Ukrajna: a Majdan-ellenesek fasisztázzák a cionbérenc "forradalmárokat" - egy oroszbarát városban megruházták Klicskóékat

A dél-ukrajnai Odesszában több ezren vonultak utcára vasárnap a "Jevromajdan" elnevezésű kijevi tüntetéssorozat ellenzői és hívei. Eközben a krími Kercsben zavargásokba torkollott az oroszbarát tüntetés.
A változásokat ellenző odesszai politikai erők mintegy háromezer híve vonult a második világháborús, Ismeretlen matróz emlékművéhez, ahol virágokat helyeztek el az örökmécsesnél. A demonstrálók az "Odessza hős város", "Odessza orosz város" jelmondatokat skandálták, illetve Julija Timosenkót, az előző nap szabadon bocsátott volt kormányfőt szidalmazták. Helyszíni jelentések szerint a megmozduláson résztvevők közül többen botokkal felfegyverkezve és arcukat eltakarva jelentek meg.
Az EU-párti tüntetők - mintegy másfél ezren - eközben a város egy másik pontján gyűltek össze, hogy gyászszertartáson emlékezzenek meg a Kijevben elesett áldozatokról. A beszámolók szerint a "Jevromajdan" támogatói közül is többen maszkot viselnek és botokkal vannak felfegyverkezve.
A Krím-félszigeten az orosz határnál lévő Kercs városában a "Majdan-ellenes" tüntetők a polgármesteri hivatal előtt letépték a zászlórúdról az ukrán lobogót, és orosz zászlót húztak fel a helyére. A néhány százra becsült résztvevő Oroszországot és a Berkut rohamrendőri egységet éltette, és fasizmusellenes jelszavakat skandált. Az ukrán zászló megmentésére sietők és a tüntetők között dulakodás tört ki, a nemzeti lobogó elszakadt. A rendőrök körbevették a tüntetőket, de egyelőre nem léptek fel ellenük.
A Krím-félsziget déli részén fekvő Szevasztopolban, ahol az orosz fekete-tengeri hadiflotta támaszpontja van, Moszkva-barát pártok és szervezetek felhívására mintegy kétezren gyűltek össze orosz zászlókat lengetve, hogy elítéljék "a Kijevben hatalomra került fasisztákat". Egy szónok autóval járta a várost, hangosbeszélőből azt harsogva, hogy "Kijevben a fasiszták vették át a hatalmat". Más szónokok azt bizonygatták, hogy az új hatalom meg akarja fosztani jogaiktól és állampolgárságuktól az orosz ajkú ukránokat.
Az ország keleti részén, a Donyeck megyében lévő Mariupolban a Vitalij Klicsko vezette Ütés (UdAr) párt helyi szervezetének vezetője arról számolt be, hogy a Viktor Janukovics mögött álló Régiók Pártjának radikális hívei és "tyituskók", azaz felbérelt provokátorok "élezik a helyzetet" a városban. Vasárnap mindkét tábor megmozdulást szervezett. Az ellenzéki politikus közölte, hogy a "Majdan-ellenes" táborból mintegy hatszáz "tyitusko" érkezett a kijevi főtérrel szimpatizálók demonstrációjának helyszínére a rendezvény befejeződése után, ahol akkor még legalább 150-en tartózkodtak. Beszámolója szerint a "Majdan-ellenesek" igen agresszíven viselkedtek. "Halál a fasisztákra!", "Adjatok fegyvert, megöljük a majdanosokat!" - kiabálták.
(MTI

További részletek: http://kuruc.info/r/4/124269/#ixzz2uAcmAWen

Válasz

"Minden golyó nekünk talál"
2014.02.23 15:32
Share on print Share on gmail

Akkor, mikor javában dúlt az első világháború és a frissen bevetett amerikai gyalogság sok tízezres veszteséget szenvedett az első héten, az amerikai szenátus egy tagja megjegyzést tett arra, hogy miért kellett beavatkozni az európai háborúba. Nem meglepő módon egy cionista szenátor így válaszolt rá; mit számít, minden golyó (ami fehérek vérét ontja) nekünk talál. Mindegy melyik oldalon talál.

