HÍRDETÉS>>>

Egy nemrégiben készült független tanulmány megerősíti azt a felvetést, hogy a védőoltások káros hatással vannak szervezetünkre.

Németországban 17.000 gyermeket az USA-ban 11.000 gyermeket vontak be a kisírletekbe.
A két távol álló földrészen az eredmények hasonlóak voltak.

A tanulmány igazolja, hogy a beoltott gyermekeknél 2x-5x nagyobb számban fordulnak elő a tanulmány során vizsgált betegségek, mint a nem oltott gyerekeknél.

Hivatalos állami tanulmányokat sehol nem végeznek, mivel tudják, hogy felborulna az oltás mánia, és a gyógyszeróriások nem termelnének akkora nyereséget.

Az oltások kötelező jellege sajátos helyzetet teremt egy szabad országban, mert a közjóra hivatkozva kényszerítenek embereket arra, hogy esetleg akaratuk és belátásuk ellenére oltassák be magukat, vagy gyermeküket.
Miközben azonban a közjóra hivatkoznak, az oltóanyagok elkészítése, tesztelése bizonyos cégeknek üzlet. Innentől azonban összekeveredik a közjó és az üzleti érdek, s az oltóanyag ipar a közjóra hivatkozva szabadon kockára teheti egészségünket.
Az oltóanyagok higanytartalma és az autizmus járványszerű terjedése közti egyre nyilvánvalóbb kapcsolat újra élesen veti fel a kérdést: a közjóra hivatkozva meg lehet-e fosztani az egyént önrendelkezési és önvédelmi jogától? És akik mindezt elrendelik, valóban mindent csak a közjó érdekében tesznek?

Fankadeli- Oltás című videóklipből

„- Csak sok receptet írj, mert a patika is az enyém!
Mindegy, hogy mit, a beteg úgyis csak cukros vizet kap.
- És ha meghal?
- Nem tesz semmit. A temető is az enyém. Mindenkinek díszsírhelyet adok.
- Ó, kezdem érteni!”
…
„- Rendelje el az egész szigeten a kötelező újraoltást forralt vízzel!
- Oltás? Nem rossz! Kinevezlek főorvosnak. Oltás az egész sziget lakosságának!
- És a szigetre érkező idegeneknek is dollárért.
- Hm… Pompás! Kinevezlek egészségügy miniszternek. 
- Ó, köszönöm. És aki dupla díjat fizet, annak elengedjük az oltást.
- Grandiózus! Ezennel kinevezlek pénzügy miniszternek is.
- Ezt mégjobban köszönöm!
- Már holnap törvényt hozok a kötelező oltásról.”

Riport:
Egy benfenntes kitálal

-Aki kérdez: Jon Rappoport
-Aki válaszol: Dr. Mark Randall  egy egykori vakcina-kutató, aki éveken keresztül az USA-ban nagy gyógyszergyárak laborjaiban és a National Institues of Health-nek, az USA egészségügyi kutatóintézetének dolgozott.

