Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az osztrák Steyr Mannlicher cég által fejlesztett és gyártott nehéz-mesterlövész puska. A puskát két kalibertípusban gyártják, az egyik a NATO szabvány 12.7mm X 99mm-es lőszert tüzeli, míg a másik kaliber a Steyr vállalat saját fejlesztésű lőszere 11.7 mm-es átmérőjű. A fegyver csöve hidegkovácsolással készül, nyolc darab jobbra forgó huzaggal, és egy igen hatékony kétkamrás csőszájfékkel rendelkezik. Mechanikai irányzék nem található a fegyveren, a szereléksínre azonban különböző optikai irányzékok rögzíthetőek. Bipodja (fegyvertámasz) magasságban állítható. Jordánia 2005-ben kereste meg Oroszországot azon ötletével, hogy segédkezzen neki egy, az időjárás viszontagságainak maradéktalanul ellenálló, és megbízhatóan működő nemirányított páncéltörő rakéta kifejlesztésének ügyében. Az orosz Bazalt vállalat, az RPG família fejlesztője, örömmel tett eleget a felkérésnek. A sivatag hintőpor finomságú homokja beszivárog a különböző eszközök mechanikájába, illeszkedéseibe, így sokszor ez az oka, hogy a fegyverek nem működnek olyan hatékonyan sivatagi körülmények között, mint a fegyverműhelyben vagy a tesztpályán. A modernkori hadviselés megköveteli mind az emberektől, mind az eszközöktől a széles spektrumú bevethetőséget. A tömeghadseregek ideje lejárt, a különböző fegyvernemek egyre több feladatkör ellátására szakosodnak. Oda, ahová húsz éve még a tüzérség, a gyalogság és a harckocsizók együttes erejére volt szükség, ma már egy lövészszállítónak is elegendőnek kell lennie. A BMP-3 ennek a koncepciónak köszönheti létezését. Mindenből a lehető legjobbat, legtöbbet pakolták bele. A 73’-as Yom Kippur háború a BMP-1 sok hiányosságára fényt derített. A Szovjetunióból szakértők érkeztek Szíriába, akik hosszan elbeszélgettek a BMP-1-es harcjármű személyzeteivel, a sok csatát megélt katonák pedig nem fukarkodtak a kritikával. Első helyen említették a kis hatékonyságú fegyverzetet (500 méterig lehetett pontosan célozni a löveggel, a Maljutkát nehéz volt célra vezetni az optikai eszköz szűk látómezeje miatt, légvédelmi fegyverzet pedig nem is létezett a páncéloson), ezen kívül nehezményezték a gyenge oldal- és fenékpáncélt, amit az izraeli 12,7 mm-es géppuskák könnyűszerrel kilyuggattak, a nagyobb kaliberekről már nem is beszélve. A hatvanas években gőzerővel folyt a szovjet hadsereg felszerelése olyan eszközökkel, melyek a kor kihívásainak minden téren meg tudnak felelni. A gépesített gyalogság legfőbb szállító eszköze - mely tűzzel is tudta szükség esetén támogatni a gyalogságot - a BTR gumikerekes harcjármű lett. A BTR egy valaminek viszont igencsak híján volt, mégpedig a tűzerőnek. Egy hatékony toronyfegyverrel felszerelt járműnek viszont méreteiben és tömegében is szükségszerűen nagyobbnak kellett lennie nála. Jelen cikkünk a Honvédség állományából már kivont BM-21 Grad tüzérségi eszközt kívánja bemutatni, egy gyors történeti áttekintéssel fűszerezve. A rakétatüzérség első megjelenése a II. világháborúra datálható. Ki ne ismerné az archív filmfelvételekről a németek Nebelwerfer (Ködvető) névre keresztelt, forgótáras pisztolyok tárjára emlékeztető eszközét, minden rakétavetők ősatyját. A páncéltörő fegyvereket az orosz tervezőirodák az évtizedek alatt már-már művészi szintre fejlesztették. Az RPG család kis hatótávolságú, vállról indítható konstrukciói után igény mutatkozott egy, az RPG-től nagyobb hatótávolságú páncéltörő fegyverre, ám az irányított rakétákról ekkor még nem is álmodhattak. (A 60’-as évekről beszélünk…) Így 1962-ben megszületett egy nagyhatótávolságú, nem irányított rakétafegyver, melyet SPG-9 Kopye (Lándzsa) névre kereszteltek. Minden valamirevaló kommandósokról szóló film zárójelenetében megjelenik egy helikopter, amelyik nagy tűzharc közepette fedélzetére veszi, majd hazaviszi az ellenséges területen operáló katoná(ka)t. Az amerikai légierő ebben a feladatkörben a sokat megélt HH-60G Page Hawk típust (is) használja jelenleg. A gép az UH-60 Black Hawk továbbfejlesztett, kizárólag kutató-mentő (CSAR = Combat Search and Rescue) feladatok végrehajtására optimalizált változata. A Leclerc nehézharckocsi a francia hadiipar terméke. A világon jelenleg hadrendben lévő tankok közt az egyik legfiatalabb, ám egyúttal az egyik legjobb tulajdonságokkal rendelkező páncélos. Fejlesztése 1979-ben kezdődött, mikor is az addig rendszerben lévő AMX-30-as, a 60’-as évek színvonalát képviselő harckocsi reménytelenül elavulttá vált. Először szétnéztek a nemzetközi piacon, szóba került az M1 Abrams amerikai, és a német Leopárd 2 hadrendbe állítása is, de az önérzetes franciák inkább önálló tervezésbe kezdtek. Ezen cikk a módszerváltás utáni honvédelmi