A pakisztáni katonai bázis ellen elkövetett USA terrorakció kivizsgálásában Pakisztán nem kíván részt venni. Ezt a legmagasabb kormánykörök jelentették ki. Ezek szerint nem kíváncsiak az USA újabb mosakodására és felelősség terelésére.

A Pentagon mindvégig abban a hiszemben tevékenykedett, hogy az iszlamabadi vezetés a zsebében van, és azt csinál amit akar. Ez a súlyos provokáció azonban komoly népharagot váltott ki. Pakisztánnak ráadásul olyan kapcsolatrendszere alakult ki mára, hogy nincs szüksége az USA pár milliójára, továbbá sokkal többet vár el az USA azért a pénzért, mint amit ér.

A pakisztáni vezetés azt is kijelentette, hogy a Brüsszelbe tervezett Afganisztán konferencián sem vesz részt. Pakisztán felülvizsgálja a NATO-val kötött valamennyi megállapodását. A konferencia lemondása jelzés arra, hogy Iszlamabad nem foglalkozik tovább az afganisztáni rendezési tervvel.

Pakisztán a megállapodások között elsőként az utánpótlások biztosítását mondta fel. A határokat lezárta, sok kilométeres konvojsor áll a határon. Mivel az USA-nak nem sikerült egyelőre megállapodni egyetlen szomszédos országgal sem, pillanatnyilag csak a méregdrága légi utánpótlás maradt.

A Pentagon vezetése tehetetlenségében sárdobálásba kezdett. Először a pakisztáni katonákat akarták felelőssé tenni. Miután kiderült, hogy a hadsereg folyamatosan rádiózott, jelezte hogy a pakisztáni hadsereget támadják, a felelősséget nem sikerült másra terelni. Ezek után a pakisztáni politikai vezetésre akarták kenni a felelősséget, mondván tudniuk kellett a támadásról. Ezzel azonban csak olajat locsolnak a tűzre, a vezetés azonnal visszautasította a meggyanúsítást, és még inkább szembehelyezkedett a NATO álláspontokkal.

Az amerikai vezetés ezek után nem lát más lehetőséget, Oroszországgal akar egyezkedni. Ez az egyetlen lehetőség, hogy biztosítani tudják a megfelelő utánpótlást. Oroszországnak ugyanis jelentős befolyása van azokban az országokban. Azok után, ahogy az USA nyíltan Oroszországgal szembeni akciókat folytat, nem valószínű, hogy ez a megoldás sikerre vezetne.  Oroszország már többször kijelentette, hajlandó segíteni, és van is lehetősége, de cserébe komoly intézkedéseket, és engedményeket vár el. Ezt eddig egyszer sem kapta meg.

Az amerikai könyörgésnek valószínűleg most nem lesz foganatja. Ahhoz fel kellene adnia Grúziát, a kaukázusi bomlasztó törekvéseit és az európai rakétavédelmi pajzzsal kapcsolatos terveit.

Ezek hiányában azonban könnyen lehet, hogy fel kell adnia Afganisztánt, ha nem tud Pakisztánnal megegyezni. Elhelyezkedése alapján egyetlen szomszédos ország sincs, amellyel igazából jóban lennének. Ez a háború most lesz igazán drága szórakozás.

Kemény Gábor