J.R.: (Jon Rappoport): Korábban meg volt győződve arról, hogy a vakcinák jó orvosi célt szolgálnak.
M.R.: (Dr. Mark Randall): Igen, meg voltam győződve róla. Néhány oltás fejlesztésénél magam is közreműködtem. Hogy pontosan melyiknél, nem mondom meg.
J.R.: Miért nem?
M.R.: Mert szeretném megőrizni anonimitásomat.
J.R.: Gondolja, hogy problémákkal kéne szembesülnie, ha fellépne a nyilvánosság előtt?
M.R.: Azt hiszem, elveszíteném a nyugdíjamat.
J.R.: Milyen indokkal?
M.R.: Az okok nem érdekesek. Mihelyst valaki a “club”-ban van, ezek az emberek megtalálják az eszközöket és az utat, hogy akadályt gördítsenek az útjába. Ismerek egy-két embert, akiket megfigyeltek és megfenyegették.
J.R.: Kicsodák?
M.R.: Az FBI
J.R.: Valóban?
M.R.: Természetesen. Mert az FBI más okokat is kitalál. Az adóhatóság is a nyakukra mászhat.
J.R.: Ennyit a szabad véleménynyilvánítás jogáról.
M.R.: Én a “belső körhöz” tartoztam. Ha megneveznék egyeseket és vádakkal illetnék kutatókat, egy csomó problémával találnám szembe magam.
J.R.: Gondolja, hogy az embereknek maguknak kéne eldönteniük, hogy beoltatják-e magukat vagy sem?
M.R.: Politikai szemszögből igen. Tudományos szempontból azt mondanám, hogy az embereknek először is információra van szükségük, hogy egyáltalán dönthessenek. Az csak egy dolog, hogy azt mondjuk, maguktól kéne eldönteniük. Ha a környezetet hazugságok sora mérgezi, hogy lehet dönteni? Ha a Food and Drug Administration-ban (élelmiszereket és orvosságokat felügyelő szerv az USA-ban) őszinte emberek dolgoznának, akkor ezeket a vakcinákat nem is engedélyezték volna. Úgy tesztelnék az oltásokat, mintha a saját életük függne tőle.
J.R.: Vannak orvosi történetírók, akik állítják, hogy a betegségek visszaszorítása nem a védőoltásoknak köszönhető.
M.R.: Tudom. Sokáig ignoráltam a munkájukat.
J.R.: Miért?
M.R.: Mert féltem tőle, hogy találok valamit. Az én üzletem az volt, hogy védőoltásokat fejlesszek. Az egzisztenciám ettől a munkától függött.
J.R.: Mit fedezett fel?
M.R.: Azt, hogy a betegség visszaszorulása a megváltozott életkörülményeinknek köszönhető.
J.R.: Pontosabban melyeknek?
M.R.: Tiszta viznek. Csatornarendszernek. Táplálkozásnak. Friss élelmiszernek. A szegénység visszaszorulásának. Most is hemzsegnek mindenhol a kórokozók, de ha jó állapotban vagyunk, akkor nem kapunk el olyan könnyen egy betegséget.
J.R.: Hogy érezte magát, miután végzett kutatásával?
M.R.: Kétségbeestem. Hirtelen megértettem, hogy egy olyan tevékenységet végeztem, mely hazugsághegyekre épült.
J.R.: Egyes oltások veszélyesebbek?
M.R.: Igen. A DPT oltás (DiPerTe – torokgyík, szamárköhögés, tetanusz) például. Az MMR (mumpsz, kanyaró, rubeola). De maga az oltóanyag is tartalmaz veszélyes és veszélytelen összetevőket. Ha engem kérdez, minden oltóanyag veszélyes.
J.R.: Miért?
M.R.: Több okból. Befolyásolják az emberi immunrendszert, miközben annak védőmechanizmusát kárositják. Valóban ki tudnak váltani betegségeket, melyek ellen tulajdonképpen védeniük kéne.
J.R.: Miért raknak elénk statisztikákat, melyek elhitetik velünk, hogy az oltások annyira sikeresen hatnak betegségek ellen?
M.R.: Hogy miért? Hogy azt az illúziót keltsék, hogy ezek az oltóanyagok hasznosak. Ha egy oltóanyag egy betegség látható tüneteit, mint például a kanyaróét képes elnyomni, mindenki elhiszi, hogy a szer siker. De a felszín alatt előfordulhat, hogy az oltóanyag az immunrendszert magát támadja meg. És ha ez aztán más betegségeket vált ki – mondjuk, meningitist (agyhártyagyulladás) – akkor a valódi ok rejtve marad, mert senki nem jön rá, hogy az oltóanyag a hibás. Az összefüggést nem veszik észre.
J.R.: Azt állítják, hogy a himlőoltás Angliában kipusztította a himlőt.
M.R.: igen, de ha megnézzük a statisztikákat, melyek rendelkezésünkre állnak, akkor mást képet kapunk.
J.R.: Akkor mi a helyzet?
M.R.: Voltak helyek Angliában, ahol az embereket nem oltották be himlő ellen és mégsem betegedtek meg himlőben. Máshol ezzel ellentétben be voltak oltva, mégis kitört a himlő rajtuk. Különben is, a himlő már visszaszorulóban volt, mikor az oltóanyagot bevezették.
J.R.: Ezzel azt akarja mondani, hogy valótlant közöltek velünk.
M.R.: Igen, pontosan erre gondoltam. Ezeket kitalálták, azért, hogy meggyőzzék az embereket, hogy az oltások veszélytelenek és hasznosak.