Ugyanez a helyzet Ukrajnában. A cionista buzi és zsidó kiállt a kijevi főtérre, de semmit sem tudtak elérni. Hiába lázították a népet, pénzelték az embereket, hívták a buzikat és a genetikai hulladékot a terekre, semmit sem tudtak elérni. Ahogy telt az idő, egyre több jobboldali szélsőséges keveredett bele a felfordulásba, és produkált eredményeket. Akkor még nem folyt a vér, de hogy ők hol is álltak valójában, azt bizonyította az, hogy a buzi boxolót jól lefújták poroltóval, és felszólították, hogy húzzon a fenébe.

A nyugat pedig elkezdte őket pénzzel támogatni, - de miért is? Semmi egyébért, csak azért, hogy kikaparják a később pozícióba tett zsidóiknak a gesztenyét. Ugyanaz a helyzet állt elő, mindegy, hogy ukrán rendőr, vagy ukrán nacionalista, minden golyó nekik talált. Jó lenne, ha rádöbbennének végre az ukránok, hogy miért is ontják egymás vérét. Ki lesz az egyedüli haszonélvező, ha sikerül megbuktatni a jelen hatalmat? Mert a nyugat attól a pillanattól kezdve csak a kedvenc pedofiljaival meg buzijaival fog leülni tárgyalni. Mit tehet majd az, aki akkor jön rá, hogy jól rászedték? Semmit. Jó esetben hazamehet a sebeit nyalogatni, rosszabb esetben visszamenően hálából jól lecsukják. Ismerős ez a történet, Horvátországban ugyan így folyt. A jobboldali, nacionalista erők kézbe vették a dolgot, és harcoltak, sikert sikerre halmoztak. Majd amikor már arról volt szó, ki lesz az új elnök, ki lesz aki megy tárgyalni külföldre, addigra már szín zsidó vezetés volt mindenhol, és a nyugat csak velük ült le tárgyalni. A harcot megjárt hazafiak meg névlegesen parádézhatnak micsoda jó harcosok voltak, a valóságban le vannak tojva.

Ezeknek az ukrán nacionalistáknak egyetlen esélyük lenne arra, hogy megoldást találjanak hosszú távra, és olyat, ami a legjobb lenne Ukrajna számára, - hogy most, a jelen nagyon kritikus pillanatban tárgyalni kezdenének Moszkvával. Most nagyon jó esélyekkel indulnának, akár ki is üthetnék a cionistákat a nyeregből. Ugyanis sem Klicskó, sem Jastenjuk nem mondhat magának semmilyen eredmény, nekik semmi közük a valódi helyzet kialakulásához, nem ők ellenőrzik a várost, a tereket. Ők csak pöffeszkedve vonulgatnak zsidó nyugati politikusokkal az oldalukon ide-oda, és nyomja őket a cion-média. Valójában bábok, bohócok csak, semmi egyebek. A zsidó szabálytalan előzés mintapéldái.

Most jött el a kibékülés, és a komoly tárgyalás pillanata: jól hátsón billentve a két buzikirályt, megegyezni, és befejezni a dolgokat, így is túl sokan haltak már meg. Mit léphetne a nyugat? Semmit. Mert ha most hirtelen mindenki hazamegy, az utcán nem maradna senki más, mint a külföldi férgek, őket meg már csak össze kell szedni. A kormány pedig nagyon komoly engedményeket tenne, akár megfelelő pozíciókat a nemzeti erőknek. Ha nem így lesz, akkor újra fehér ember fogja fehér ember vérét ontani a zsidó felforgatók kényére-kedvére. Ebből pedig nagyon elég volt az elmúlt században. Több tízmillió fehér mészárolta le egymást iszonyat harcokban és embert felemésztő körülmények között. Ennek legyen már vége, lássák már meg hol a valódi ellenség! Ott vigyorog a nyugati irodákban, politikai gyűléseken, a vezető posztokon. Onnan jó nem jöhet csak kizárólag rossz. Bármilyen szépre is festik le. Nem szabad bedőlni nekik.

