írta: gabeebee | Címkék: Hazai történetek

 

Gondolom, már többen hallották a hírt, miszerint a szombati buzifelvonulás után Elqró és elvtársai jegy nélkül, pontosabban jegylyukasztás nélkül szálltak fel a kisföldalattira. Az esetet a Mandiner kamerája rögzítette, majd az egész ügyet felkapta a fősodratú média is, mondván legyen min rágódni a népeknek az uborkaszezon közepén.

Bemutatták a híradók, megírták az újságok, az emberek pedig szimpátiától és vérmérséklettől függően kurv@anyáztak egyet. A történet itt akár véget is érhetne, hisz az egész ügy tényleg nem ér annyit, hogy értelme lenne skarabeus bogár módjára tovább görgetni a sz@rcsomót. Azonban amellett, ahogy az elvtársak a történtek után lereagálták az ügyet, azt hiszem, mégsem lehet elmenni szó nélkül. Mert abban benne van minden, minden pofátlanság, minden cinizmus, minden gátlástalanság. Minden, ami az elvtársaknak oly annyira a sajátja.

A történések után Elqró azzal magyarázkodott, hogy meg volt győződve arról, hogy a kísérőik gondoskodtak a jegyvételről. De ha már így kiderült a dolog, végül elismerte, hogy nem volt jegye és hétfőn délelőtt befizettette a két személyre szóló, összesen 24 ezer forintos pótdíjat. A dologban így nem is lenne semmi különös, ha ezért a balos média és a BKV nem akarta volna mindjárt szentté avatni.

A tegnapelőtti Origó cikk már arról szólt, hogy Sosem látott módon fizethetett a bliccelő Gyurcsány, a Stop.hu oldalon pedig a Gyurcsányék pótdíjat fizettek - 24 ezerbe fájt a melegfelvonulás a kormányfőnek címmel futott az ajnározás. Az utóbbi írásban már azt is megkérdőjelezte a cikkíró, hogy egyátalán megtörtént-e az eset, mert „nem Gyurcsány, hanem a tízfős társaságából mások voltak megbízva azzal, hogy a jegyeket érvényesítsék, de azt a tömeg miatt nem lehet biztosan tudni, hogy megtörtént-e minden egyes személy után”. Aztán még hozzátette: „a bizonytalanság ellenére Gyurcsány Ferenc inkább azt választotta, hogy felesége és a maga nevében pótdíjat és büntetést fizetett be, 2-szer 12 ezer forint értékben”. [a cikkért katt a linkre]

Végül Székelyné Pásztor Erzsébettől, a BKV kommunikációs igazgatójától azt is megtudhattuk, hogy:"Hivatalosan pótdíj-esemény nem volt, nem szabtak ki pótdíjat vele szemben. Ez egy önkéntes állampolgári cselekmény, amilyenhez hasonló korábban még nem fordult elő a BKV történetében". Ezért aztán szentté is avatjuk ezt a remek embert. A példamutatót. Az egyszeri és megismételhetetlent. A becsület bajnokát – tehette volna még hozzá a főkommunikátor, csakhogy a csontig nyalás teljes legyen.

Azonban a történetnek nem ez a legszebb része, mert azt Vadai kisasszony produkálta, aki a történtek után a következőt találta mondani: „A tömegben nem a jegylyukasztás volt a legnagyobb gondom, ezért valóban elfelejtettem azt. De kár nem érte miattam a közlekedési vállalatot, amikor eszembe jutott, hogy nem kezeltem jegyet, egyet utólag eltéptem.”

Hát b@zdmeg... Azt hiszem, ez után nagyon nehéz olyat mondani, amit még elbír a képernyő…

És még mielőtt valaki félre értene. Nem arról van szó, hogy Elqró, vagy Vadai bliccelt-e vagy sem. Ne legyünk álszentek, melyikünk nem tette meg már ezt? Melyikünk nem utazott még jegy nélkül az egyébként kritikán aluli szolgáltatást nyújtó békávé vonalakon?

Tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy az elvtársaink mára teljesen elhitték, hogy ők kiváltságosok, hogy nekik jár az ingyen utazás, az ingyen telefon, a korlátlan kocsi használat, az adóforintokból finanszírozott dorbézolások, a lakhatási hozzájárulás és még mindenféle kamu jogcímen kifizetett szolgáltatás. Meg vannak róla győződve, hogy nekik ezekhez joguk van. Amikor meg egy-egy ilyen dolog, mint ez a bliccelés is kicsit nagyobb nyilvánosságot kap, akkor eljátsszák a nagyhalált, meg jön a mindenkit hülyének néző gőgös szöveg.

És az egészben ez a leggusztustalanabb, ez az igaz gyomorforgató.


Vadai: ...utólag eltéptem


De azért nézzük a jó oldalát is a dolognak. Ha legközelebb valakit elkapnak az ellenőrök, akkor csak bátran mondja be: „Húúú! Megijedtem ettől a nagy tömegtől és elfelejtettem lyukasztani. De sebaj, majd otthon, ha eszembe jut, majd tépek egy jegyet!”. 

Vadainak bejött.