély hallgatással reagált az újabb fejleményekre. Az MSZP is hallgatott, a pártban senki nem határolódott el Szanyitól, közleményt nem adtak ki, a sajtótájékoztató videója és a szövege még délután is kint volt az mszp.hu oldalán. A megszokott stílusban nácizó, bolsizó, cigányozó, zsidózó kommentelőkön kívül érdemben ismét csak a Jobbik hallatott magáról. A Független Hírügynökség arról számolt be, hogy a párt feljelenti Szanyit. Mirkóczki Ádám, országgyűlési képviselő bejelentette, hogy nemcsak Szanyi, de az MSZP és azon a sajtótermékek ellen is pert indítanak, akik kész tényként kezelték a Jobbikot negatív színben feltüntető információkat, viszont a cáfolatot nem hozták le.

E cikk írásakor, március 15-én reggel itt tart a történet, amihez talán nem is kellene kommentárt fűzni, hiszen magáért beszél. Néhány mondatot azonban talán megér annak továbbgondolása, hogy mi történt az előző két napban, mert a Szanyi-ügy nemcsak egy cinikus, s csúnyán felsült politikusról, hanem az agyhalottként viselkedő politikai baloldalról, az egymást folyamatosan ekéző, egymással élet-halál harcot vívó ellenzéki pártokról, és a regnáló magyar politikai elitről és annak holdudvaráról is szól általában..

A történet jelzésértékű, de nem kivételes. Magyarországon régóta a valóságtól eltávolodott, hatalomvezérelt (a hatalmat megtartani vagy megszerezni akaró), virtuális politizálás folyik. Amit aztán válságos helyzetekben vagy bevallanak (hazudtunk reggel, délben és este), vagy nem vallanak be a politikusok (mi nem megszorítunk, hanem átstrukturálunk). Mindez azonban nem változtat azon, hogy a hatalmi érdekeinek megfelelően manipuláló nagypolitika a szavazókra hivatkozva, ám azoktól teljesen függetlenül, „jobbítja” (valójában tönkreteszi) az országot, s a benne élők egyre jelentősebb részét. Ez alól a mostani kurzus sem kivétel, ezt nemcsak az eltelt tíz hónap eseményei, és a közzétett statisztikai adatok bizonyítják, hanem azok a nyilvánosságra hozott kormányzati elképzelések is (lásd pénzügypolitika, gazdaságpolitika, oktatáspolitika, szociálpolitika, kultúrpolitika stb.), amelyek sok esetben eléggé távol vannak, vagy teljesen elszakadtak a tényleges problémáktól.

A felülről vezényelt, erősen médiatizált politikai nagyüzem azonban zavartalanul működik a kvázi demokrácia jelenlegi keretei között, s csak egy-egy ilyen gyöngyöspatai eset világít rá döbbenetesen, hogy a politikusaink, pártjaink – ha valaki szembesíti, ütközteti őket a valósággal – milyen gyorsan lelepleződnek, hiteltelenné, nevetségessé válnak. A rendszerváltás egyik legnagyobb hibája, hogy a mára kialakult pártokrácia – tisztelet a kivételnek – az elmúlt két évtizedben nemcsak messze került a „lent” élők tényleges problémáitól, de sok pártkatonának egy normális demokráciában már rég nem volna erkölcsi alapja a képviselőséghez, a megszólaláshoz. Ennek legfőbb oka, hogy a politikai elit véleményformáló felső rétegének tagjai – kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt – elhasználódtak az előző évek, évtizedek pártpolitikai harcaiban, hazugságaiban. Alig van olyan politikusunk, akinek ténylegesen megmaradt az erkölcsi alapja a hiteles politizáláshoz. Ám a mi demokráciánk viszonyai lehetővé teszik, hogy mégis a helyükön, sőt még pozícióban is maradjanak, s ma ott folytassák, ahol tegnap abbahagyták.

Vajon most Szanyinak ki és mit mutat a Jókai utcában!