Így és csak így lenne garantálható az ország egysége, megelőzve a nemzetiségi konfliktusokat, és egy elhúzódó polgárháborút.

Kemény Gábor

Válasz

Amerika a „szívbe” harap – A világuralomért vívott harc legfontosabb állomása: Ukrajna
13

Több amerikai elnök sztár tanácsadója, Zbigniew Brzezinski, nevezte a világ geostratégiailag legfontosabb zónájának, a föld „szívének”, a középkori Magyar- és Lengyelország területét, amelynek része Ukrajna nyugati fele is. US/EU befolyás alá kerülve Oroszország pozíciója lényegesen meggyengülne. A harc a 9/11 utáni világ leggroteszkebb vonásait hozta a felszínre. Oroszország a helyzet komolyságát már az 1961-es Kuba-krízishez hasonlítja és a „Budapest Memorandum” betartásáért küzd.

Miután december 13-án Janukovics elnök visszautasította az EU-társulási szerződést, Kijevben óriási tüntetéssorozat indult el, először békés, majd egyre durvább formákat öltve. A 2004-es narancsforradalomban már kipróbált nyugati felforgatás most egyaránt alkalmazott „szofisztikáltabb” és durvább eszközöket. Tervüket segítette Ukrajna megosztott múltja – nyugaton európai, keleten orosz befolyás – amit ügyes propagandával és egy, az ország népéhez képest maroknyi tüntetővel a törvényesen megválasztott Janukovics kormány ellen lehetett fordítani.

Természetesen az ukrán múlt őket is beárnyékolta, a korrupció még jobban, mint a térség más államaiban, kevesek mérhetetlen gazdagságához és sokak teljes elszegényesedéséhez vezetett. Ennek ellenére a kormány az ország alapvető érdekeit nem hagyta figyelmen kívül és visszautasította azt az EU-társulási szerződést, amely az országot végképp kifosztotta és tönkretette volna. Az égető problémákra az EU segítséget nem, csak a szokásos megszorítási gazdaságpolitikát ajánlotta, kezdve a gázárak 40 százalékos megemelésével, ami több tízezer ember fagyhalálát jelentette volna. Háttérbeli megbeszélésekből az is kiszivárgott, hogy a továbbiakban Ukrajnának a NATO-hoz is csatlakozni kellett volna, ami végképp szembefordította volna Oroszországgal. Ukrajnának az ipara nagyrészt a szovjet időkből származó nehézipar, amely teljesen az orosz piacra van beállítva. Az EU-csatlakozás ezt leépítette volna, felhasználván az országot olcsó nyersanyagforrásnak és további piacnyeréshez Oroszország irányába. Putyin elnök ezt nem nézhette tétlenül. Indítványait, Ukrajnával olyan megállapodásokat kötni, amelyek a nyugati és az orosz érdekeket is figyelembe veszik, a nyugatiak lesöpörték az asztalról. 15 milliárd eurós kölcsöne Ukrajnának és a gázár további csökkentése – jó egyharmadnyival a világpiaci árak alatt – valódi segítséget jelentett az országnak. Ennek felismerése helyett az ukrán ellenzék – azaz inkább a Majdan téri tüntetők – a nyugati politikusok buzgó asszisztálásával a kormányt az orosz imperializmus kiszolgálásával vádolták meg.

