• Friss hírek
• Külföld

Moszkvában és több más orosz városban a kommunisták több felvonulással és nagygyűléssel ünnepelték az 1917. évi forradalom évfordulóját, míg a hivatalos szervek a Vörös téren 1941-ben tartott, történelmi díszszemlére emlékeztek.

A moszkvai városi vezetők, élükön Szergej Szobjanyin nemrég kinevezett új polgármesterrel, megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját, így emlékezve az 1941-es díszszemle egyenesen a frontra vonuló résztvevőire.

A kommunista párt központi rendezvényén a hívek Moszkva egyik fő sugárútján, a Tverszkaján vonultak fel, majd a Vörös téren koszorút helyeztek el Lenin mauzóleumánál és Sztálin sírjánál.

A szervezők állítása szerint mintegy 50 ezer, a rendőrség adatai szerint mintegy 2500 résztvevője volt a felvonulásnak. A felvonulók többnyire idős emberek voltak, szovjet jelképekkel díszített vörös zászlókat lengettek, és egyebek között olyan jelszavakat skandáltak, mint "Lenin, a párt és a Komszomol!"
A menethez csatlakozott több más baloldali szervezet, a végén pedig a betiltott Nemzeti Bolsevik Párt híveinek kisebb csoportja haladt. 
A felvonulás a Nagyszínház előtti téren, nagygyűléssel ért véget, ahol Gennagyij Zjuganov pártelnök beszédében egyebek között hangsúlyozta: nem ért egyet azzal, hogy Oroszország csatlakozzon a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) és ellenzi a hadsereg reformját. Emellett elmondta, hogy a kommunista eszmék egyre több fiatalt vonzanak, s csak idén 25 ezer fiatalt vettek fel a párt soraiba.  

A szélsőbaloldalinak tekintett Baloldali Front elnevezésű szervezet vezetője, Szergej Udalcov újságíróknak elmondta: a szervezet híveit nem hagyták részt venni a kommunisták engedélyezett felvonulásán, nem engedték kibontani plakátjukat, amelyen az állt: "Le a rendőrállammal!", és sok embert előállítottak.

A Másik Oroszország elnevezésű ellenzéki koalíció tudatta: a forradalom évfordulójára Szentpéterváron rendezett felvonulásukat az Auróra cirkáló közelében körülvették az OMON belügyi kommandó emberei és mintegy 100 résztvevőt előállítottak.

A liberális Jabloko párt viszont azokról a tisztiiskolásokról, hadapródokról emlékezett meg Moszkvában, akik 1917-ben fegyveres ellenállást tanúsítottak a bolsevikokkal szemben.

A kommunizmus tetemrehívása  (részlet)

Ha feltennénk a kérdést: milyen politikai irányzat volt a legmeghatározóbb Európa XX. századi sorsának alakulásában, a válasz: minden mást megelőzve a kommunizmus. Nélküle egészen másképpen alakult volna az emberi világ történelme. A gonoszság, amiből világméretű ártalommá fejlesztették, tovább él, más alakzatokban.

Elképesztő, hogy ez az irányzat ilyen hosszan és terjedelemben alakítója lehetett az emberi nem legfejlettebb társadalmaiban, annyira primitív, ártalmas és bűnös igéivel és elméletével. Eredetét az utólag idealizált és megszépített vérgőzös francia forradalomban találjuk, majd annak eszmei hordalékából, több mint egy évszázad következetes és konok törekvéssel megvalósították az első kommunista államot, a Szovjetuniót, azzal a feladattal, hogy bázisa legyen egy elképzelt szovjet köztársaságok világuniójának. Egy diktatórikus világkormánynak.

Hetvenhárom év kellett hozzá, hogy – annyi sok külső támogatás ellenére – végre összeomoljon idétlen élhetetlensége következtében. Jellemző, hogy a nyugati világ nem botrányos szégyenként éli meg ennek a „társadalmi kísérletnek” a létét, azt hogy végsőkig támogatásban részesült nyugati politikai és pénzügyi köröktől. Általános tájékozatlanságra utal az is, hogy nem felszabadulásként éli meg a politikai kalandba vitt nyugati közvélemény a Szovjetunió összeomlását.

Ma még fel nem tárt méretű pusztítások romjain el kell számolnia az emberi társadalomnak a kommunizmussal. Csalárd módon humánus eszmeként és ideológiaként hirdették, meglévő szociális igazságtalanságokat helyreállító politikai mozgalomként szervezték, tudományos rangra emelték a világ egyetemein, mint az emberi haladás eszmerendszerét. Ezzel szemben mindenütt, ahol kommunisztikus (szocialista, szociáldemokrata, marxista, maoista, sztalinista stb.) rendszert vezettek be, a gyakorlati életben, egy önmagáért élő diktatórikus hatalmi rend jött létre, ahol egy bűnszövetkezet rombolt társadalmat, nemzetet, hitet, vallást, történelmet, jogrendet, gazdaságot, békét. Rombolt kultúrát, tett tönkre embert és emberi alkotást, szemfényvesztő hatalma érdekében minden bűnt elkövetett.   www.corpuscuit.us  -barikad