Kőműves Géza: Magyarok! Három a magyar igazság, de az első a legfontosabb!

SZŐRÖSTŐL - BŐRÖSTŐL EL KELL TAKARÍTANI A RENDSZERT!

   Egy olyan, tisztánlátásból sarjadó, nélkülözhetetlen írást olvashattok az alábbiakban Tácsi István úrtól, mely legfontosabb kulcskérdések, s megoldások tekintetében teljességgel alátámasztja eszmeiségem lényegét: a „magyar sors-magyar kézbe vételének” rendkívüli fontosságát. Alátámasztja a Hunmagyar Vérszövetséget kötött MAG-án emberek, valamint Kárpát-haza szerte elnyomásban vergődő magyarság szerény létszámú, ébredező, s egyre tisztábban látó hányadának gondolkodását.

  Kárpát-haza szerte minden gondolkozó magyar tisztában van vele, hogy a magyarság léte, vagy nemléte néhány, talán gyorsan lepergő 3 év anyaországi történésein múlik. Azon múlik, hogy a megszállt, idegen fennhatóság alatt vergődő, rendre idegenlelkületűek által irányított, - inkább terrorizált, önrendelkezésében kijátszott, értékítéletében beetetett, átnevelt, vére szívott, kómában lévő magyarság felébred és végre fellázad-e!!!

Ami még rendkívül fontos, hogy a magyarság megalkuvást nem ismerő, igaz magyar emberek útmutatása, vascövekként levert, tömör magyar cél irányában kötelezi-e el magát, vagy a felületes magyarnak tetsző, de valójában számára nehezen érthető, rejtett idegen érdeket is tartalmazó eszmerendszerrel operáló, dörzsölt álmagyarok mesterkedésének dől- e be!

Vigyázz! A hatalomban lévő, álságos, álmagyar népség a hatalomátmentés biztosítása érdekében, a közvetlen hatalomból kimaradt rokonai, a hatalomhoz jutás érdekében mindent megígérnek, de egyet még nem (Később, eszközeik fogytán ezt is képesek lesznek hazudni.): A magyar sors–magyar kézbe helyezését, vagyis élenjáró szolgálattevői szinten kizárólag harmadíziglen ellenőrzött, magyar fajú (rassz) hazafiak kezébe lehet helyezni! Nincs más garancia! Minden egyéb megoldásra törekvés, akármit hazudnak, az idegenszívűek hatalmának átmentési lehetőségét szolgálja! Akár Árpádra, Szent Koronára (Hunmagyar Korona, mert bizony a „szent” és az apostoli, judeo-keresztény jelző!), gondoskodásra, kötelességek és jogok tekintetében minden magyar állampolgár egyenlő elnevezésű trükkre, - tulajdonképpen a zsidó–francia forradalmi eszme: „szabadság, testvériség, egyenlőség” hivatkozással.

Mert bizony magyar honban akkor lesz rend, ha a döntés joga a magyarságé!

A vendég joga – vendégjog!

A belső ellenség lehetőségei:

Börtön, útilapu, ha szerencséje van és méltányosak vagyunk, a meghunyászkodás!

   Ha a magyar nép, nem az Elég volt! Egy lépést se tovább! Ki az országházból!, (A mellékletben.) című  írásaim gondolat menetét követi, benne különös tekintettel az 1. – 5.pontban ( „Szerzői jogon védett”, de célkitűzésként felettébb ajánlott választási rendszer alapra !), A „Bogár mesék” margójára című írásra, valamint a Hunmagyar Vérszövetség kiáltványában foglaltak lényegére és Tácsi István: Demokrácia lélektana című írásában foglaltakra  tekintettel, akkor a magyarságnak  lehúzták a rolót!

        Ne hagyd elvonni a figyelmed, a legkártékonyabb ellenség itt van a Kárpát-hazában és közvetlen életteredbe fészkelődve!

1.   A legnagyobb ellenség = a belső, nemzetbe ékelődött, valamilyen megjelenési formában mindenkor kormányon, „érdekképviseletedben”, s más kulcspozícióban lévő ellenség. Ennek  ártalmatlanítása az elsődleges cél.

