A harckocsi több '56-os katonai emléktárggyal együtt volt kiállítva megfelelő őrzés és rögzítés nélkül a Deák tér mellett. Így sikerülhetett, hogy két másik jármű mellett a T-34-es is elmozdításra került. Persze utóbbihoz nem volt elég a puszta fizikai erő, hiszen egy több mint 30 tonnás monstrumról van szó. De mivel előzőleg a „Szabadság, szerelem” című film forgatására felújították, üzemképes állapotban volt. Több fiatal is bejutott a harckocsiba, majd Gyuri bácsi is beszállt, s, mivel korábban harckocsivezető volt, beindította, majd a lelkes tömegtől kísérve több tíz métert haladt vele.

Azóta sok híresztelés kapott szárnyra azzal kapcsolatban, hogyan történhetett meg mindez. A Barikád újság megkérdezte a legilletékesebb személyt, vagyis Horváth Györgyöt, akit sokan csak Tankos Gyuri bácsiként emlegetnek azóta.

- Mi történt 2006. október 23-án?

- Ahogyan a március 15-i rendezvényekre is mindig elmentem a barátaimmal, úgy minden évben részt vettem az '56-os rendezvényeken is. Most az ötvenedik évfordulóra hárman utaztunk Pestre, először a Corvin közbe mentünk, ahol Wittner Mária megemlékező beszédét hallgattuk. Később elindultunk a Deák tér felé. Amikor közelebb értünk, a tüntetők éppen a „szabadság” betűit vitték ki az út közepére újból felállítani. Ekkor már a rendőrök könnygázzal lövöldöztek, ezért egy nyugodtabb helyet kerestem magamnak. A két társamat elvesztettem a tumultusban. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy páncélozott harcjárművet tolnak ki a sínekre. Körülnéztem, és a park mögött észrevettem a T-34-es harckocsit. Meglepődtem, mert nem is tudtam, hogy van haditechnikai kiállítás. Odamentem. Akkor még abban a kis utcában kevesen voltak. A katonaságnál harckocsivezető, később kiképző voltam, tehát kíváncsian körbejártam a tankot. Azután, ahogy az ott levő fiatalok, én is felkapaszkodtam az oldalára, majd a toronyba. A tornyot lezáró ajtó lakatját addigra leverte valaki. Lemásztam és körülnéztem a küzdőtérben, beültem a vezető ülésbe. Kinyitottam a fémdobozt, amiben az önindító gomb volt. Megnyomtam, és döbbenten tapasztaltam, hogy megmozdultak a műszerek, fordult a főtengely! Alig akartam elhinni, hogy teljesen működőképes ez az óriási harcjármű! Megindultam vele, és az járt a fejemben, hogyha ezt most itt hagyom, akkor ezek a fiatalok elfoglalják és föltrancsíroznak mindenkit. A tömeg lelkesen integetett, mutatták, hogy merre menjek, hiszen a vezető keveset lát a tankból és amúgy sem volt helyismeretem. Azt persze nem tudtam, hogy amerre irányítottak, arra voltak a rendőrök. Amikor észrevettem a rendőrsorfalat, el is döntöttem magamban, hogy valamennyire közel viszem a harckocsit a sorfalhoz és megállok, aztán történjen, ami történik.

 

- Dehogynem. Itt már tisztában voltam azzal, hogy akár éles lőszert is alkalmazhatnak. Szabályosan megálltam, ekkor a vízágyú betalált a kis nyíláson. Félre is fordultam, mindenem tele lett azzal a festékes vízzel. A küzdőtérben lévő fiatalember kiugrott a tankból, de már kapott is a fejére a rendőröktől, viszont el tudott szaladni. Valamilyen gránátot dobtak be, amitől hirtelen koromsötét lett. Könnygáz is lehetett, mindenesetre nem láttam semmit. Üvöltöztek, hogy „szálljon ki, szálljon ki”! Mondtam nekik, hogy kiszállnék, de nem nagyon tudok. Mert amellett, hogy nem láttam semmit, felülről még kegyetlenül ütötték a fejemet is. Egy idő után már a fejemről a szememre folyó vértől sem láttam. Végül csak kirángattak. Az egyik rendőr elővett egy nagy tőrkést és lemetszette rólam a hátizsákomat. A kabátomat is elvágta vele. Földre kerültem, ezek meg ütöttek, rúgtak, tapostak, ahol értek. Amíg az egyik meg nem szólalt: „hagyjátok abba, nem fiatal ez”. Ezután vittek a Honvéd kórházba. Ott az orvos be akart fektetni két napra a kórházba, de nem engedték ezek a tetű rendőrök. Vittek a Gyorskocsi utcába, a gyűjtőbe (ott találkoztam Novák Előddel), 72 órát voltam bent.

