Volt egyszer egy vadnyugat, ami a sok szerencsétlen magyar menekülők előtt a paradicsomként ragyogott. Sokan Los Angeles városának fényeit látták a Menyországból jövő megvilágításnak, s el is vakultak tőle. A számtalan kihasznált magyar nem az "amerikai" által lett kihasználva, hanem a magyarnak hazudott patkányok által. Amikor én idejöttem s először munkát kerestem, szintén a "magyar ház" nevezetű helyre mentem tanácsért. El is küldtek egy "magyar"-hoz, aki nem a szakmámban alkalmazott volna, hanem biztosítási üzletben ajánlott munkát. "Halvány gőzöm sincs nekem a biztosító üzlethez, csak annyit tudok róla, hogy olyan is van. Hogyan dolgozhatnék benne?" - kérdeztem. Biztosítási 'balhé', baleseteket kellene csinálnod! Mondta az elvtárs, akit "L" betűvel kezdődő híres orosz személyiségnek hívtak. El is küldtem a jó k..... a.....-ba!  Akkoriban vették ezek a mocskok át a magyar háznak nevezett klub-épületet, kitúrva, megfélemlítve az igazi magyarokat, az 56-osokat, mindannyiunkat.

Rossz hírt hozva ránk, mint a cigányok, amikor lebuknak, ugyanígy a zsidók, a judapesti vérszívók szintén magyarnak vallják magukat, amikor bűnöznek. Amikor sikeresek és gazdagodnak, akkor ugye csak zsidók Európából, így bolondítják az amúgy sem fantáziadús itteni polgárt. Az ötvenes években volt egy szólás Los Angelesben: Nem baj, ha magyar vagy, akkor is dolgoznod kell.

Ezt a csalásból, vesztegetésből, lopásból élő túlélőkre célozva mondták. Olyannyira sikerült elhitetni magyarságukat a kaliforniai néppel, hogy azt hitték, Magyarországon mindenki zsidó. Gábor Zsazsa, Zukor György, Tony Curtis-Bernard Schwartz, hogy néhányat említsek, aktívan szerepelt a hollywoodi "magyar" gondolatkép formálásában. Igen jól írtam, gondolatkép, nem "imázs", az szintén zsidósítása a nyelvünknek.

Furcsa dolog, hogy a menekülttáborba pedig a helybeli tanyákról, gyárakból mindig értünk, magyarokért és a lengyelekért jöttek, ha volt munka, mert mindenki Európa-szerte úgy tudja, a magyar és a lengyel dolgos nép. Ideillő ez az ellentét!

A "papírosok" azok a judapesti zsidók voltak, akik hamis üzleteket nyitottak, office supply, irodai kellékek, mint írógép, papír, festék, boríték, ceruza, stb, rendelést vettek fel telefonon, aztán hitelkártyát kértek a fizetés eszközéül, amit jól meg is húztak, a maximumig, papírt meg csak várhattak a hivatalok. Az LAPD egy ilyen papiros maffiózó zsidót keresett egy nap a HILLTOP nevezetű magyar étteremben. Akkor nem volt ott. A buta nyomozó egy este elvitte a feleségét, bemutatni neki a jó gulyáslevest. Volt leves, de nem a gulyás. A nyomozó és a papíros zsidó egyszerre vették észre egymást, mivel egymás melletti asztalnál ültek. Egyszerre rántották elő pisztolyaikat, egyszerre lőttek. A papíros rögtön összeesett, a nyomozó még az ajtóig eltántorgott, de mind a ketten rögtön meghaltak. Ez igazi judapesti vadnyugat, kár, hogy valódi magyar nem volt benne. A Hilltop nevű étterem másnap be is zárt, örökre, köszönhető ismét egy judapestinek. Az LA Times másnap tele volt 'magyar maffia' cikkekkel. Radó az egyik név, egy leszbikus, aki az én akkori barátnőmmel is kikezdett.

A paraziták ma már az ünnepnapunkat is átveszik, szerintük azt is a pesti értelmiség csinálta, amely természetesen zsidó volt. A múlt vasárnapi "magyar ház" 56-os műsor-sorozatának egyik részén jelentem meg, mert valamilyen forradalmi filmet vetítenek, úgy hallottam. Ami érdekes volt mindjárt a kezdetkor, megjelent Bokor Balázs konzul, akit a "magyar ház" egyik embere az általam rég nem hallott "erőt egészséget!" felkiáltással köszöntött. A film nem volt más, mint a pufajkás által kinevezett konzul, Márton András "színész" 1994-ben készült 56-os forradalomról szóló, vagyis a '45-'56 közti magyar színházi életéről szóló monológja volt, amit kérdések követtek egy Santa Monicában összegyűlt emigráns magyar csoport részéről. Ez a Márton Andrásnak nevezett patkány dicsőítette a pufajkást, és elmondta, a budapesti színház volt csak a színház, mert ugye a pesti zsidóság képes csak olyan gyönyörű, olyan intellektuális színjátékra, ami akkor volt. Zsidók nélkül magyar színházi kultúra nincs is! Elismerte Aczél György kiváló húzásait, milyen jól tartotta a markában a színházi életet. Tulajdonképpen Aczél György marionettként kezelte a magyar színpadot. "Latinovics antiszemita volt és magyar színház csak is a pesti zsidókból lehetett" - mondta Márton András.

"Az értelmiség nem megy ki az utcára, nem dobálja a köveket, nem csinál barikádot, nem harcol"- szerinte 1956 forradalmát pedig az egyetemisták irányításával a pesti zsidók kezdték, mert elegük volt a holokauszt túlélése után a nagy csalódásokból, a Rákosi-féle antiszemita, rossz irányból. Márton András szerint a csepeli gyári munkás nem lett volna képes egy forradalom elkezdésére. Bokor Balázs főkonzul gyönyörködött e förtelmes zsidó hazugságban. Egy szót se szóltam, rajtam kívül csak két magyar volt, meg tizenegy zsidó, akik vártak, hogy reagálnak a gójok. Most pénteken lesz a következő előadás, egy film ismét, erről is tudósítok a második részben.

Üdvözlet a zsidó-megszállt magyar házból, az új 56-os vadnyugatról!

Kitartás!

Kiss László – Jövőnk.info                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           Vadnyugati 56. Második rész