- A közéletben tevékenykedő, vagy tevékenykedni szándékozó személyek szigorú átvilágítása. (Már ezt megelőzően is rá kell világítani a tiszta megoldást titkon akadályozó, elterelő irányzatokra és személyekre, orgánumokra. Közvetve, vagy közvetlenül szinte a teljes nemzeti oldal is a zsidó maffia kezében van! Beleértve a „magyarok” világ és más szövetségeit, szittya és más magyar találkozókat, mozgalmakat,” Szent”Koronával, Árpáddal, gondoskodással, „szakrális” királysággal, … ékesített mozgalmakat,  „civil” szervezeteket. Minden területen bedobják a jól bevált módszert: „Ha nem tudod megakadályozni, kiabáld túl az úttörőket, állj az irányzatok élére, s ha eljő az ideje, lépj akcióba! ” A teljes média, még az internetes televíziók, valamint a különböző magyaros jelzővel (kuruc, nemzeti, hun, …) ékesített hírportálok is a kezükben van. Elég megnézni, hogy a szerzőik zöme kikből áll, s meg kell nézni, hogy kik az információ továbbítók, akiknél az igaz magyar élharcosok, tudósok írásai szinte egyáltalán nem kapnak teret. Vajon miért? - Bizony azért, mert a „magyar sorsot –magyar kézbe szeretnék helyezni” és az idegenszívűek hatalomból történő kirekesztését, igazságtételt, rendteremtést, a magyarság kizsákmányolásának megakadályozását teljességgel komolyan gondolják. )

- A pártrendszer eltörlése, totális nagytakarítás mindennemű - politikai, pénzügyi, gazdasági, kistílű-köztörvényes és média - bűnözőtől!

-A idegenszívűek, idegen érdekűek kitiltása mindennemű közéleti kulcspozícióból. (Nemzeti szolgálattevő- képviselő, legalább 75%-ban magyar származású, de e felett lévő szolgálattevő tisztséget kizárólag harmadíziglen vizsgált, tiszta magyar tölthet be!)

2.   A MAGYAR NÉPTŐL kért felhatalmazás alapján, 3 -5 évre rendeleti kormányzás, korlátozott statárium, a Nemzet mindennemű felerősítése.

- A nép nem éhezhet, nem ehet külföldi szemetet, nem retteghet a bűnözéstől, az idegenérdekű terrortól és legalább szerény otthona kell, hogy legyen!

- Kérlelhetetlen törekvés az igazságra, trianoni jóvátételre, a Nemzet egyesítésére.

  -Úrnépi – iráni, turáni szövetség szervezése! (Egymás nemzeti önrendelkezését teljességgel tiszteletben tartó, katonai, gazdasági, … szövetség kiépítése.)

                                                                     Nem vagyunk egyedül!

Kutyaütő,- inkább idegenérdekű akadémista és más álmagyar történészek, politikusok állításaival ellentétben az egész Földre kiterjed, sok százmilliós tábor a hunmagyarok úrnépi rokonsága. A láncreakció beindulása által saját parazitáitól megszabaduló lengyel és más együttműködésen túl nagy valószínűséggel számíthatunk a szintén úrnépi-magyar gyökerekkel rendelkező orosz népre és szovjet utódállamokra, valamint szóba jöhet Irán is, hiszen a mai Irán teljes területén egykor Magyari népek éltek: GUTIK, MÉDEK, Elámiak = JÁSZOK, KASSZÍTÁK, PÁRTHIA délnyugati területei, SZKÍTÁK és HETTITÁK déli tartományai, és talán még SUMÉRIA keleti tartományainak úrnépi lakóit említem. Magyari népek mezopotámiai leszármazottai alkotják nagyobb részben az iráni köznépet is, mint egykori testvéreink, médek, jászok és más hunmagyarok. Az iszlám meghódítóikkal kemény háborúkat vívtak, majd veszítettek. De az irániaknak így is, a jóravaló iszlamistákkal együtt is valódi testvérnépei vagyunk. Már csak az iszlám vezetésnek kellene eldönteni, hogy a mindkét félnél történt változás ellenére ismét egymásra talál-e ez a két ősnépi nemzet és kiaknázzuk az így kelt lehetőségeket. Még a nemzeti zászlójuk is színmagyar, igaz fordítottan zöld-fehér-piros.