SZENNYEZŐDÉS AZ OLTÓANYAGOKON KERESZTÜL

J.R.: Ön laborokban dolgozott, ahol a steril körülmények alapvetőek.
M.R: A közvélemény azt hiszi, hogy ezek a laborok, ezek az előállító üzemek, a világ legtisztább helyei. De ez nem igaz. Rendszeresen találkozunk szennyeződésekkel. Minden lehetséges piszok bekerül az oltóanyagba.
J.R.: Így fordulhatott elő, hogy a polio (gyerekbénulás) oltóanyagába bekerült az sv4O-es majomvírus.
M.R.: Igen, előfordult. De nem erre gondoltam. Az sv4O azért került a polio oltóanyagába, mert annak egy része majomvese-idegből állt. De itt most másról beszélek, magában a laborokban, a feltételekről. A hibákról. A tévedésekről, melyek hanyagságból fakadnak. Az sv4O, melyet később ráksejtekben mutattak ki; ezeket inkább strukturális problémának mondanám. Ez egy probléma volt, melyet az előállítás során belekalkuláltak. Ha majomvesét használunk oltóanyaghoz, akkor egyszer csak minden kórokozónak, melyek ismeretlenül ezekben a vesékben találhatók, ajtót és kaput nyitunk.

J.R.: Rendben, hagyjuk most ezt a megkülönböztetést a szennyeződések különböző fajtáiról egy pillanatra. A szennyeződések mely módjával találkozott többéves munkája alatt?
M.R.: Rendben, egy párat elmondok Önnek, melyekkel én és a kollégám találkoztunk. Itt van egy részlista. A Rivamex-ben (kanyaró elleni oltás) tyúkvírusokat találtunk. A himlőoltásban akanth-amőbákat mutattunk ki, ezek amőbák, melyek az agyat széttagolják, és még a majom-cytomegalovirust. A Rotavirus-oltóanyagban találtuk a spumaretrovirust. Avian-leukosi-vírusokat az MMR és az influenza-oltóanyagokban. Különböző mikroorganizmusokat a Milzbrand oltóanyagban. Potenciálisan veszélyes enzym-inhibitorokat különböző oltóanyagokban. Kacsa, kutya és nyúlvírusokat a rubeola-oltóanyagban. És a pestis-vírust az MMR-oltóanyagban.
J.R.: Akkor még egyszer hogy érthető legyen: ezek mind szennyeződések, melyeknek az oltóanyagban semmi keresnivalójuk sincs.
M.R.: Pontosan. Nem tudom pontosan megmondani Önnek, hogy ezek az összetevők milyen kárt tudnak okozni, mert ezekről nem illetve alig készültek tesztek. Ez egy rulett-játék, melyeknél belemegyünk a kockázatokba.
Csak kevesen tudják, hogy egyes oltóanyagok, mint például a polio (gyerekbénulás), adenovirus, rubeola, Hepatitis A és kanyaró elleni, elhajtott emberi magzatok szöveteiből készül. Néha találtam valamit ebből-abból ezekben az oltóanyagokban, melyeket először himlővírusnak és baktériumrészeknek tartottam. Valószínűleg emberi szövetről lehetett szó. Némely szennyeződés, melyet az oltóanyagban felfedezhetünk, gondolkodásra késztetnek. Tudjuk pontosan, hogy ezeknek semmi keresnivalójuk ott, de nem vagyunk biztosak magunkban, hogy pontosan mivel is van dolgunk. Egyszer emberi haj és nyálka minimális nyomaira bukkantam. Találtam már alkotórészeket, melyeket csak “idegen fehérjéknek” nevezhetünk, de bármiről lehet szó, mint például vírusprotein.
J.R.: Itt már megszólalnak a vészharangok.
M.R.: Mit gondol, hogy éreztem magam? Ha arra gondolunk, hogy ezek az anyagok direkt a vérkeringésbe kerülnek, anélkül, hogy az immunrendszeren keresztül vennék útjukat.
J.R.: Hogy reagáltak a leleteire?
M.R.: A Legtöbbször azt mondták: Ne törd rajta a fejed, ez nem kerülhető el. Az oltóanyag előállításánál különböző állati szöveteket használnak, és ezért fordulnak elő a szennyeződés e fajtái. És akkor még nem is beszéltem a kémiai összetevőkről, mint formaldehid, higany és alumínium, melyeket mint konzerváló anyagokat adnak hozzá.
J.R. Ezek az információk igencsak letaglóznak
M.R.: Igen. És itt most csak a biológiai szennyeződéseket neveztem meg. Ki tudja, mik vannak még, melyeket nem találunk, mert nem is jut eszünkbe keresni őket. Mennyi csira kerülhet az oltóanyagba madárszövetek által? Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy ezek a kórokozók milyen fajtájúak és hogyan hathatnak az emberi organizmusra.

