Ahogyan növekszik az arroganciája, úgy válik az amerikai birodalom egyre inkább rendőrállammá. Logikus módon a hadserege által idegenek megsemmisítésére használt módszereket a „haza” határain belül is alkalmazzák. Napjainkban az FBI ugyanúgy vizslatja az amerikai háztartásokat, mint a McCarthy-korszakban tette, csak most kommunista-szimpatizánsok helyett pacifista aktivistákra vadásznak, akiknek tevékenységét a „terrorizmus támogatásával” azonosítják. Az FBI hazai rajtaütései az amerikai haderő tengerentúli rajtaütéseit imitálják. Az USA kiterjedt - csaknem 2,5 millió (!) amerikait fogva tartó - börtönrendszere ahhoz a gulag-hálózathoz hasonlítható, amelyet külföldre telepített. Samu bácsi ma a világ börtönőre.

Egyáltalán nem számít újdonságnak, hogy az amerikai birodalom által előbb külföldön kipróbált rendőrségi módszereket utóbb amerikai állampolgárokra is alkalmazzák. Amikor a filippínók fellázadtak az USA ellen, miután 1898-ban „felszabadította” országukat Spanyolország uralma alól és ugyanazzal a lendülettel az egykori gyarmattartó helyébe lépett, az elfogott ellenállókat az ún. vizes tortúrának vetették alá, vagyis szétfeszített szájukba gumicsövön keresztül vizet öntöttek. Húsz évvel később a bebörtönzött amerikai békeaktivistákat ugyanígy kínozták.

Noha az amerikai alternatív média rendszeresen leleplezi a titkos hadseregek, titkos hadműveletek, offshore kínzóközpontok, ellenőrizetlen katonai kiadások, robotflották által viselt háborúk és célzott likvidálások gyakorlatát, az Egyesült Államokat uraló reakciós elit pozíciói megingathatatlannak tűnnek. A Kongresszus csaknem egyöntetűen támogatta Obama öt támadó háborúját és rendre megszavazza az egyéni szabadságjogokat szűkítő törvényeket. Maguk az amerikaiak pedig többnyire tiltakozás nélkül elfogadják, hogy a „nemzetbiztonság” nevében egyre inkább kordába szorítsák a magánéletüket. A Bush-rezsim összeállította a „megfigyelés alá vont” és a „repüléstől eltiltott” személyek listáját. Az egyéni szabadság ilyen fokú korlátozása még a második világháború leghisztérikusabb időszakában is elképzelhetetlen lett volna.

A kormány félelme ragályos, és egyre inkább átterjed a lakosságra is. Tavaly májusban a Kongresszus engedélyezte az ún. Hazafias törvény (Patriot Act) egyes részeinek ismételt alkalmazását, és a korábban idegen államok kémei vagy terrorszervezetek elleni megfigyelési módszereknek és eszközöknek az ún. „magányos farkasokkal” - vagyis idegen kormányokkal vagy terrorcsoportokkal semmiféle kapcsolatban nem álló amerikai állampolgárokkal - szembeni bevethetőségét. Ez valamiképpen az ECHELON-rendszer elfajulása, amelyet USrael és angolszász szövetségesei a második világháború óta az egész világ lehallgatására, politikai disszidensek nyomon követésére és gyártási titkok ellopására használnak.

Immáron az USA főügyésze engedélyezni fogja az FBI ügynökeinek, hogy kikutassák az állampolgárok szemeteskukáit, hogy behatoljanak számítógépeik adatbázisaiba, és hogy ismételten felderítő osztagokat használjanak olyan állampolgárok zaklatására, akiket egyébként a legcsekélyebb vétséggel sem gyanúsítanak, és mindezt anélkül, hogy törvényes engedélyre lenne szükségük (ahogyan a buszmegállókban várakozó utasok megmotozásához sem). A törvényes engedély hiánya különösen jelentőségteljes, mert az igazságszolgáltatás az állampolgár egyedüli bástyája a rendőri hatalom visszaéléseivel szemben. És Amerikában most ez a bástya eltűnt.

Alig hét hónappal azután, hogy a Nobel-békedíjas Obama aláírta az Egyesült Államokat lényegében rendőrállammá változtató Hazafias Törvény megújítását, egészen pontosan december 31-én, hogy minél kevésbé szúrjon szemet, Obama áldását adta az ún. Nemzetvédelmi Felhatalmazás Törvényére (NDAA) is, amelynek az 1031. és 1032. cikkelye engedélyezi a terroristaként azonosított egyénekkel vagy csoportokkal való együttműködéssel gyanúsított amerikai állampolgárok bármiféle jogi eljárás mellőzésével történő és korlátlan ideig tartó fogva tartását.

Ezentúl tehát az amerikai fegyveres erők és titkos szolgálatok az elnök parancsára nemcsak megölhetik bármelyik amerikai állampolgárt (és persze nem amerikait is, de az újdonságot az amerikaiak lehetséges likvidálása jelenti), hanem a saját kezdeményezésükre börtönbe is vethetnek - guantanamói vagy Abu Ghraib-i körülmények közé - minden terroristagyanús amerikait. Tekintettel a „terrorista” kifejezés meglehetősen laza értelmezésére és a védelem lehetőségének hiányára, ez valójában azt jelenti, hogy bármilyen ellenzéki vagy tiltakozó mozgalomhoz való tartozást terrorizmusnak nyilváníthatnak. Ma az USA majdnem ugyanott van, ahol a Szovjetunió volt a KGB-vel, az NDK a Stasival vagy Magyarország az ÁVH-val. Ráadásul az NDDA mögött már körvonalazódik egy másik liberticid törvény is, az Ellenség Kitoloncolásának Törvénye (Enemy Expatriation Act), amely megfosztaná állampolgárságuktól az „ellenséggel” való együttműködéssel vádolt (és nem szükségképpen elítélt) amerikaiakat.

Kérdés, hogy az amerikai civil társadalom tud-e és egyáltalán akar-e valamit tenni a sztálinista buldózer ellen, vagy a mindent elsöprő kormánypropaganda és médiadrill hatására a „nemzetbiztonság” oltárán feláldozza a maradék szabadságjogait is. Amikor egy birodalom hadat üzen valakinek, akkor az állampolgár élete leértékelődik, és nemcsak a csatamezőn, hanem az anyaországban is. Az imperializmus törvényszerűen ugyanolyan gyorsan teremt zsarnokságot az országon belül, ahogyan a háborút terjeszti külföldön. Az Amnesty International szerint „attól a pillanattól fogva, hogy egy kormánynak hatalmában áll korlátlanul bebörtönözni embereket, megvan a kockázata annak, hogy majdnem lehetetlenné válik e hatalom ellenőrzése. Obama elnök képtelennek mutatkozott egy tettre, adott esetben egy vétóra, amely leblokkolta volna az NDDA-ban lévő veszélyes rendelkezéseket. Ezzel még inkább hozzájárult az emberi jogok meggyöngüléséhez, és igazat adott az al-Kaida propagandájának.”

MD 2012. V. 23.