Az egyedüli nagy különbség közöttünk a perzsák iszlám vallása. Bár közöttük is van a szunnita és síita áramlat, talán a szun = Napisten áll közelebb a mi őskeresztény hitvilágunkhoz (Jézus Krisztus kereszténységéhez). Talán Jézus is Parthiában tanulta ki a vallásvezetői tudnivalókat.

A lényeg, hogy minden, teremtői akarat szerint jóravaló hitű emberrel, néppel együtt kell működnünk a gonosz elleni küzdelemben és a fenntartható élet érdekében.

Egy valós nemzetközi megtisztulás esetén a szintén azonos gyökerekkel rendelkező, „németség”, az egykori galileai hunmagyar gyökerű francia és más népek is besorolhatnak. Mert bizony mondom néktek a nyugat értéktelensége, gyarlósága, megbízhatatlansága, örökös ellenségként való megtestesülése is a „zsidó” uralom által beléjük plántált, nem Jézusi, judeo-„keresztény” hamis hit miatt, az ősi értékrend, erkölcs, morál hiányának okán van.

  3. A MAGYAR NÉP egyetértését hordozó, többségi – magyar önrendelkezést biztosító, ősi hun-magyar demokrácia visszaállítása, avagy megteremtése, benne már Tácsi István úr által is megerősített választási rendre vonatkozó elképzelésem alapján kifejlesztve, ahol nincs párt, kisebbségi, - szervezeti szerep, a jelölés és kiválasztás joga szinte teljes egészében közvetlenül a magyar népé.

- A kiválasztott szolgálattevők viszont erkölcsi felelősségen túl, teljes vagyonukkal, anyagi és büntetőjogi felelősséggel tartoznak a Hunmagyar Nemzet felé!

Ha felkiáltásomnak nem lesz foganatja, megállíthatatlanná válik Nemzetünk rothadása, az ezer sebből vérző nemzettorzó letépett tagjain haláltusáját vívó magyarság röpke idő alatt, minden tekintetben történő idegenbe olvadása!

Ha hallgattok rám: Virágzó és egységes nemzetté, példát mutató, az emberiséget természeti – kozmológiai-teremtői minőség szerint felemelő néppé válhatunk s közel, távol minden közös, úrnépi (hunmagyar) tőről szakadt, büszke magyar, más nép jó barát akar lenni.

                                          MAGYAR SORSOT-MAGYAR KÉZBE KELL VENNI!

                                                                    Nincs más megoldás!

                                                       Igenis kell az összefogás! 

         A tisztánlátóknak, bátraknak Hunmagyar Vérszövetséget kell kötni! 

A demokrácia az eredetében nem a tehetségtelenek (hülyék?) gyülekezetét és a népellenség kisebbségi uralmát jelenti az ész, az értelem és a társadalmi progresszivitás felett. Miként ez a kommunizmusban bizony így volt, ezért bukott meg oly csúfondárosan rövid idő alatt a rendszere. Természetesen a 1990-es magyarországi hatalomváltás után az ország a mentalitását onnan örökölte, és az óta is működve keseríti a nemzetünk életét. A tőkés kizsákmányoló társadalomban pedig az alábbi lélektani fondorlat szerint.