TÉVHITEK AZ OLTÓANYAGOK BIZTONSÁGOSSÁGÁT ILLETŐEN

J.R.: És eltekintve a szennyeződésektől?
M.R.: Ön arra az alapvető tévhitre céloz, mely következtében az oltóanyag egy komplex eljáráson keresztül az immunrendszert ingerli és így megteremti az immunitás feltételét. Ez a feltevés veszélyes, mert a dolog nem így működik. Feltételezések szerint az oltóanyag antitesteket generál, melyek közvetett védelmet nyújtanak a betegség ellen. Az immunrendszer azonban sokkal bonyolultabb és összetettebb, semmint hogy csak antitestekből és azokkal rokon gyilkos sejtekből állna.
J.R.: Akkor miből áll az immunrendszer?
M.R.: Alapjában véve az egész testből. Beleértve az elmét is. Azt mondhatjuk, hogy ez mind együtt képezi az immunrendszert. Ezért fordulhat elő, hogy némelyek egy járvány kitörésekor is egészségesek maradnak.
J.R.: Tehát fontos az általános egészségi állapot?
M.R.: Több mint fontos. Jelentős.
J.R.: Hogy hamisítják az oltási statisztikákat?
M.R.: Sok lehetőség van. Tételezzük fel, hogy 25 személy, akiket beoltottak Hepatitis B-ellen, Hepatitisben megbetegszenek. A Hepatitis B egy májbetegség. Májbetegségeknek azonban sokféle nevet adhatunk. Tehát megváltoztathatjuk a diagnózist. Ezzel eltusoltuk a probléma gyökerét.
J.R.: Valóban történik ilyen?
M.R.: Állandóan. Igy kell lennie, amíg az orvosok automatikusan feltételezik, hogy oltott emberekben a betegség nem fejlődhet ki, melyek ellen állítólagosan védve vannak. Ahogy látja, ez egy ördögi kör, egy zárt rendszer. Nem engedélyez hibát és nem is tartja lehetségesnek, hogy hiba lehet valahol. Ha valaki, aki beoltatta magát Hepatitis ellen, de Hepatitisben vagy másban megbetegszik, akkor automatikusan feltételezik, hogy ennek az oltáshoz semmi köze.
J.R.: Hány orvossal találkozott azalatt az idő alatt míg oltóanyag gyártásban tevékenykedett, akik elismerték, hogy az oltóanyagokkal probléma lehet?
M.R.: Eggyel sem. Akadt néhány (pharmavállalkozások kutatói), akik titokban kétségbe vonták, amit tettek. De kétkedésüknek soha nem adtak hangot, még a vállalatukon belül sem.
J.R.: Mi volt a fordulópont?
M.R.: Egy ismerősömnek volt egy gyereke, aki a DPT (DiPerTe, torokgyík, szamárköhögés, tetanusz) oltás után meghalt.
J.R.: Utánajárt?
M.R.: Magunk között, igen. Megállapítottam, hogy a gyerek az oltás előtt teljesen egészséges volt. Semmi oka nem volt a halálának, az oltáson kívül. Ez váltotta ki kétségbeesésemet. Szívesen elhittem volna, hogy a gyerek egyszerűen csak egy romlott adagot fogott ki egy romlott szériából. De mikor jobban szemügyre vettem a dolgot, megállapítottam, hogy nem erről volt szó. Egyre sebesebben forgó örvénybe kerültem, mely egyre inkább magával ragadott. Tovább kutattam és rájöttem, hogy oltóanyagok, feltételezésemmel ellentétben, nem lettek tudományosan tesztelve. Például nem vezetnek rendes hosszútávú kutatásokat, melyeket egy kontrollcsoport által felülvizsgálnak. Ezzel azt mondom, hogy nem végeznek többé alapos kutatásokat, ha az oltóanyagot már forgalomba hozták. Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az oltóanyagok az idő elteltével is különböző tüneteket és komoly problémát jelenthetnek, melyek nem feltétlenül a betegséghez kötődnek, amelyek ellen oltottak. Itt megint jön a feltételezés, hogy oltóanyagok nem okozhatnak problémát. Miért kéne valakinek vizsgálni ezeket? Ezenfelül az oltóanyagra pontos védekezési reakciót definiálnak. Minden reakció, állítják, közvetlenül az oltás után lép fel. De ez minden logikát nélkülöz.
J.R.: Miért?
M.R.: Mert nyilvánvaló, hogy egy oltóanyag még sokáig, miután beadták, a testben aktív. Egy reakció fokozatosan is bekövetkezhet. Egy károsodás vagy neurológiai tünet néha csak az idő során fejlődik ki. Meghatározott körülmények között ezt teszik, és ezt igazolják még a szokásos elemzések is. Miért kéne ennek az oltóanyagoknál másképp lennie? Ha egy mérgezés kémiai összetevők által fokozatosan végbe mehet, miért nem történhet ez meg higanytartalmú oltóanyagoknál?
J.R.: Ez volt, amit megállapított?
M.R.: Igen. Többnyire az esetek összecsengése által tájékozódunk. Ezekből nem 1OO%-os kép tevődik ki, de ha 5OO házaspárt nézünk, akiknek gyermekei egy éven belül egy oltás után idegi károsodást mutattak, annak elégnek kéne lennie, hogy alaposabb vizsgálatot indítsanak.
J.R.: És elég volt?
M.R.: Nem, soha. Már ez önmagában mond valamit.
J.R.: Éspedig?
M.R.: azok, akik a vizsgálatokat végzik, nem érdekeltek a tényekben. Ők abból indulnak ki, hogy az oltóanyag veszélytelen. Ha tehát lefolytatnak egy vizsgálatot, az többnyire az oltóanyag felmentésével végződik. Azt mondják: “az oltóanyag megbízható”. De min alapul ez az ítélet? Meghatározásokon és elképzeléseken, melyek kezdettől fogva az oltóanyag elitélését visszautasítják.
J.R.: Sokszor előfordultak esetek, melyekben a vakcina csődöt mondott és emberekben a betegség kifejlődött, melyek ellen beoltották őket.
M.R.: Igen, ezek az esetek egyáltalán nem ritkák. De a bizonyítékokat ezzel szemben nem veszik tudomásul. Elterelnek. A szakértők azt mondják – ha egyáltalán mondanak valamit – hogy egyedi esetről van szó, az oltóanyag mindent együttvéve biztosnak bizonyult. De ha minden oltást összevetünk, melyek után károsodások és betegségek léptek fel, akkor egyértelmű lesz, hogy egyáltalán nem egyedi esetről van szó.

