122 éve ezen a napon született meg egy kicsiny osztrák faluban az az ember, aki beteg, életellenes, hazug látomások helyett, melyet oly sok "megváltó" hirdetett már a történelem során, zseniális, utánozhatatlan nagyságában a természet legnagyobb, legigazabb törvényeire mutatott rá az emberi társadalmakban, félresöpörve minden szemetet, ami az elmúlt évezredekben rárakódott ezekre a hatalmas igazságokra, és eltörölve mindent, ami a néptársak látását homályosította el.

Igen, 122 éve született meg egy ember, aki nem nevezte magát isten fiának, mégis emberként, a legnagyobb emberként a makulátlan igazságot mutatta fel, szemben isten időről időre feltűnő "fiainak" rendre hazugnak, hamisnak bizonyuló meséivel. Ez az ember, Adolf Hitler, nem hitt többé idegen, égi segítségben, melynek ópiumával két évezrede kábítják az emberiséget, tehetetlenségre kárhoztatva azt. Nem hitt többé abban, hogy a gyengeség jó, hogy a tehetetlenség erény, hogy az alsóbbrendű érték. Nem hitt többé sem a mesterséges egyenlőségben, amit az őskeresztények, kommunisták és liberális férgek hirdettek, de nem hitt többé a mesterséges, természettel ellenkező különbségekben sem, melyek gúzsba kötötték a világot. Lerántotta a leplet a hazugságok szövevényes hálójáról, megmutatva minden németnek, minden európainak, végül az egész világnak az utat a saját boldogulásuk felé. EZÉRT épülhetett a weimari semmiből hatalmasra Németország, ennek az embernek a zseniális lényeglátása nyomán váltak pillanatok alatt milliók látókká, öltve fel az igazság, az erő, a tett egyenruháját magukra.

A Führer születésnapjára emlékezve nincs jogunk csüggedni, mert ez nem méltó óriási eszménkhez.

Így 122 évvel a Führer születése után és közel 90 évvel azután, hogy ez az ember fáklyát vitt a sötétségbe, senki nem hivatkozhat többé gyengeségére, nem hivatkozhat továbbá a leleplezett hazugságokra: Leninre, Rousseau-ra vagy Jézus Krisztusra. Aki azt követően, hogy Adolf Hitler, az árja nap, beragyogta az északi félteke horizontját, a Führer szavaira süketen ma a weimari tehetetlenség korát idézi, hitvány, aki nem méltó ahhoz a vérhez, melyet sok tízezer év érlelt meg kiváló ősei ereiben.

Éppen ezért fontoljuk meg az emberiség ismert történelme legnagyobb alakjának, Adolf Hitlernek az alábbi szavait, amik ránk aktuálisabbak, mint valaha. A Führer maga hívott minket tettre, harcra, munkára, mert a tett, a harc, a munka az ÉLET. Saját, hajlíthatatlan akaratunk, megtörhetetlen erőnk az, ami újjá kell építse a ledőlt falakat, felszántani az elvadult földeket úgy, ahogy őseink sem ajándékba kapták országaikat, hanem vérrel és verejtékkel teremtették meg.

"Glaube niemals an fremde Hilfe, niemals an Hilfe, die außerhalb unserer eigenen Nation, unseres eigenen Volkes liegt. In uns selbst allein liegt die Zukunft des deutschen Volkes. Wenn wir selbst dieses deutsche Volk emporführen zu eigener Arbeit, zu eigenem Fleiß, eigener Entschlossenheit, eigenem Trotz, eigener Beharrlichkeit, dann werden wir wieder emporsteigen, genau wie die Väter einst Deutschland nicht geschenkt erhielten, sondern selbst sich schaffen mussten."

http://www.youtube.com/watch?v=t9ZJNsfu34s (3. perc 9. másodperc)

Adolf Hitler! Mi megértettük szavaidat, hűek vagyunk hozzád, nem vagyunk csalódottak, nem vagyunk kedveszegettek, lenézzük, megvetjük a gyengeséget és csalódottságot, és készek vagyunk arra, hogy új világot teremtsünk magunknak!

Adolf Hitler - SIEG HEIL! A jövő maradéktalanul a miénk!

Vö. http://www.ujjobboldal.hu/node/629