Mert, hogy is keletkezett a demokrácia társadalmi jelensége? Valahogy úgy, hogy Athén társadalma végveszélybe került a halálos ellensége, a Perzsa Birodalom által. Jellemzően a Kr.e. 507-399. évek között működött görög demokrácia kezdeteire, az ókori görög-perzsa háborúkat közvetlen megelőzően. A hazáját féltő görög őslakosságnak döntenie kellett. Vagy megbuktatják a nekik idegen latin-dór arisztokrácia oligarchikus elnyomását fenntartó türanniszok uralmát, és helyébe Kleiszthenész vezetésével az athéni demokrácia intézményrendszerét vezetik be, vagy a perzsák győzik le őket a háborúkban. Következménye, hogy az athéni ősnép magához ragadva a hatalmat, Miltiadész (550-489) sztratégosz vezetésével a 490. évi győztes marathóni csatájukban megvédik a perzsáktól a szép görög és úrnépi hazájukat. (Úrnépi,vagyis magyar gyökerek!) Továbbá várható volt egy második perzsa invázió is Athén állama, polisza ellen, ami be is következik 480-ban. Az elkerülhetetlen önvédő háborúban ismét a nép demokratikus összefogásával, Themisztoklész vezetésével a szalamiszi tengeri csatában legyőzték halálos ellenségüket. Megmentve általa szép hazájukat és közvetve Európát, a perzsák akkori meghódításától. A görög demokratikus kor legnagyobb államférfijának Periklészt (495-429) tartja a történelem. De még belefér a görög demokrácia történetébe a marathóni győztes, Miltiadész börtönbe zárása és ottani halála, valamit a szalamiszi győztes Themisztoklész száműzetésbe menekülése is, az újra feléledő athéni arisztokrácia pénzelte vádaskodások elől.

De ne higgye senki sem, hogy a demokrácia maga is görög társadalmi találmány lenne. Mert bizonyítható, hogy a görögök előtt a történelem első demokráciái a HUN- MAGYAR nemzetek által létrehozott sztyeppei katonai demokráciákban – miként a Hsziungnuk államban – az ókor elejétől már létezett ilyen ősi államforma (Wikipédia nyomán). Bár Arisztotelész megfogalmazásával: „a demokráciát az egyenlőség iránti (olykor túlzott) igény szülöttjének tartotta, az egyenlőtlenségre épülő oligarchiával szemben”, azért az akkori nemzetségi alapú demokráciákat sikeres átmeneti államformának írhatjuk le. A történelmi példát megragadva az ókori nemzetségi demokráciákat joggal hun-magyar találmánynak tekinthetjük – amit ősi testvérnépünkként a görögök is ismertek – bizonyítva a haladó voltát az Árpád-féle ókori nemzetségi társadalmi modellünk alapján, mely az egyenlőség helyett a nemzetségek egyetértésére épült. Amit a meghódítóink a következő korokban – különösen az utóbbi 100 évben – bizony ismét a társadalmi igazságtalanságok és nemzetellenesség oligarchikus elnyomó rendszerére változtatták vissza.

A demokrácia e rövid történetéből is pontosan megérthető, annak érdekében, hogy a görögök eredményesen védekezhessenek a náluknál sokszorosan nagyobb katonai és gazdasági túlerőben levő ellenséggel szemben, Athén népének le kellett ráznia magáról a gazdag kizsákmányoló és a nekik idegen dór-latin eredetű arisztokrácia oligarchikus uralmát. Helyébe pedig a nép egyetértését hordozó többségi ősnépi uralmat, az ősi hun-magyar demokráciát állították vissza. Talán az is megérthető e történelmi vázlatunkból, hogy a 21. század demokráciái mind ellentétesen működnek az ősi demokráciák vívmányaival. Miszerint ma nem a többségi nemzetségeket védi, hanem a demokrácia álarca mögé bújt nemzetellenes kisebbségek törvénytelen uralkodását szolgálja ki, egyetemes kiterjedtséggel.

A mai atlanti demokráciák sötét titka, hogy még véletlenül sem a népuralomból meríti a működése motorját, hanem egyenesen népellenes hatalmi diktatúrák rejtőzködnek az álarca mögött. Amíg egy valódi népuralomban a nemzet tagjai közül a rátermettség alapján választanak képviselőket, fel egészen az országgyűlésig, addig a mai demokráciák jellege nem választási, hanem jelölési demokráciáknak definiálhatóak. Értsük rajta, hogy nem alulról építkezve, a lakóközösségek állítanak maguknak rátermett képviselő jelölteket, hanem csak valamilyen botcsinálta pártok állította jelöltjeikre lehet szavazni. Ráadásul kettéválasztják a szavazás procedúráját is, országgyűlési és helyi képviselő választási szintekre. A jelölési demokráciák lényege, hogy valakik a pártstruktúrákon keresztül, titkos háttéralkuk következtében olyan jelölteket javasolnak képviselőknek, akik kizárólag az őt delegáló pártérdekek kiszolgálói,

 e tekintetben a pártok között nincs kivétel. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy ha egy pártjelölt képviselő nem csak a lakosság érdekeit fogja szolgálni.