KONKURÁLÓ ÉRDEKEK

J.R.: Azt amiről mi most beszélünk, megvitatta e valaha kollégákkal, amikor még az oltóanyag-gyárban dolgozott?
M.R.: Igen.
J.R.: Mi történt azután?
M.R.: Többször is felszólítottak hogy hallgassak. Értésemre adták, hogy menjek a dolgomra és a kétségeimet tartsam meg magamnak. Voltak helyzetek, amikor féltem. Némely kollégák megpróbáltak kerülni. Bizonyára attól féltek, hogy már csupán azáltal is bűnrészessé válnak, hogy kapcsolatba hozhatják őket velem.
Mindent együttvéve azonban összehúztam magam, hogy elkerüljem, hogy megnehezítsem a saját életemet.
J.R.: Ha az oltóanyagok valóban károsak, akkor miért alkalmazzák őket?
M.R.: Először is nincs “ha”, károsak. Embereknél, akik semmilyen szembetűnő károsodást nem szenvednek, alig lehet bebizonyítani, hogy mennyire károsak ezek az anyagok. Másodsorban itt most kutatásokról beszélünk, amelyeket el kéne ugyan végezni, de nem végeznek el. A kutatóknak meg kellett volna próbálniuk egy tervet, egyfajta folyamatábrát készíteni, mely bemutatja, hogy miként viselkedik az emberi testbe juttatott oltóanyag. Ilyen jellegű kutatás soha nem történt. A vita arról, hogy miért alkalmaznak mégis oltóanyagokat, legalább két napig tartana. Ahogy maga is sokszor mondta, az embereknek a rendszer minden szintjén megvannak az okaik, hogy miért teszik: pénzért, féltik az állásukat, előnyök utáni vágyból, presztízsből, kitüntetésekért vagy támogatásokért, hamis idealizmus, gondatlanság, és igy tovább….
J.R.: De a lázadás a Hepatits B oltás körül viszont úgy tűnik jó úton halad.
M.R.: Igen, úgy néz ki. Kijelenteni azt, hogy már csecsemőket is be kell oltani, és egyidejűleg kijelenteni, hogy szexuális kontaktus valamint közösen használt injekciós tűk útján Hepatitisszel fertőződhetnek, egy egyenesen nevetséges ellentmondás. Az orvosi hatóságok megpróbálják kivonni magukat az ügyből, miközben azt mondják, hogy évente mintegy 2OOOO gyerek az USA-ban ismeretlen okból Hepatitis B-ben megbetegszik és ezért kéne beoltatnunk a gyerekeinket. Én a számban is és az úgynevezett tanulmányokban is kételkedem, amelyeken ez alapul.
J.R.: A brit orvos, Andrew Wakefield, aki felfedezte az összefüggést az MMR-oltás és az autizmus között, röviddel ezelőtt elvesztette állását az egyik londoni kórházban.
M.R.: Igen, Wakefield nagyot teljesített! A viszony, melyet az oltóanyag és az autizmus között felmutat, meglepő.
J.R.: Tapasztaltam, hogy egy híres Hollywood-személyiség, aki nyíltan hangoztatta, hogy nem oltatja be magát, ezzel szakmai öngyilkosságot követett el.