A tüntetések csak ezek után vadultak el igazán. Mialatt a nyugati média a demokrácia önzetlen bajnokait ünnepelte, a valóságban sokak szerint fizetett tüntetők, sokszor Molotov cocktailekkel támadták a kormányépületeket védő rendőröket, akik tucatjával szenvedtek el súlyos égési sérüléseket. Reakciójuk az „ellenzék” támadásaira harmatgyengének minősíthető, Nyugaton hasonló esetben a tüntetők ellen már régen szükségállapotot rendeltek volna el, lőfegyverek nyílt bevetésével. A háttérről sokat elárul Victoria Nuland, amerikai külügyi helyettes államtitkár asszony megjegyzése december 13-án a National Press Club előtt, amely szerint az Egyesült Államok 5 milliárd dollárt „fektetett be” az ukrajnai agitációba. Ugyanez a hölgy súlyosan kompromittálta magát január végén, amikor az ukrajnai amerikai nagykövettel folytatott telefonbeszélgetése napvilágra került, amelyben triviális stílusban az ukrán ellenzék vezetőit mint az amerikai politika bábjait emlegette, és az EU-t langyos magatartása miatt ostorozta: „Fuck the EU!” A helyzet groteszk mivoltát misem jellemzi jobban, mint a tény, hogy a hölgy holocaust áldozatok leszármazottja, aki olyan „ellenzéki” politikusokkal is együttműködik, mint Oleh Tyahnybok, aki a szélsőjobboldali Svoboda nevezetű mozgalmat vezeti, amelynek tagjai a háború alatt a németekkel kollaboráló és a náci ideológiát valló Stefan Banderát tekintik példaképüknek.

Természetesen kétségbe lehet vonni Putyin elnök „önzetlenségét” és kritizálni lehet „imperialista” ambícióit, azonban a reális hozzáállás mégis azt sugallja, hogy Oroszország érdekei jelenleg egybeesnek egy humánusabb és Ukrajna érdekeit jobban respektáló politikával. Nem utolsó sorban azt is figyelembe kell venni, hogy Ukrajna majdnem mindig Oroszország hatalmi szférájához tartozott, sőt annak integráns része volt. „Engedékenyebb” nyugati politikusok talán ezért azzal is „megelégednének”, ha csak Nyugat-Ukrajnát tudnák érdekszférájukba integrálni, „lemondva” a zömében oroszok által lakott Kelet-Ukrajnáról.

A nyugati ambíciók Kína érdekeit is erősen sértik. Xi Jinping elnök röviddel márciusi megválasztása után Moszkvába utazott a stratégiai partnerséget megerősíteni. Októberben egy kínai cég szerződést kötött egy ukrán agrovállalattal 100.000 hektár használatára, amit 3 millió hektárra akarnak kibővíteni.

Az orosz politika érzékelte a helyzet rendkívül súlyos voltát. Február 12-én a Zavtra nevű lapban a Putyin tanácsadói és a kormány közeli Izborsk Club elemzői egy felhívást tettek közzé „Mentsétek meg Ukrajnát!” címmel. A cikk szerzői a helyzet komolyságát az 1961-es kubai krízissel hasonlítják össze, amely a világot egy atomháború szélére sodorta. A cikk jogosan felhívja a figyelmet arra, hogy a tüntetők az urán népnek csak egy parányi részét képviselik, többségük manipulált vagy lefizetett kalandor, akik az országot egy olyan káoszba taszíthatják, amely Európát és Oroszországot, sőt az egész világot súlyosan érinti. Kimondják, hogy a folyamatok mögött az amerikai politika áll. Azt is megállapítja, hogy a NATO kiterjesztése Ukrajnára Oroszország számára elfogadhatatlan. A szerzők a helyzetet politikai síkon még kezelhetőnek látják, hála a „Budapest Memorandum”-nak. Az említett megállapodás 1994-ben keletkezett Budapesten egyrészt Ukrajna és Oroszország, másrészt USA és Nagy Britannia között, azzal a céllal, hogy a volt Szovjetunió atomfegyvereit kivonják Ukrajnából, amely a két hatalmi blokk között semlegességet, önállóságot élvezhetne. A „Mentsétek meg Ukrajnát” cikk szerzői felhívják a térség és a világ közvéleményét, hogy minden szinten tiltakozzanak Ukrajna destabilizálása ellen. Ha a Budapest Memorandum valamelyik tagállama nem lenne hajlandó tárgyalásokat kezdeni a helyzet normalizálásáról, akkor – így a cikk szerzői – Oroszország deklarálja a Budapest Memorandumot átmenetileg érvénytelennek és kezdjen egyedül tárgyalásokat az Egyesült Államokkal.