Az érthetőség érdekében válasszuk ketté a demokráciák működési elvét:

1.     A nemzetségi, avagy a klasszikus görög választási demokrácia. Azért tudott a maga idejében nemzeti és világtörténelmi feladatokat eredményesen végrehajtani, mert a néptöbbség legkiválóbb tagjait tudta közvetlen jelöltállítási joggal és a párhuzamos választási joggal a cserépszavazásokon megválasztani.

2.     A polgári, avagy az atlanti diktatúrák jelölési demokráciái (Áldemokráciák). Azért vált népellenes pénzhatalmi diktatúrák fedő szervezetévé a mai demokratikus rendszer, mert a valóságban nem az választ, aki szavaz, hanem az, aki jelöl! A választásokon általában az győz, aki „megfelelő” jelölteket állíthat, akik túlnyomó többségét szinte biztos, hogy megválasztja a választók többsége. Ebben a folyamatban alkalmazzák az ismertetett jelölési demokráciák lélektanának gyakorlatát.

A nép maga, amíg tehette, a konzervatív kifejlődéséből adódóan, minden esetben az önmaga által ismert társai közül választotta a vezetőit. Mára ez a folyamat megfordult, és a népnek az önmaga által nem ismert jelöltek névsorából kell választania. Talán érthető a két gyakorlat különbsége: Az elsőben, vagyis a klasszikus demokráciákban mind a jelölt állítás, mind a szavazás együtt a nép kezében összpontosult. Addig a másodikban, az újkori gyakorlatában szétválva, a legfontosabb jelöltállítás az titkos hatalmi alkuk eredményeként már nem a nép joga, és csak egyedül a választási jog maradt meg a nép kezében. A folyamatot nem ismerő szavazó sajnos egy gondolatátviteli manipuláció (hazugság) áldozataként, annak elszenvedő alanyaként, mint eszköz, kellék a cirkuszban,  akaratlanul is önmaga és nemzete ellen szavaz a jelöltségi választásokon. A több párti jelölés még tovább rontja egy nemzeti választási cél elérhetőségét. A hatalombitorlók a jelöltek állítási jogát megszerezve a pártstruktúrák által, a továbbiakban a megválasztott jelölteken keresztül gyakorolja a rejtőzködő oligarchikus egyeduralom a saját országa, különösen a neki idegen népek és nemzetek feletti totális diktatúrájuk társadalmi hatalmát. Tehát kijelenthetjük, hogy a pártok nem mások, mint az újkori jelölési demokráciák háttér szervezetei. A tényleges, legtöbbször a kevesek, az oligarchikus hatalmat bitorlók fedőszervei.

A fentiek szerinti teljesen újszerű demokrácia történetet azért kellett felvázolnunk, hogy megértsük: egy idegen hatalom szerviliseivel és vallásával totálisan elnyomott nép már nem képes önmagát sem megvédeni, se a belső, se a külső ellenségeivel szemben. Így a magyar nemzet, ha nem képes összefogva az ősei nemzetségi demokráciája elvén egy utolsó erőfeszítéssel – az egyedül helyes – a nép által jelölt és választott, az alulról építkező nemzeti egyszemélyes szakrális hatalmi rendszerét – konzervatív köztársaságot – létrehozni a saját jelöltállítási joga visszaszerzésével, akkor az a nemzet halálához vezet. Ha az így elnyomott, ténylegesen az oligarchikus kisebbség által megtámadott nemzet tehát nem tudja levetni magáról ezt a halálos ölelésű és áldemokratikus parazitizmusát, akkor mindennek vége. Már csak idő kérdése a nemzethalál bekövetkezte.

Magyarország, 2012-ben ebben a társadalmi végállapotában a haláltusáját vívja!

                                                                                                                                                            Vaskút, 2012-05-22                                                

                                                                                                                                                                    Tácsi István