M.R.: Hollywood erős kapcsolatokat ápol a pharmakartellel. Ennek különböző okai vannak, ezekből egy, hogy amit egy híres színész mond, annak nagy figyelmet szentelnek. 1992-ben ott voltam az Ön egyik demonstrációján az FDA ellen, Los Angeles centrumában, melyen egy vagy két színész az FDA ellen szitkozódott. Azóta egy szinészt sem láttam, aki a pharmakartell ellen állt volna ki.
J.R.: Milyen a hangulat, a kedélyállapot, a National Institutes of Health-en belül (az USA nemzeti egészségügyi szerve) ?
M.R.: Kutatópénzekért konkurálnak. A legutolsó, amire az ember egyáltalán gondolni mer, a státusz quó megkérdőjelezése. A falak mögött háború dúl a pénzekért. Nem akarnak még több problémát a nyakukba venni. Ez egy nagyon zárt rendszer, mely azon a meggyőződésen alapszik, hogy a modern orvostudomány úgy ahogy van minden tekintetben sikeres. El kell ismerni, hogy ha egyszer az egész vállalat létjogosultságát kétségbe vonják, a rendszer minden területen hibásnak fog bizonyulni. Ezáltal azt gondolnánk, hogy a NIH az utolsó hely, ahol értelme van a demonstrációnak. De pont az ellenkezője igaz. Ha megjelenne 5000 ember és követelné, hogy sorolják fel az összes pénzügyi támogatást, valamint számoljanak be nekik, hogy ténylegesen milyen haszna is származott az amerikai lakosságnak abból az elpocsékolt sok-sok milliárd dollárból, ami ebbe a berendezésbe folyt be, nos, akkor bizonyára meg is moccanna valami. Tán még a tantusz is leesne. A további demonstrációk hatásai pedig minden lehetséges területre kiterjedhetnének Kutatók, legalább néhány, átszivárogtathatnának információkat.
J.R.: Egy jó ötlet!
M.R.: Öltönyös embereket képzelek el, embereket munkaruhában és joggingban, anyákat csecsemőkkel, akik olyan szorosan megközelítik az épületet, amennyire a rendőrség csak hagyja. Gazdag és szegény emberek. Minden réteg képviselői.
J.R.: Mi történik azokkal a káros viszonyokkal, amikor a csecsemők különböző oltásokat egyidejűleg kapnak meg?
M.R.: Ez mulatságos, de egyben bűncselekmény is. A kölcsönhatásokat soha nem vizsgálták alaposan. Itt is feltétel, hogy az oltóanyagok veszélytelenek legyenek és együtt se okozzanak semmilyen kárt. Az igazság azonban az, hogy oltóanyagok egyáltalán nem veszélytelenek. És a potenciális veszély nő, ha rövid időn belül több oltóanyagot alkalmazunk.
J.R.: Itt van még az influenzajárvány minden ősszel.
M.R.: Igen. Mintha a kórokozók csak ősszel jönnének be Ázsiából az USA-ba. De a lakosság megeszi ezeket a feltevéseket. Ha valaki áprilisban megbetegszik, akkor az egy erős megfázás. Ha azonban októberben betegszik meg, akkor influenza.
J.R.: Megbánta már az éveket, melyet az oltóanyag-részlegen töltött?
M.R.: Igen, de ezzel az interjúval kicsit megkönnyebbülök. De más tekintetben is tevékeny vagyok. Bizonyos személyeket ellátok információkkal, ha az az érzésem, hogy ezeket helyesen használják fel.