A helyzet a Titanic elsüllyedésére emlékeztet, amikor a Carpatia mentette meg a hajótöröttek egy részét. Remélhetőleg hazánk üdvtörténeti szerepe most is megnyilvánul abban, hogy a Budapest Memorandum résztvevői megállítják az ukrán katasztrófát!

Vajta Dénes

(Nemzeti InternetFigyelő)

Válasz

A forradalom - kis emberek és nagy álmok a nagypolitika csapdájában
2014. február 20. - 21:34
Rovatok:
Publicisztika
Share on favorites Share on email Share on print Share on pdfonline |

Az ukrajnai történések értelmezése sem a helyi lakosság, sem a külső szemlélők számára nem egyszerű feladat. (Holott nagyon is az, ha ismerjük a forradalmak természetét és azok mozgatórugóit.) A nagypolitika "beavatkozása" és a nyugati világ szerepe a történésekben aligha hagy maga után kétséget bárkiben. Ugyanakkor megtévesztő lehet a különböző csoportok részvétele, a tüntetők követelései. Kezdve a korrupt, igazságtalan politikai rendszer (melyet magunk is ismerhetünk) ellenzésétől a kifejezetten hazafias hangvételű, nacionalista megnyilvánulásokig.

Ukrajnában semmi más nem történik, mint ami általában a forradalmak alkalmával. Tipikus forgatókönyv, és tipikus történések. Hozzá tartoznak ezekhez azok a "megtévesztő" jelenségek is, mely a kiindulóponttal ellentétesen, akár rokonszenvesek is lehetnek. Pl. a Lenin-szobor ledöntése.

A forradalmak a legritkább esetben születnek spontán módon. Alig tudnánk ilyenre példát mondani, azok is meglehetősen elszeparáltak, és rövid életűek voltak. A nagy forradalmak hátterében rendre mögöttes erőket találunk. Ezek indítják meg a folyamatokat, és rendszerint a végén ezek szüretelik le azok kétes gyümölcsét is. A kezdet és a vég között pedig gyakorlatilag bármi történhet, akár olyan események, megnyilvánulások, olyan eszmék és személyek, csoportok is feltűnhetnek, melyeknek valami kevés közük van a forradalom valódi céljaihoz, kiindulópontjához és a mögötte állókhoz, akár homlokegyenest velük ellenségesek. Ez a háttérerők számára gyakorlatilag lényegtelen. A lényeg a felfordulás, zavarosban lehet halászni. Mikor pedig letisztul a kép, minden a helyére kerül - a forgatókönyvírók elképzelései szerint.

Nem ismeretlen számunkra, magyarok számára ez a kép. Az 1956-os forradalom alkalmával (mely szintén nem spontán indult, magától nem kerül az utcára egy teherautónyi fegyver) a legkülönbözőbb elképzelésű csoportok harcoltak, ki-ki saját elképzelései mentén, saját céljaikért. Zsidó bolsevistáktól a reformkommunistákon át a nemzetiszocialistákig.

Ukrajnában köztudottan az európai uniós társulási megállapodás elutasítása miatt kezdődtek a tüntetések, tehát már az elejétől egyértelműen nyugati érdekek szerint. Ahogy végig asszisztál is a nyugat a zavargásokhoz, és "feltételezhetően" (a forradalmak természetét és a nagypolitikai játszmákat ismerve bizonyosan) operatívan is részt vesz azokban. (Lásd: ukránul nem is beszélő, nyugatról importált "tüntetők" feltűnése.)

Az események folyamatában bekapcsolódtak a különböző nézetű és célú csoportok is, ki-ki a saját érdekeit igyekezve érvényesíteni az előállt instabil helyzetben. Ezek között akár lehetnek pozitív, szimpatikus törekvések is.

