A tél közeledtével egyre többfelé lehetett hallani a médiában, hogy ún. szociális erdőket kellene kijelölni, illetve telepíteni az országban, így akadályozva meg az egyre tömegesebb méreteket öltő illegális fakitermelést. Tudvalévő, hogy az utóbbi évek megengedő központi politikájának köszönhetően egy egész népcsoport – a cigányok – arra rendezkedtek be, hogy más erdeiből szerezzék be a téli tüzelőjüket, így nekik a téli fűtés költsége évek óta nulla forint volt. Mivel a felbátorított cigányok – ami egyébként az élet minden terét jellemzi – annyira elszemtelenedtek, hogy egyes térségekben teljes erdőket taroltak le, pusztítottak el, ezért az utóbbi időszakban szigorítottak a törvényeken.

Immár a kisebb értékű falopásokat is büntetik: pénzbírság, elzárás is kiszabható, illetve a lopáskor használt szerszámok, gépjárművek is lefoglalhatóak. Az új törvényeket a rendőrség és az erdészetek előszeretettel alkalmazták is, így már a fűtési szezon elején szép számmal bírságolták meg, illetve zárták el a más erdőit dézsmáló „honfitársainkat”. Volt is nagy felháborodás cion-liberális körökben! Egymás után készültek a sajnálatot keltő riportok az elfogott bűnözőkkel, „akik csak fagyoskodó családjuknak toltak volna éppen haza egy bicikli fát, hogy meg ne fagyjanak szerencsétlenek”.

Aztán jött a nagy ötlet: ismét lehetővé kell tenni a tüzelő ingyenes beszerzését, de a már meghozott – szigorúnak mondott – törvényeket is a helyén kell hagyni. Az elképzelés szerint olyan erdőket kell kijelölni, illetve telepíteni, ahol a „rászorulók” szabadon vághatnak maguknak tüzelőre valót. Erdőtelepítés céljára a mezőgazdaságilag pillanatnyilag nem hasznosított területeket szemelték ki. Azt pedig, hogy kik a rászorulók, majd az önkormányzatok fogják kijelölni – okoskodtak a cion-liberálisok. Ezek pedig nyilván csak azok lehetnek, akiket eddig is feleslegesen segélyeztek: tehát a cigányság. Érdekes módon a pesti cion-liberális „gondolkodók” azokra az idős, munkában megőszült magyarokra nem gondoltak, akik évről-évre szép csendben megfagynak otthonukban. Nekik ugyanis nincs pofájuk segélyekért kuncsorogni az önkormányzatoknál és lehet, hogy fiziológiai állapotuk már nem is teszi lehetővé, hogy elinduljanak egy derekas favágásra valamelyik kijelölt „szociális erdőbe”. Érdemes tudni, hogy idén Karácsonyig közel 50 ember fagyott halálra Magyarországon: a modernitást zászlajára tűző EU egyik tagállamában! Az áldozatok egyébként sohasem a cigányok soraiból kerülnek ki.

Arról persze nem szóltak a magasztos gondolatok, hogy a kijelölendő szociális erdőket ki gondozná, illetve a kitermelés után ki telepítené újra? És egyáltalán mely erdőket jelölnének ki ilyen célra? Lenne, aki szívesen minősíttetné át magántulajdonát szociális erdőnek? Vagy az önkormányzatokat köteleznék rá, hogy gondoskodjanak szabadon letarolható erdőkről? Esetleg az állam vállalna erre is garanciát? Vissza tehát a kőkorszakba, a termelés előtti időkbe: a feltört, mezőgazdasági művelés alá vont területeket erdősítsük újra, hogy a „rászorulóknak” legyen honnan ingyen tűzifát beszerezni! Aztán ahogy egyre többen lesznek, a maradék dolgozó lakosságnak újabb és újabb ilyen erdőket kell telepíteni, a végtelenségig. Ez aztán a világos jövőkép! Gratuláció! Újra előjött tehát az az egyre duzzadó társadalmi probléma, amelyet a „megélhetési bűnözés” fogalmának kitalálásával próbáltak először elsimítani még az 1990-es évek közepén-végén. Azóta a probléma óriási mértékben nőtt és immár elérte a társadalom teherbíró képességének határát. A megoldás pedig az ingyenes tüzelő, illetve a tolvajlás legalizálása lenne? Aligha. A megoldás a munkában rejlik. A változások utáni jövő arról fog szólni, hogy kivétel nélkül mindenki dolgozik, az élősködésnek pedig vége!

Berényi Sebestyén