Gondolom, azon nem sokan lepődünk meg, hogy a hazai média, néhány radikális hírportált leszámítva egyátalán nem számolt be azokról a felháborító eseményekről, amelyek az elmúlt napokban zajlottak az izraeli törvényhozásban. Azonban az már sokkal beszédesebb, hogy az európai sajtó sem nagyon adott hírt a történtekről, pedig Izrael bocsánatkérése a török Mavi Marmara segélyhajó elleni támadás kapcsán történt halálesetekért, normál esetben el kellett volna hogy érje a hírérték-küszöböt.

Mégsem lett nagy hír belőle. Botrány meg pláne nem. Pedig az ügy a pökhendi pofátlanság és a mérhetetlen cinizmus netovábbja, amit ott a Jordán partján, mint látszik teljesen tökélyre fejlesztettek, és amihez a világ egyik fele, köztünk a Likud testvérpártja által kormányzott hazánk is oly lelkesen asszisztál.

Történt ugyanis, hogy a Knesszet hosszú hónapok után napirendjére vette Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök követelését, mely bocsánatkérést és az érintett családok kárpótlását sürgeti a Gázai övezetbe tartó Mavi Marmara segélyszállító hajón elkövetett, kilenc halálos áldozatot követelő izraeli katonai támadásért.

Az eset kapcsán Danny Danon, a Likud párt képviselője emelkedett szólásra és felolvasta azt a bocsánatkérő levelet, melyet a török miniszterelnöknek címeztek. Danon az írást ismertetve először megállapította, hogy az eredendő hibát Törökország követte el, mert nem„vette a fáradságot” hogy az útnak indulás előtt átvizsgálja a segélyhajót. Ha ezt megtette volna, akkor kiszűrhette volna a gyanús elemeket, így viszont „a terroristák támogatójává vált”.

Ezután bocsánatot kért, hogy a zsidó kommandósok tekintettel a két ország kiváló, baráti viszonyára, megfontoltan és körültekintően jártak el és nem gyilkoltak le az első percben mindenkit, holott ez lett volna a megfelelő cselekedett, mivel a hajón zömmel béke aktivistáknak álcázott terroristák tartózkodtak. Aztán így folytatta: „Bocsánatot kérünk, amiért az izraeli kommandós harcosok bölcsen cselekedtek, tekintetbe vették a hajó fedélzetén tartózkodó polgári személyeket, s így végül is csak kilenc terroristát gyilkoltak meg…”

Végül még megemlítette, hogy Erdogan egyrészt örüljön annak, hogy az izraeliek megszabadították a hajót a veszélyes elemektől, másrészt meg vegye baráti hozzáállásnak, hogy a fedélzeten tartózkodókat hazaengedték, és nem fogták perbe gyilkosság és terrorizmus vádjával. Aztán mondandóját az alábbi szavakkal fejezte be: „Végül, kérjük, vegye részünkről őszinte gesztusnak, hogy Izrael nem tett panaszt az ENSZ-ben Törökország ellen, és nem kezdeményezett vizsgálatot annak kiderítésére, hogy milyen kapcsolatok állnak fent az iszlám terrorista szervezetek és az Ön pártja között.” [az eredeti hírért katt IDE]

A beszédet természetesen hosszas vastaps fogadta.

A zsidó bocsánatkérés elhangzott…

Arra azért nagy tételben mernék fogadni, hogy a következő napokban majd mennyi elhatárolódást lehet hallani a világ vezető hatalmaitól. Nagy valószínűséggel semennyit. Olyan lesz ez, mintha meg sem történt volna. Hisz ha nincs hír, akkor azt nem kell kommentálni sem.

Bár az még keresztbe tehet a nagy elhallgatásnak, ha véletlenül meggyullad, vagy összetörik valami Isztambulban az izraeli nagykövetségnél… Mert azért valljuk meg, ezért a pofátlan provokációért ez lenne a minimum…