Szokások! Ez lehet a mottója az október 24. vasárnapi emlékmű koszorúzási napnak, a Los Angeles-i magyar 56-os emlékműnél. De szokás szerint egy nappal az ünnep után, a "sabbath" miatt, csak vasárnap!

Az EMM/MNA nevében mi is elhelyeztük a saját koszorúnkat, s ez volt az egyetlen, ami a jelenlegi narancs kormány által meg nem rendelt koszorú.

Ám a szokásokhoz híven elmozdították a helyéről, igaz, csak azzal az indokkal, hogy a megemlékezés és a "hivatalos" koszorúzáskor a résztvevő szervezetek, személyek majd nevük felolvasása után teszik le azokat a talpazatra. Aki ezt tette, éppen egy igazi szabadságharcos volt, félreértésből, nem rossz szándékkal. A koszorú visszahelyezése után távolról fényképeztem. Ezek után senkinek nem volt mersze eltávolítani azt.

Az első "hivatalos" koszorút a széksorok szélére tették, s eldőlve feküdt a gyepen. Az ember azt hiszi egy pillanatra, hogy otthon van; 56-os hősi emlékmű az utca túloldalán, Klapka-induló zúg a hangszóróból, az előttem parkoló idős néni átkiabál az utcán; "Te, én a zebrán megyek át!"

De a szokások újra közbeszóltak. Túloldalt egy nigger már lopja a virágot az 56-osok koszorújáról. Pontosabban kettő. Egy kislány és egy húsz év feletti, gengszter kinézetű nigger. Túl távol voltam a közbelépéshez, csak fotózni tudtam. Az öreg magyar férfiak közül csak egy látta, de esélye sem lehetett egy niggerrel szemben, néhány szál virágért meg nem érdemes meghalni. Tehát a szokások emlékeztettek, hogy hol vagyok, de a fakuló szabadságjogokra pedig a virágtolvajok emlékeztettek engem.

Aztán, - a szokás szerint, mintha rendszerváltásnak mondott csillagváltás nem is lett volna, - megjelentek az elvtársak a "Magyar" Követségről. Én ezeket a viselkedésük miatt nem is tudom másnak hívni.

Szintén jelen volt és néhány sort idézve a Bibliából ünnepi imát mondott Jakabffi Zsolt lelkipásztor. A záróimát pedig Tóth Viktor lelkipásztor mondta.

A Katolikus Atya nevét nem értettem, ő csak jelenlétével tisztelte meg az ünnepet, de nem szólalt fel.

De szokás szerint a magyargyűlölő díszpinty, Andrew Friedman viszont igen. Elhazudozta, hogy ő milyen büszke magyarságára, mert 9 éves korából annyira emlékszik, hogyan harcoltak a forradalomban Budapesten, hogyan szálltak szembe a nagy szovjet hadsereggel azok a hősies fiatalok. Csak őt éppen a szülei kimenekítették, ő túl fiatal volt még harcolni. Biztos megbeszélte Schmitt Pállal, mert az is ugyanezt mondta, "túl fiatal volt". Vagyis hazafutott.

Voltak, akiket kikergettek. Voltak ÁVH-s zsidók, akiknek menekülniük kellett! Ha ilyen nagy magyar vagy, kedves Andrew Friedman, büszke hazafi, miért nevezted fiad "Ari" -nak? Ahogyan a tipikus jiddish kiejtésű szónoklatoddal méltattad az 56-osok hősiességét, látszott, teljesen beleéled magad, szó szerint hősként tüntetve fel önmagad.

De Isten mindenkire figyel! Rád is, kedves Friedman! Nem véletlen isteni jel volt a mögötted lengő Magyar Cserkész zászlón ékeskedő felirat: "LÉGY RÉSEN!"

A Los Angeles Tőzoltóság kabátjában Andrew Friedman, akinek a fején jól látható a 'kipa' lenyomata, amit az autójában hagyott. Fényképezés közben egy hazafit közrefognak, a szintén magukfajta Jancsó Zsuzsa főszerkesztővel.

Ezek után felolvasták Arnold Scwarzenegger üzenetét, melyben a gazdasági előrehaladás több szerepet kapott, mint a szabadság szeretete, vagy a függetlenség értéke.

Dr. Nagy Károly, New Jersey állambeli egyetemi tanár viszont egy igazán szép beszédet mondott.

Elgondolkodtam azon, hogy ma az 56-osokat hősként ünnepeljük, miközben odahaza a forradalmárokat meghurcolják, koncepciós eljárások alá vonják, mekkora kettősség ez! Szinte nevetséges, ahogyan Likud Viktor szerepelteti magát a nagykövetségen, s a különféle "magyar" programokon keresztül, gondoltam hát, hogy akkor eljuttatom én is az üzenetemet neki! Mégpedig egy protestáló felirattal a kezemben, ami egy demokráciában a lehető legtörvényesebb dolgok egyike. S mint ilyet, védi a szólás szabadsága.