A BIZONYÍTÉKOK ÉS A SZÜKSÉGESSÉG, AZ OLTÓANYAGOKAT BIZTONSÁGOSSÁGUKRA VIZSGÁLNI

J.R.: Miről akarja leginkább tájékoztatni a nyilvánosságot?
M.R.: Hogy a bizonyítékok, mely az oltóanyagok biztonságosságát és eredményességét garantálja, azoknál a személyeknél van, akik ezeket előállítják és forgalomba helyezik. Másról nem. A terhelő bizonyíték nincs sem Önnél, sem nálam. Hogy bizonyítékokat kapjunk, alapos, hosszútávú tanulmányok szükségesek. Alapos vizsgálati ellenőrzések szükségesek. Anyákat kell megkérdezni és figyelmet szentelni nekik, hogy mit vettek észre gyermekükön az oltás után. Ezekre mind szükség van – de semmi hasonlót nem végeztek.
J.R.: Semmi hasonlót?
M.R.: Pontosan.
J.R.: Hogy semmit ne keverjünk össze, arra szeretném kérni, hogy még egyszer pontosítsunk, milyen egészségügyi problémákat okozhat egy oltás – milyen betegségeket és ezek hogyan keletkeznek.
M.R.: Mindenekelőtt két lehetséges szövődménye lehet. Az első, hogy a beoltott személy megkapja a betegséget, mely ellen oltották, mert az oltóanyag eleve a kórokozó elölt formáját tartalmazza. Másodsorban, lehetséges, hogy ebben a személyben nem ez a betegség fejlődik ki, hanem – talán azonnal, talán később – egyéb tüneteket produkál, melyek szintén az oltás következtében keletkeznek.. Ez lehet például az autizmus – vagy más, mint például agyhártyagyulladás. Szellemi fogyatékosságra is gondolhatunk.
J.R.: Van lehetőség arra, hogy megmondjuk, melyek milyen gyakran lépnek fel?
M.R.: Nem, mert csak szegényes ellenőrzések állnak rendelkezésre. A kérdésre, hogy 100000 kanyaró ellen beoltott gyerekből hányan betegszenek meg mégis vagy milyen egyéb betegséget hordoznak, véleményem szerint nincsen megbízható válasz. Az oltóanyagok olyanok mint a babonák, nincsenek adatok, melyhez igazodhatnánk. Csak meséket találnak ki, melyek többnyire arra szolgálnak, hogy táplálják a babonákat. De számos oltási kampányból összeállhat a kép, melyek igazán nyugtalanító dolgokat mutatnak. Sok ember viseli a kárát. Ezek a károk bizonyítottak; súlyos következményei lehetnek és akár halált is okoznak. És ez nemcsak néhány személyt érint, ahogy tudatni akarják velünk.
Az USA-ban mindeközben anyák összefogtak, akik a gyerekkori autizmust és az oltások közötti összefüggést megerősítik. Gyűléseken lépnek fel saját érdekükben. Tulajdonképpen megpróbálják betömni azt a lyukat, melyek azáltal keletkeztek, hogy kutatók és orvosok hátat fordítottak az ügynek.
J.R.: Egy valami nagyon érdekel. Van egy gyerek, mondjuk Bostonban. Ezt a gyereket egészséges, tápláló ételekkel látjuk el; a gyerek minden nap sportol, szerető családban nő fel és nem kap oltást kanyaró ellen. Hogy fest az egészségi állapota egy átlagos bostoni gyerekkel szemben, aki keveset eszik, 5 órát a tévé előtt tölt és megkapja a kanyaró-oltást?
