Az alkotmánybíróság eltörölné az úgynevezett önkényuralmi jelképeket tiltó törvényt. A felvetés vitákat váltott ki, a liberálisok a keresztek visszatérésén háborognak, a jobboldaliak pedig a kommunizmus jelképeinek engedélyezése miatt tiltakoznak. (Utóbbiak tiltása a gyakorlatban eddig is meglehetősen hiányos volt, szemben a nemzetiszocialista szimbólumok üldözésével.) És persze vannak, akik csak örülnek, hogy kedvenc szimbólumaikat szabadon használhatják. A társadalom többsége pedig magasról tesz az egészre, legkisebb gondjuk is nagyobb ennél. 

A jelképek tiltása eddig is nonszensz volt. Egyrészt, mivel javarészt ősi szimbólumokról van szó. A horogkereszt az emberiség talán legősibb jelképe, a nyilaskereszt pedig Szent László királyunk öröksége. A vörös csillag pedig egy annyira egyszerű és megszokott ábrázolás, hogy akaratlanul visszaköszön mindenhonnan – ezért is volt kivitelezhetetlen a tényleges gyakorlati tiltása. Másrészt, a jelképek törvényi üldözése teljesen felesleges, az általuk megjelenített eszmeiségeket ezzel nem lehet betiltani. 

Innen nézve akár pozitívan is lehetne értékelni a kezdeményezést. Amiért nem tesszük, annak két oka van. Az egyik, hogy a társadalom lelki állapotát tekintve, egy ilyen intézkedést csak trükknek lehet tekinteni. Gondoljunk csak bele, milyen hatása lesz a tiltás feloldásának? Az eszmeiségek híveit (különösen, akik azt nem mélyen, a lényeget megfogva élik meg, hanem egyfajta lázadásként, tiltakozásként), ez úgy fogja érinteni, mint akik kiszabadultak a játszótérre. (A banánt kapó majom hasonlatával nem akarunk élni.) 

Lesz itt olyan kereszt- és csillag-kavalkád, illetve -háború, amilyet még nem látott a világ! Nemhogy hetekig, de minimum hónapokig ezen fog menni az adok-kapok. Mintha ez lenne a legfontosabb. A társadalom megosztottsága pedig csak tovább fog növekedni, ahelyett, hogy végre össze felé zárna, és eltemetné a múltra alapozott vitákat. Persze lesznek olyanok is, akik identitászavarukat az ellentétes eszmeiségek jelképeink összekovácsolásával fogják megjeleníteni, mint „egységtörekvést.” 

A másik ok, amiért nem tapsolunk különösebben a feloldásnak az, hogy ennek mindenhez van köze, csak a mai magyar valósághoz nincs. Ez ma nem társadalmi kérdés! A társadalom javarészét ez egyáltalán nem érinti. Nem csak a társadalom általános érdektelensége miatt, hanem mert sokkal nagyobb problémáik vannak annál, minthogy milyen szimbólumot viseljenek? Munkanélküliség vagy bérrabszolgaság, kifizetetlen számlák, hitelek, kilakoltatás. Visszaélő szolgáltatók, bankmaffia, cigánybűnözés. Rablás, gyilkosságok, erőszak. Van más dolguk is. Ahogy a törvényhozóknak is lehetne! 

Álláspontunk: az értelmetlen törvényt el kell törölni! Miután minden más fontosabb, az embereket valóban érintő rendelkezés meg lett hozva. Párhuzamosan egy népnevelési program elindításával. Melyek hatására a szimbólumok kérdése már nem fog olyan reakciókat kiváltani, mint a mostani kiegyensúlyozatlan, beteg helyzetben. Mert az emberek gondolkodása, érzésvilága sokkal letisztultabb, kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és felülemelkedettebb lesz, minthogy csak zászlólengetésben vagy elleni tiltakozásban éljék meg magukat. 

A kérdéssel foglalkozni ezért jelenleg felesleges és értelmetlen. 

Bánfalvi Béla - Jövőnk.info