minisztereink aknamunkájának köszönhetően jött létre. A magas szintű hozzánemértés, a cionista érdekek maradéktalan kiszolgálása, az ország védelmi képességeinek teljes lenullázása megér egy misét. Lássuk! A Szovjetunióban a 70’-es évek végén kifejlesztett nagy hatótávolságú föld-levegő rendszer. Feladata, az ipari, közigazgatási és egyéb stratégiailag fontos objektumok védelme, a légtér ellenőrzése. Mobil rendszer lévén percek alatt összepakolható, és az új felállítási helyre vezényelhető, ahol 5 perc alatt tűzkész állapotba hozható. Az első széria az S-300V még csak repülőgépek és cirkálórakéták ellen volt hatékony, ám azóta a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a ballisztikus rakéták leküzdését is megoldották. Csakúgy, mint kistestvére a Minimi golyószóró, a MAG (Mitrailleuse d'Appui General – Általános célú géppuska) is belga fejlesztés eredménye. Az amerikai hadsereg erre a típusra cserélte le az M60-as géppuskát, amely rengeteg negatív tulajdonsága miatt nem volt népszerű náluk (sem). Az M240-es típusszám tehát az FN Herstal cég Amerikában gyártott géppuskáját takarja. A jugoszláv, később a szerb hadvezetés mindig is nagy hangsúlyt fektetett a hadsereg hazai gyártású eszközeinek fejlesztésére, a hadsereg ezekkel történő felfegyverzésére. Igyekeztek minél jobban függetlenedni a Szovjetuniótól, később Oroszországtól, ami a repülő és rakétatechnikán kívül többnyire sikerült is. (Bár ezeken a területeken is folytak kísérletek.) A legújabb lövészpáncélosuk 2008-ban debütált, és a gyártó cég nem titkolt szándéka szerint, nemcsak a szerb hadsereget kívánják felszerelni a járművel, hanem exportálni is szeretnének az aknabiztosként reklámozott termékükből. Az orosz fegyveripar a hatvanas évek óta nagy hangsúlyt fektetett a csapatlégvédelemre. Ez a fegyvernem azóta kapott kiemelt figyelmet, mióta Vietnámban megjelentek az amerikai harci helikopterek, és a napalmtartályokkal, bombákkal, rakétákkal felszerelt csatarepülőgépek. A katonai terminológia szerint a legjobb katona, az akna. Sohasem alszik, bármikor bevetésre kész, és nem ismer könyörületet. Az aknák közül a legnagyobb harci potenciált az úgynevezett ugróaknák családja képviseli, melyek eredete 1935-ig nyúlik vissza. Az S-aknával (Schrapnellmine), közismertebb nevén Bouncing Betty (Ugró Betti), először az Utah partszakaszon találkozhattak az Európa földjére lépő szövetséges erők 1944-ben. A XX. század első nagy háborújában debütáló fegyverről talán kevesen tudják, hogy magyar feltaláló nevéhez köthető. Szakáts Gábor Makón született, 1893. március 17-én, jómódú gazdálkodók gyermekeként. Kilenc éves korában már faszénnel működő gőzgépet fabrikált tanyájukon, a környezetében élőket rendre elvarázsolta határozottságával, talpraesettségével, ezért apja nem is erőltette a paraszti élet folytatását fia számára. A gimnáziumi évek után műszaki egyetemre járt, az egyetem mellett egy másik, szintén gépészettel foglalkozó iskolát is elvégzett. A múlt hétvégén, Kecskeméten megrendezett repülőnap alkalmából, kiszemelt hazájukba látogattak a zsidó légierő repülőgépei. Az iderepült madárkák egy C-130-as Hercules típusú teherszállító, valamint két F-16I Soufa (Vihar) voltak. A gépek köré kordon volt vonva, a kordonon belül a magyar rendőrség délceg vitézei vigyázták júdea népének, és az általuk repült technika épségét, néhány Armani öltönyös emberi mocsokkal (Mossad ügynök) karöltve. Délután néhány agyhalott honfitársunk széles vigyorral az arcán le is fényképeztette magát a gyermek- és asszonygyilkos, menekülttáborok bombázásában jeleskedő pilótákkal, forró kézfogások közepette. A VSS Vintorez (Cérnanyeső) fejlesztése a nyolcvanas években kezdődött, ám a sorozatgyártás és rendszeresítése csak 1994-ben indult meg. A VSS-t (vintovka sznajperszkaja specilnaja = különleges mesterlövész puska) elsősorban a belügyi erők (FSB, MVD), és a Specnaz alakulatai igényelték meg, az általuk addig használt, ám a modern kor követelményeinek már nem megfelelő, hangtompítós AK-47, AKM, és a Stechkin APS különleges rendeltetésű pisztoly leváltására. Az „Aréna” rendszer A Drozd-2 sikerén felbuzdulva, a KBP tervezőiroda a kilencvenes évek közepére elkészítette az addigi leghatékonyabb, a Drozd-2 képességeit is messze túlszárnyaló aktív védelmi rendszert, melyet Aréna névre kereszteltek. Előző írásunkban a Drozd 1030M aktív védelmi rendszert mutattuk be, ezen cikk a továbbfejlesztett változattal, a Drozd 2-vel, és a Shtora 1 rendszerekkel foglalkozik. A Drozd 2 elődjéhez képest több módosításon is átesett, a rendszer alkotó elemei egyszerűbbek, mégis hatékonyabbak lettek, mint az elődtípus esetében.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!