A PHM - Nemzetszolgálat edzésére igyekeztem, mikor a Kosztolányi Dezső téren átvágva belebotlottam a Jobbik Horthy budapesti bevonulásának évfordulójára tartott rendezvényébe. A kb. 150 fős gyülekezet előtt éppen  Vona Gábor tartotta beszédét.

Régóta  távol tartom magam a parlamentben megjuhászodott párt rendezvényeitől, lévén, hogy már nem vagyok kíváncsi a semmitmondó beszédekre, és a kormányzásról álmodozó szónoklatok hallatán sem fog el ováció, legfeljebb csak elmosolyodom egy kicsit. Mivel azonban éppen utamat állta a gyülekezet, gondoltam meghallgatom, mit is üzen nekünk budapestieknek a Jobbik első számú embere. Ráadásul érdekelt, hogy milyen mondanivalója van a pártnak a vasárnapi időközi választási bukta után.

Hamar megbántam a rendezvény irányába vetett felelőtlen bizalmamat. Vona ugyanis éppen a Horthy-korszak nagyszerűségéről okította a nagyérdeműt, kiemelve annak szociális érzékenységét, és úgy általában az egész rendszer zsenialitását. Mindezt szembeállította a mai zsidesz vezetéssel, amely a gazdagok pártján áll.

Azon kívül, hogy a Horthy nevével fémjelzett korszakot mintaként beállítani bődületes történelmi tudatlanságról tesz tanubizonyságot, a Jobbik szociális hangokat megütő retorikája több helyen is hibás. Vona úr ugyanis úgy ostorozza a gazdagokat támogató kormányt, hogy programjában es tevékenységében nyoma sincs a szociális érzékenységnek. Míg ugyanis szóban lelkesen kiállnak a csődbe jutott devizahitelesek mellett és a kilakoltatások ellen, addig az utcára kerülő emberek pénzbírságolását szó nélkül megszavazzák a Parlament bársonyszékeiben ülve.

Hogy is van ez? Amíg reklámot lehet csinálni magunknak belőle, addig tiltakozunk a bajba jutottak utcára kerülése ellen, majd akik tényleg elvesztik otthonukat, azoknak meghagyjuk a pénzbírság és a fogda közötti választást. Nem cinikus ez kissé? Vagy csak én érzem annak, aki nem milliós parlamenti fizetésből él? Kötve hiszem.

Pár percig álltam Vona beszédét figyelve, majd úgy döntöttem, hogy eleget hallottam. Otthagytam a Horthy romantikában izzó kis csoportot. Útközben arra gondoltam,  hogy ha a magyar társadalom jobbik fele végre rájönne, hogy a cigánykérdést nem lehet félmegoldásokkal, demokratikus úton megnyugtatóan rendezni, akkor a Jobbik - szavazókat megmozgató téma híján -  a 20-as évek nosztalgiájával oda kerülne a következő választásokon, ahova a Munkáspárt a "Kádár idejében jobb volt" maszlaggal.

Ez az idő pedig hamarosan el fog jönni. Bármennyire is szeretnék egyesek, Vona Gábor sohasem fog fehér lovon bevonulni sem Budapestre, sem más településre. Ha valaha is ilyen tervei lettek volna, akkor nem verte volna szét a Magyar Gárdát. Az olyan Novák-félékkel pedig, akik egy pofontól sírógörcsöt kapnak, nem lehet visszafoglalni Magyarországot.

Egyre többen fordulnak el az megfelelési kényszerben szenvedő, alakoskodó "radikálisoktól", és találnak rá az egy igaz magyar eszmére, az igazi megoldásokat nyújtó hungarizmusra. Hamarosan a hungaristák ideje következik!

Nyárády R. Atilla - Kitartás.hu