Hatalmas zsidó vinnyogás kezdődött a tiszaeszlári ügyek kapcsán. Ezelőtt bő tíz éve volt hasonló vonyítás a liberális sajtó részéről, mikor az MNA tagjai először megemlékeztek az ott történt gyilkosságra, és a kis Solymosi Eszterre. A második évben már zsidó tanácsot hívtak össze, az újságokban pedig ment a cirkusz. Aztán a téma némileg feledésbe merült - egészen mostanáig. Mivel a Jobbik egyik képviselője a parlamentben meg merte említeni az ügyet, a cirkusz újra elkezdődött.

De miért is olyan fontos ez a zsidók számára? No nem a felemlegetése, hanem az eltussolása. Ennek egyszerű emberiességi okai vannak. Ugyanis abból kell kiindulnunk, hogy az átlag emberek, akikre a zsidó minden lehetősége szerint a legnagyobb hatást akarja kifejteni, azért mégiscsak emberek. És mint ilyenek, rendelkeznek némi jóérzéssel. Ezek az emberek teljesen joggal háborodnak fel, ha olyan ügy kerül nyilvánosságra, hogy vallási rituálé miatt egy népség egy kislányt megöl olyan módon, hogy elvágja a torkát, és kifolyatja a vérét. Teljesen joggal mondja erre egy ember, hogy micsoda állat az ilyen.

Csakhogy azt is tudjuk, hogy valóban vannak ilyen zsidó rituális gyilkosságok. Nemrégiben közöltünk le egy riportot, amiben egy elmaszkírozott zsidó nő vallja be, hogy a családja ilyen rituális gyilkosságokat (nem is egyet) hajtott végre egy new york-i pincében. A zsidó ennek ellenére mivel próbálkozik? Eltussol, lefizet, és azonnal szembetámad. Csakhogy. Ezzel éppen azt éri el, hogy mentegeti a bűnösöket, ezáltal maga is kollektív bűnössé válik. A zsidónak egyetlen logikus megoldás lett volna a helyzetre. Ha ők maguk állítják ezeket a figyelem középpontjába, és a saját vallásuk szerinti büntetéssel megbüntetik gyilkosságért. Ebben az esetben az emberek megnyugodtak volna, és azt a következtetést vonják le, hülyék mindenhol vannak, de ezek legalább kidobják maguk közül. Ezzel szemben most milyen következtetést vonnak le? Biztos hogy mind bűnös, mert úgy védik a bűnösöket, mintha saját magukat védenék. Miért is? Talán azért, mert az egyik gyilkos egy sakter, a másik egy rabbi volt? Ez nem ok a védelemre. Vagyis a zsidóság azzal, hogy a tiszaeszlári pert elhazudta, lefizette és a mai napig menti a bűnösöket, semmi egyebet nem ért el, mint azt, hogy az emberek, akik az ügyet megismerik, kollektív bűnössé tesznek mindenkit, aki menti a bűnösöket.

Azt is láthatjuk az ügy kapcsán, hogy a zsidó elsősorban mindig zsidó, és csak másodsorban akármi más, apa, anya, újságíró, történész, vagy akár magyar, vagy román vagy bármi. Akárhol kerül egy zsidó bármekkora bajba, és bármilyen nyilvánvaló a bűnössége, a többi zsidó azonnal menti. Ha kell hazudik, lefizet, zsarol, bármit, csak mentse a másikat. Így vált a zsidóság kollektív bűnössé. Az a népség - gondolok itt a zsidóságra - amely mindenkitől azt várja el, hogy vele szemben toleráns legyen, hogy mindig befogadóan viselkedjen, hogy ha egy zsidót megbántott élete végéig állandóan bocsánatot kérjen, hogy őket kiválasztottnak ismerje el, egyszóval mindenkitől azt várja el, hogy vele szemben a legvégsőkig őszinte, beismerő és alázatos legyen, ugyanennek a legcsekélyebb jelét sem mutatja visszafelé.

A zsidóknak ideje lenne saját bűneikkel elszámolni, elsősorban maguk felé, majd az adott nemzetek felé. Kitenni a bűnösök listájára azokat a zsidókat, akik a népekkel szemben elkövettek súlyos bűnöket. Hatalmas a lista, de ez egy gesztus lehetne. De nem lesz. Mert a zsidó menti a saját zsidajait. És a pincék mélyén tovább folyhatnak a gusztustalan istentelen gyilkosságok bűntelenül úgy, hogy akik tudnak róla mélyen hallgatnak, és mentik a saját gyilkosaikat.

Kemény Gábor