Azonban a történések mögé kell látni, ismerve a célt. Nem a kis emberek nagy álmait, mert azok legfeljebb elhangzanak, megteszik a kötelességüket (szerepet vállalnak a rombolásban), aztán szerte foszlanak. Ami diktál, és dönt, az a háttérben meghúzódó nagypolitikai érdek. Nincs olyan erő a palettán (nagyon ritkán lehet), ami ezt áthúzhatná.

Az egyetlen kérdés tehát, hogy melyik nagyhatalmi politikai erő kerül ki győztesen? A helyzetből, ami belülről és laikus külső szemlélőként zavaros. Felülről viszont, a döntő tényezők számára kevésbé.

Haza vonatkozású megjegyzés: okuljunk magyarok! Mert bármikor megtörténhet (ahogy történt is hasonló, lásd: 2006), hogy nemes eszmények és jogos törekvések mentén magunk is gyalogokká válunk egy nagy játszma sakktábláján!

Figyelj! És gondolkodj!

Juhász Pál - Jövőnk.info

Válasz

Ukrajna: mai rövid összefoglaló
2014. február 21. - 20:52
Rovatok:
Nagyvilág
Share on favorites Share on email Share on print Share on pdfonline |

Amit biztosan tudni lehet: a nyugati közvetítő „kollégák” Frank-Walter Steinmeier német és a Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszterek legnagyobb döbbenetére nem írta alá az ukrajnai válság rendezését célzó megállapodás tervezetét az orosz közvetítő, mert az teljességgel elfogathatatlan a számukra. Ezért Vlagyimir Lukin, Oroszország emberi jogi ombudsmanja még ma elutazik Kijevből Moszkvába - értesítette a megbízható Interfax orosz hírügynökségen keresztül a közvéleményt. Ezek szerint Oroszország mégsem hagyja annyiban, arrafelé még máshogy értelmezik az emberi jogokat. Többek között kifogását fejezte ki a kormánypárt nélküli szavazáson (a megfélemlítések miatt szinte csak kormányellenesek vettek részt) kormányhatározat által életbelépett fegyverhasználati törvény (miszerint a karhatalmi erők jogosan használhatnak éles fegyvert a rájuk tüzet nyitókkal szemben) semmissé nyilvánítását. Most újra élő céltáblává vedlettek a rend őrei. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, előrebocsátani ebben a kérdésben semmit nem lehet jelenleg. Az ukrán elnök sajtóirodája viszont bejelentette a megállapodás ratifikálását a délután.

Az utcán demonstrálók hangadói nem elégedettek maradéktalanul és a szélsőjobboldali szektor nem kíván lemondani a további harcokról, hiszen nekik egészen mások a valódi céljaik, ezek csak részeredmények számukra. Vajon képesek lesznek-e átvenni az irányítást a nyugatpártiaktól? Milyen lépéseket eszközölne ilyen esetben az Eu? Ez a nagy kérdés, hogy szembefordul-e a két tábor a hatalomért? A nacionalista szárnyak küzdöttek eddig is átütőbb sikerekkel, hiszen ők jellemükből adódóan harcosok. A nyugatpártiak (itt a zsoldosok teljesítenek szolgálatot, - NATO-s mesterlövészek, ügynökök, civilben harcoló különleges külföldi alakulatok - hogy milyet, azt már ecseteltük) meg ezen kívül, minden más liberális eszköz (háttéralkuk, médiaferdítés) birtokosai. A helyzet percről percre változik, a nacionalisták már inkább felbontanák az „együtt harcolunk a kormány ellen, de nem együtt a hatalomért” az amúgy is kérészéletűnek borítékolt megállapodásukat. Többen érdeklődtek afelől, hogy igaz-e az elfoglalt és részben lángokba borított atomerőmű a lázadók által? Orosz források megerősítették ezt a hírt, de a nyugati sajtó mély hallgatásba burkolódzott ez irányban. Ez is kifogása volt Vlagyimir Lukin-nak, hisz ez képezheti és képezte is a kizsarolt tárgyalási alapot. Egy nukleáris katasztrófa senkinek sem hiányzik, ezért a Janukovics-féle engedmény egyenlőre.