M.R.: Természetesen tényezők sokaságát kell megvizsgálni, de én arra fogadnék, hogy az első gyerek egészségesebb. Ha ez a gyerek 9 évesen megkapja a kanyarót, akkor nagy valószínűséggel a betegség zökkenőmentesebben zajlik le, mint a második gyereknél. Mindenképpen arra fogadnék, hogy az első gyerek jobb egészségnek örvend.
J.R.: Mennyi ideig dolgozott oltóanyagokkal?
M.R.: Sokáig. Több mint tíz évig.
J.R.: Ha visszapillant, talál csak egy okot is, ami az oltás mellett beszél?
M.R.: Nem, nem tudok. Ha azon tényezők ismerete mellett, amit most tudok, egy gyerekem lenne, az oltás lenne az utolsó, amit megszavaznék neki. Ha szükséges lenne, egy másik államba költöznék és megváltoztatnám a nevem. Eltűnnék, a családommal együtt. Nem mondom, hogy ez szükséges. Van elegánsabb útja is, elkerülni a rendszert, ha valaki ismeri. Minden USA-államban vannak kivételezési szabályok, melyekre hivatkozhat valaki, hogy oltási kötelezettségétől felmentsék, igy például vallási, filozófiai nézetek. De ha nagyon kritikus lenne, akkor egy költözéssel is számolnék.
J.R.: Mégis mindenhol vannak gyerekek, akiket beoltanak és látszólag egészségesek.
M.R.: Nagyon jól mondja, látszólag. Mi van azokkal a gyerekekkel, akik a tanulásnál nem tudnak koncentrálni? Mi van azokkal a gyerekekkel, akik újra és újra dühkitörést kapnak? Vagy azokkal a gyerekekkel, akik nincsenek szellemi képességük tudatában? Tudom, hogy különböző okai lehetnek, de az oltás is egy ok. Én nem kockáztatnám, mert nem látom szükségét. És, őszintén szólva, nem látok okot arra, hogy a kormányé legyen az utolsó szó. Az orvostudomány, melyhez a kormány irányit minket, elég gyakran egy ellentmondás önmagában, egy vagy-vagy.
J.R.: Ezzel eljutottunk egy szabályzáshoz, mely minden tényezőt figyelembe vesz.
M.R.: Igen. Aki be akarja oltatni magát, tegye, de aki nem akarja, annak legyen lehetősége elutasítani azt. De, mint ahogy mondtam, már csak azért sincs döntési szabadság, mert az oltások területe tele van hazugságokkal. És a csecsemőkért mindenképp a szülők felelnek. Mi van például azzal a gyerekkel, aki a DPT oltástól meghalt? Milyen természetűek voltak azok az információk, melyekből a szülők tájékozódhattak?
J.R.: A PR-ügynökségek az orvostudomány soraiból, a sajtó, a szülőket halálfélelemben tartja, miközben ördögöt festenek a falra arra az esetre, ha azok nem oltatják be gyermekeiket.
M.R.: Bűntényként állítják be, ha valaki a gyerekét nem oltatja be. Az ilyen szülők automatikusan kizsákmányolók lesznek. De lehet ellenhatni, miközben informáljuk az embereket. Ez mindig egy kihívás, más úton járni, mint amit a kormány állít. A döntést magának kell meghoznia. Mindenkinek el kell döntenie, melyik utat választja. A pharmakartellnek tetszik ez a játék, mert arra fogad, hogy a félelem mindig győzelmet arat.

(A riport fordítása: http://www.tenyek-tevhitek.hu)

A statisztika és a riport is bizonyítja mennyire veszélyesek a védőoltások egyenlőre mégsem tudunk tenni ellene, de bízzunk a változásban, harcoljunk ellene és ne hagyjuk, hogy gyermekeink, családtagjaink beoltassák magukat!