- Elkezdődött a vizsgálat, ezalatt mi történt?

- Nem tudtak hova tenni. Voltam vagy négy alosztályon, kihallgatáson, még a Szervezett Bűnözésiek is foglalkoztak velem. Akkor még mobiltelefonom sem volt, de a vezetékes telefonomról ötoldalnyi híváslistát összegyűjtöttek. Mindenfélével próbálkoztak, végül majdnem 2500 oldalas perirat gyűlt össze a tárgyalásra.

- Azt akarták mindenáron bebizonyítani, hogy előre megtervezett volt a tank elvitele. Ami persze teljes képtelenség, de azért megpróbálták a lehetetlent. Például állították, hogy az akkumulátorokat mi vittük magunkkal, mármint az ismeretlen bűntársaim. Ebbe a második világháborús járműbe négy darab 38 kg-os akkumulátor való, amiket az elülső nyíláson át kell betenni. Azután kezdődhetne a beszerelés a hozzá való szerszámokkal. Amikor kiderült, hogy ez nem tartható, előjöttek azzal, hogy más, "ismeretlen típusú" akkumulátort használtunk. Láttam fényképen két "zselést", de mondanom sem kell, hogy ezek nem tudnak megmozdítani egy 12 hengeres, 500 lóerős motort. De, még ha elindulna vele a tank, az erős rázkódástói akkor is szétrepülnének, borulnának az oda nem illő alkatrészek, vezetékek. Jellemző, hogy hiába kértünk független szakértőt, a bíróság nem volt hajlandó ezt teljesíteni.
Volt, aki azt próbálta rám sütni, hogy a rendőrsorfalnak akartam vezetni a tankot, és aztán meg sem állok a parlamentig. Szerintük csak azért álltam meg, mert kifogyott az üzemanyag. Hát nem fogyott ki! És a motor sem fulladt le, nem is nagyon tud az lefulladni. Egyszerűen megálltam, és kész.

- Azért annak sok előzménye volt, hiszen hosszú életem során soha nem tudtam elfogadni a kommunista hatalmat. Már 1982-ben börtönnel fenyegettek, mert ki mertem mondani, hogy a Kádár-rendszer tíz éven belül megbukik, és meg is bukott. Akkor „csak” az útlevelemet vették el, és hátrányos helyzetekbe kerültem az élet minden területén. A hatalomváltás után kerestem a cselekvés lehetőségét több hazafias szervezetben, de sehol nem éreztem azt az átütő erőt, amit itt a Gárdában és a Jobbikban megtaláltam. Ezekben a fiatalokban érzem a kellő elszántságot, tehetséget és erőt, ezért örülök, hogy közöttük lehetek. Mert Magyarországot meg kell mentenünk, hiszen tönkretette ez a kommunizmusból kinövő liberális és korrupt hatalom.

- Jogerősen egy év négy hónapot kaptam, rongálás és közúti veszélyeztetés miatt, amit két évre felfüggesztettek. A pénzbírság és kártérítés összege, amit kiróttak rám 470 ezer forint.

- Mindezt a nyugdíjából kell majd kifizetnie?

Tankos Gyuri bácsi megsegítésére az Új Magyar Gárda Tolna megyei kapitánya, Kiszl Tibor bankszámlát nyitott. Erre várják a segítő felajánlásokat: Erste Bank 11600006-00000000-23627280. A közlemény rovatban tüntessék fel: Tankos Gyuri bácsi támogatására.

- Igen. Ezért, amikor erről értesült a tolnai Gárda kapitánya, felajánlotta, hogy gyűjtést szervez az összeg előteremtésére. És bár egész életemben igyekeztem úgy élni, hogy senkinek ne legyek a terhére, ezúttal elfogadtam a segítséget. Nem szeretném a házamat elveszteni, van rajta bankkölcsön is, és a nyugdíjat a legkönnyebb letiltani. Tehát valóban elég reménytelennek tűnik számomra a pénzbírságok befizetése.

Kapcsolódó:
- Tankvezető a cellatársam – Novák Előd börtönnaplója