Szanyit leleplezték, szembesítették a tényekkel, erkölcsileg megsemmisült, politikai gátlástalansága, emberi cinizmusa nyilvánvalóvá vált (lényegében megvonta a vállát), ám sem ő, sem pártja nem sietett levonni az ilyenkor kötelező konzekvenciákat. Miért is tették volna? Szanyi ritka madár, egyéni listán került a parlamentbe, napjainkban a párt egyik erős emberének számít, aki nemrégiben még Gyurcsánynak mutatta az ajtót nagy vagányul. Vajon most Szanyinak ki és mit mutat a Jókai utcában! A frakció miért tenné, hiszen tagjai a mandátumukat afféle üdülési csekként használva négy évig a helyükre betonozva ücsöröghetnek a parlamenti patkóban. A pártkonszolidáció közepette miért keresnék maguknak, vagy a pártjuknak a bajt? Még ha immár a laikusokban is felvetődik kérdés: ez a politikai baloldal vajon miként lesz képes Szanyival, Szekeressel, Lendvaival, Kováccsal, Hillerrel, Juhásszal, Kiss Péterrel és más elhasználódott pártveteránokkal hitelesen megszólítani azokat, (így a pártretorikában mostanában sokat emlegetett cigányokat, szegényeket), akikkel csak a médiapolitizálás és politikai frázisok szintjén törődnek, s valójában – mint azt a Szanyi-ügy is jelzi – fütyülnek rájuk?

Ám ugyanez az álságos kétarcú médiapolitizálás jellemző a Jobbikra is, amely a Parlamentben sokszor a hangzatos retorika ellenére a Fidesz lábához guggolva alibi politizálást folytat, ám rögtön lecsap a lehetőségre – pl. Budapesten a zsidókérdés, vidéken a cigánybűnözés feliratú kártya kijátszására –, ha abból más ellenzéki pártok vagy akár a Fidesz-KDNP ellen lehet politikai tőkét szerezni.

A felszínen úgy tűnhet, hogy Gyöngyöspata ürügyén most is az ellenzéki pártok szkandereznek egymással, valójában azonban a magyar politikai elit egésze szórakozik felelőtlenül immár emberéletek tíz- és százezreivel. S ebben a játékban a kormányoldal is részt vesz, mert bár Pintér Sándor jó régen megígérte, hogy két alatt rend lesz az országban, Orbán Viktor is emlegetett két pofont, ám valójában nincs rend, sőt egyre nagyobb a rendetlenség. Ennek eredményeként Gyöngyöspatán március eleje óta korbácsokkal, fokosokkal, harci kutyákkal felszerelt, ki tudja milyen alakok (magukat polgárőrnek nevezők gárdisták (?), csendőrség feliratú mellényben korzozó rendfenntartók (?), a betyársereg tagjai (?)) és szervezetek (Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület), vonulgatnak, Árpád-sávos zászlók lobognak, s a helyzet pattanásig feszült. Hónapok óta mindenki retteg valakitől, s gyűlöl valamiért, ki ezért, ki azért, s az indulatokat csak egy magánhadsereg jelenléte tudja féken tartani, A hírek szerint lesz még feladatuk bőven, mert más megyékbe, városokba, falvakba is hívják őket, Kétegyházára, Nagylaposra, Hajdúhadházára, mert igény volna rájuk.

Az, hogy Magyarországon a hangzatos kormány-nyilatkozatok ellenére az állam (politikai akarat) nem képes (nem tudja?, akarja?) megvédeni a rendet, az emberek biztonságát, nem újdonság. Az viszont már dermesztő jövőt fest elénk, hogy miközben a szociális válság mélyülésével lassan tarthatatlan állapotok kezdenek kialakulni egyes falvakban, községekben, kisvárosokban, a megoldást a helybéliek paramilitáris magánszervezetektől várják, mert ezek legalább felkínálnak valamiféle megoldást, igaz nem is titkolt rasszista indíttatással. S hivatalos részről mindezt tűrik, tudomásul veszik, ami felér a biztatással. Szanyi átverése és lebukása most azt is bizonyította, hogy az üggyel komolyan a magát baloldalinak mondó ellenzék sem akar foglalkozni. Csupán a politikai hasznot akarja minden párt bezsebelni – az emberek bőrére játszva.

Ami az elmúlt napokban Gyöngyöspatán történt már konkrét, jól dekódolható üzenet. Egyfajta látlelet a mai magyar kvázi demokráciáról, s annak szereplőiről. A nagyhangú, magabiztosnak mutatkozó, de tehetetlen kormánypártokról, a militáns, ambícióit már fékezni sem akaró Jobbikról, az elesettekről papoló, de azokat magára hagyó MSZP-ről, az okos, de hétköznapi politikában erőtlen LMP-ről, a lakájmédiáról, az arctalan tömegről…

Van-e oka mosolyogni Orbán Viktornak?