Ám, szokás szerint, a szabadságharcosok köpenyébe burkolt zsidók és csatlósaik azonnal rám támadtak. Leslie Eloed-Előd László "szabadságharcos" az arcomba kiabálta úgy 15cm-ről: "Azok terroristák! Itt keresnivalója az ilyen dolognak nincsen...! Már másodszor zavarod meg az én (sic!) rendezvényemet! Rendőrt hívhatnék, de most nem teszem! De nem akarlak többet látni az én rendezvényeimen!"

Na, és ez nevezi "szabadságharcosnak" magát? Kértem tőle, legyen szíves és hívja ki a rendőröket, az elvtársak biztos örülni fognak neki. Ez az a szó, amit nem bírnak ki, rögtön bepörögnek, amikor az igazi nevükön hívják őket; ELVTÁRSAK!

Közöltem vele: "Ez itt az USA, mint amerikai állampolgár, a szabadságjogaimmal élve ott protestálhatok, ahol akarok, nyilvános területen. Itt a rendőrök az én szabadságjogomat fogják megvédeni vele szemben, és ha az elvtársak hazudoznának valamit, a barátom a túloldalról mindent videóra vesz. Szóval ő sérti meg az én jogaimat!"

"Itt senkinek se tetszik, amit te csinálsz!" - mondta erre Előd László.

Tévedett!

Mert, az igazi hazafiak, az igazi 56-os szabadságharcosok felálltak és odajöttek hozzám. Oda, a széksorok szélére, ahol szobroztam a táblával és az Árpád-sávos zászlónkkal.

"Hát te ki vagy?" - kérdezték. - "Otthonról jöttél? Hogy van ekkora bátorságod?"

"Ez nem bátorság ahhoz képest, amit TI tettetek; amikor szinte puszta kézzel, molotov-koktélokkal felvettétek a harcot a tankok ellen" - válaszoltam. "TI vagytok a hősök, nem én!"

Volt, aki átölelt, volt aki kezet fogott, mindegyikük fényképezett. De volt olyan is, aki mellém állva fényképeztette magát. Néhányan nagyjából tisztában vannak ugyan az otthoni helyzettel, de legtöbbjük egyáltalán nem ismeri, hogy otthon az ellenállók között ki kicsoda. Volt olyan is, aki végképp semmit sem tud az otthoni eseményekről, mert nincs internete, túl idős hozzá. De még ők is ezt vallják: "Magyarország a Magyaroké! Magyarország nem eladó!" A felirat és a jelképünk alatti "nem Izrael" szöveg, meg a gyilkosok listája, nagyon is tetszett nekik.

Egyike a zsidóknak odalopakodott hozzánk, s be is szólt: "Minek az a "nem Izrael" szöveg? Ez nem szép dolog, ez nem így van!"

Az igazi szabadságharcosok egyike felelt neki: "Hát dehogyisnem! Már mindent ti uraltok! Magyarországot is! Mit akartok még? Magyarország igenis csakis a magyaroké!"

Az utolsó hazafi, már 90 éves is lehetett, lassan hozzám ballagott, kezét nyújtva kérdezte: "Te voltál tegnap este a templomban? Te küldted el melegebb égtájakra az elvtársat?"

"Igen, én" - válaszoltam.

"Köszönöm, fiam, azt értem is tetted!" - rázta a kezem.

A remény csillogott az idős hazafiak szemében.

De miért is van ez így most, 2010-ben, Los Angelesben? Nem gondoltam erre a szétválásra az igazi és a hamis zsidó 56-osok között.

Mint egy fellobbanó láng, úgy gyúlt bennem a felismerés: 56-nak nincs még vége!

Az itteni idős harcosok, s a többi magyar az összes híreiket az "Amerikai Magyar Hírlap" oldalairól olvassák, ami a zsidó Friedman és Jancsó Zsuzsa irányításában, tulajdonában van. Ebben a heti lapban csakis a Fidesz és cionkorrekt híreket adják ki, ha kiadják. De inkább a zsidó hírekre, mint a valós magyarországi eseményekre összpontosítanak.

Szokás szerint emigrációjukban is figyelik és üldözik a magyarokat, kihasználják őket, ott ahol csak lehet. Minden hazafival leírattam a Jövőnk.info címet, voltak, akik a Szittyakürtről kérdeztek, tudom-e mi lett vele, hol vannak.

Örömmel adom hírül, ha most kellene, az igazi 56-osok ma is nekimennének egy utolsó hurrával a kommunista tankoknak, a zsidó ÁVH-nak, boldogan adnák életük a Hazáért! Felkértek, mondjam már meg az otthoniaknak: Tartsanak ki, és eljön a győzelem.

Üdvözlet a vadnyugatról!

Kitartás!

Kiss László – Jövőnk.info 
USA

UI.: A rendezvény végén a koszorúnkat - mint egy Trójai falovat - a többivel együtt bevitték a "Magyar Házba". Ha majd rájönnek kinek a koszorúja, biztosan kiül az orrnehéz arcukra a döbbenet - kár hogy ezt már nem láthatom...