Gölöncsér Miklós - Jövőnk.Infó
MNA Észak-Magyarország

Válasz

Az Európai Unió atomerőmű elfoglalásával kényszerítette térdre Janukovicsot
2014.02.22 05:13
Share on print Share on gmail

Péntek este egy Janukovics elnök felelősségre vonását sürgető törvény került az ukrán parlament elé, amit a kormánypárti politikusok terroristák általi megfélemlítésével és ellehetetlenítésével el is fogadtak. A megcsappant számú országgyűlés megszavazta az államfő bűnbakká kikiáltását. Röviddel a törvény elfogadása után Janukovics elhagyta Kijevet, és Harkovba sietett a keleti régiók csúcstalálkozójára.

A felelősségre vonás javaslatát Nyikolaj Rudkovszkij, a Régiók Pártjának egy tagja terjesztette elő.

Korábban a fegyveres terroristák megrohamozták a parlament épületét, a képviselőknek menekülniük kellett az országházból. Azt követően (két nappal ezelőtt) a nyugati zsoldosok elfoglalták a rivnei atomerőművet. Az ukrán államfő utasítására országos terrorelhárítási művelet kezdődött, melynek célja a zsoldosok fegyverellátásának blokkolása és a stratégiai objektumok visszafoglalása.

Tegnap az atlantista ellenzék rendkívüli ülést hívott össze, amin a megfélemlített kormánypárti politikusok már nem jelentek meg (többen közülük azonnal elhagyták az országot a parlament elfoglalása után). A létszámban megfogyatkozott törvényhozás hatalmas ellenzéki többséggel megszavazta a terrorelhárítási műveletek leállítását (az atomerőmű visszafoglalását...), valamint törvényt hoztak arról, hogy a rendőrök önvédelmi célból sem használhatnak fegyvert a nyugati zsoldosokkal szemben. Felbátorodva azon, hogy a 233 kormánypárti képviselőből csak 30 mert megjelenni az összehívott rendkívüli ülésen, az ellenzék megszavazta a rendvédelmi erők kivonását Kijev belvárosából, az államfő jogköreit korlátozó alkotmányhoz visszatérést, valamint a 2004-es narancsos forradalom során börtöne juttatott felforgatók szabadon engedését.

Julia Timosenko ennek köszönhetően szabadlábra kerül, és miután az ellenzék rádöbbent, hogy a politikai vezetés nem tudja kezelni a felforgatást, megszavazták az államfő "felelősségre vonását", azaz bűnbaknak kikiáltását is.

Miközben az atomerőmű elfoglalását titokban tartják a közvélemény előtt, az akciót követően az európai uniós delegáció megjelent Kijevben és kész helyzet elé állították Janukovicsot, aki engedve a terrorista követeléseknek, aláírta a megállapodást. A lengyel külügyminiszter pedig megfenyegette az ellenzéki politikusokat, hogy abban az esetben, ha nem írják alá a megállapodást, "jön a hadsereg és mind meghalnak".

Döbbenetes az a pofátlanság, amivel az Európai Unió és Magyarország is hírzárlatot rendelt el a rivnei atomerőmű elfoglalásáról. Az MTI sokszor néhány perces késéseket is kiküszöbölve képes hozni a homoszexuálisok jogairól alkotott törvényeket, de az atomerőmű két napja van a nyugati zsoldosok kezén, és a magyar médiában azóta nem jelent meg a hír. Egyértelmű, hogy hírzárlatot rendeltek el ezügyben. A nyugati zsoldosok az atomerőmű elfoglalását követően megfenyegették Janukovicsot, hogy ha nem enged a követeléseknek, felrobbantják az atomerőművet. A nyugat által lefizetett ellenzék pedig a megszavazta a terrorelhárítási művelet leállítását, így törvényileg ellehetetlenítették a terroristák elleni fellépést.

Mindezek után a nyugati média az Európai Unió diplomatáinak sikereként tálalja a Janukoviccsal aláírt megállapodást, az atomerőmű elfoglalását sehol nem említik.

Válasz