Nem ok nélkül mondják tehát egyesek, hogy a hatalmi pozícióból irányító, a valóságtól elszakadó elit acsarkodása, hatalmi marakodása (amely teljesen leköti az pártok energiáit) következményeként a magyar valóságban kezdenek robbanásveszélyes gócpontok kialakulni. Egyes vidékek, régiók csak távolról tűnnek békésnek, nyugodtnak, közelebb menve – főleg ahol rá lehet izzítani a cigánykérdésre (vidéken történelmi okokból a zsidóproblematika nem ennyire kurrens ideológiai árú) – a feszültség tapintható, s válságövezetek vannak kialakulóban. Ki gondolta volna a választás követő napokban, hogy tíz hónap múltán milliók megnyomorodásáról, éhséglázadás lehetőségéről, a középosztály elszegényedéséről, masírozó paramilitáris szervezetekről, egy Európától mind jobban leszakadó, félperiférián elkönyvelt országról, és egy gyorsan felejtő és semmit nem tanuló pártokráciáról fogunk beszélni…

A 2010-es választásokon a Fidesz a szavazatok 68, az MSZP 15, a Jobbik 12 százalékát kapta. Azóta a Fidesz-vezérkar fülkeforradalomról, nemzeti együttműködésről, a kétharmados többség akaratáról beszél, s ennek jegyében magabiztos arroganciával folytatja a kormányzást. Az MSZP a választási vereség döbbenetét kiheverve mostanában már megújulásról, progresszív baloldalról beszél, s nem titkoltan a béna kormányzás láttán a visszatérés lehetőségét is fontolgatja. Ehhez Mesterházy Attila pártelnök azzal alapozott, hogy kijelentette „ Az MSZP egy becsületes párt, becsületes emberek értékalapú közössége, és hinnie kell saját tisztességében”. A Jobbik sem adta fel dédelgetett álmait. Talán még emlékszünk Vona vezér kijelentésére, aki kétharmados sikert vizionált pártjának, s a jelek szerint erről az álmáról – ő is a kormány pozícióit gyengítő gazdasági-szociális válságra, az ezzel kapcsolatos elégedetlenségre alapozva – nem tett le azóta sem.

Gyöngyöspatán ezek a víziók most szembesültek a valósággal, s lehulltak az álarcok. A Szanyi-ügytől függetlenül is, bárki láthatja, hogy az egyre súlyosbodó válsághelyzet ellenére továbbra is minden a hatalomról, illetve a hatalom megszerzéséről szól a magyar politikában. A kormánypártok ebben a vetélkedésben ma még kényelmes helyzetben vannak. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, ahogy Orbán Viktor elégedetten dől hátra, és elégedetten mosolyog az eléje tett sajtószemle olvastán. Derűre azonban nincs sok oka, mert erősen kérdéses, hogy marad-e ebből a mosolyból néhány hónap múlva?

Sebők János - hvg.hu

Jövőnk.info megjegyzés: Lassan a rendszer rákényszerül saját lényegének megtagadására. Mikor az összeomlás megkezdődik, különösen fontosnak fogják tartani a figyelem lekötését olyan lényegtelen vitákkal, mint például "milyen jó is lenne az igaz, a jó demokrácia". Ideje lenne már kiábrándulni az ehhez hasonló illúziókból! Ami most van, az az igazi demokrácia. A demokratikus rendszernek sajátossága az örökös, meddő vitatkozás, vagyis a problémák megoldására való teljes képtelenség. Mikor a helyzet már a tömegek puszta életbenmaradását fenyegeti, a lakosság önszerveződése természetes folyamat. Értelmetlen a masírozó "militáns" szerveződések tevékenységéről vitatkozni. Ez mindössze annyit jelent, hogy a magyarságban szerencsére még megmaradt egyfajta egészséges életösztön. Ez lehetőség a társadalom megújulására, és a legvégén majd csak az utolsó zsidók fogják védelmezni a demokrácia rothadó tetemét, de addigra a saját vezetőik már rég elhagyják az országot. Mikor a magyarságtól már mindent elvettek, az újabb és újabb kompromisszumok rendszere ellehetetlenül, mert egyszerűen már nincs mit elvenni. A helyzet komolyságát elárulja, hogy pár évvel ezelőtt még lehetetlen lett volna egy ilyen írás megjelentetése a hvg-n. Érzik a változás előszelét, és félnek attól, igyekszenek lekötni a magyarság frissen felszabaduló energiáit értelmetlen vitákkal. Ébresztő!