Néztem a harcokról szóló videókat. A rendőrök gumibottal csépelik az EU tagságra áhítozókat, azok pedig molotov - koktéllal felgyújtják a rendfenntartó erők droidjait. Tűz és rombolás mindenütt. A pulpituson többször is megjelenik az örök zsidó, kerek drótszemüvegében világgá ordítva a nép panaszát. Mint tudjuk, az örök zsidó léte az anarchia, a nép vágya pedig, hogy eltapossa azokat, akiket nyomorúságáért felelősnek gondol. Az EU tagságról szól ez a lázadás? Természetesen nem. A gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak. Ez a düh azoknak szól, akik nem törődnek sem a tömegek nélkülözésével, sem az éhezéssel, sem a betegséggel. Ügyet sem vetnek a drámai népesség csökkenésre. Semmit sem tudnak és semmit sem látnak. Ők a politikusok - az emberiség szemete. A „csőcselék” legfőbb vágya, hogy vért igyon, s ehhez az ősi vágyhoz a zsidó veri a harci dobot. Ezt tette mindig, mert nincs a számára ennél otthonosabb közeg! Miközben negyvenhat millió ukrán készül egymás torkának esni...
 A zsidó álom, ami a globalizáció útján látszott megvalósulni, napról-napra gyengül. Az agyagkolosszus már csak a káosz révén juthat némi haladékhoz. A háború és a vér most fontosabb nekik mindennél. Kérdés, hogy az emberi elme képes-e harmadszor is ellenvetés nélkül elfogadni, hogy az ellenségei azok, akiket megnevez ez a hatalom?
Vagy az ostoba gój végre felemeli a fejét és azt mondja: nekem nem ezek ellen kell harcolnom. Ezek, akiket a hatalom ellenségemnek kiált ki, éppoly nyomorultak mint én vagyok. Nem fogjuk tűzbe borítani a világot, lerombolni egymás templomait és városait csupán azért, hogy újabb összegek jelenjenek meg a világparaziták bankszámláján. Ukrajna esete tehát több mint figyelemreméltó. Az emberiség válaszúthoz érkezett. Vagy elpusztítja a bolygót (a parazita természetrajzának engedelmeskedve), vagy egy másik világba érkezik, ahol a szirének éneke nem babonázza meg többé.

Szabó Péter - Pest megye