Vona Gábor: A jaffa narancs
2011. február 24. 21:37:18

• 2010. május 14-e. Martonyi János leendő és Balázs Péter leköszönő külügyminiszter közösen találkozott Aliza Bin-Noun izraeli nagykövettel, demonstrálva, hogy a magyar külpolitikában nem történik változás az Izraellel való erős együttműködés és szövetség kérdésében.
• 2010. november 8-a. Az Országgyűlés elfogadja az Izraellel kötendő társulási szerződést, amely révén az uniós tagállamok, közte Magyarország és Izrael között szinte minden gazdasági válaszfalat lebontanak. A szavazás pillanatában érkezik meg Orbán Viktor miniszterelnök is az ülésterembe, aki leülve természetesen az igen gombot nyomja meg.
• 2010. január 25-e. Orbán Viktor és Mose Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus vezetője tárgyaltak Brüsszelben. A zsidó vezetők megállapították, hogy a gazdasági válság következtében tavaly erősödött mind a hagyományos, mind az Izrael-ellenesség formáját öltő antiszemitizmus. A találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy e tendencia megállítása az európai politika feladata is. Orbán Viktor elmondta, hogy Magyarországon ugyanakkor az előző időszakhoz képest javult mind az általános értelemben vett politikai közhangulat, mind a zsidóságot övező közhangulat.
• 2010. január 27-e. A kormányszóvivői találkozón Nagy Anna bejelentette: a kormány szerdai ülésének döntése értelmében a jövőben több résztvevővel, szélesebb témakörben, gyakrabban és rugalmasabban egyeztet a kabinet a zsidó közösségekkel, amelyeken a pénzügyi témák mellett az oktatás és a holokauszt szerepelhetnek még. A tárgyalások pedig öt nap múlva, február 1-jén meg is kezdődtek a zsidó szervezetek támogatásáról.
• 2010. február 1-je. Orbán Viktor egy izraeli lapnak adott interjújában butaságnak nevezte, hogy létezne zsidó összeesküvés Magyarország megszállására. Az izraeli befektetők szerinte kevesen vannak ehhez. Kitért arra, hogy az izraeli tőke milyen területeken van jelen Magyarországon, s többek között hozzátette: „Örülünk, hogy az izraeliek ott vannak, és bízunk abban, hogy szélesítik tevékenységüket”.
• 2010. február 6-a. A magyar kormány határozottan fellép és a jövőben is fel fog lépni minden antiszemita izgatás, megnyilvánulás ellen, „a zsidó közösség számíthat ránk” – mondta vasárnap este Hende Csaba honvédelmi miniszter egy biztonságpolitikai konferencián Izraelben.

Természetesen a felsorolás a részemről egyáltalán nem teljes, de azt hiszem, ezekből a hírekből is átsugárzódott az az izzadtságszagú, szánalmas igyekezet, hogy izraeli uraiknak tetszelegjenek. Ha mindez az ország érdekében zajlana, csupán az ember esztétikai érzékét bántaná, de tudva, hogy ez az ömlengés és megfelelési kényszer egy olyan ország irányában nyilvánul meg, amely fittyet hány az ENSZ-határozatokra, amely elnyomja a palesztin nép jogos önrendelkezési törekvéseit, és amelynek elnöke három éve Magyarország megszállásáról beszélt, már a jóérzésű ember gyomra is forogni kezd. Lehet persze úgy okoskodni, hogy az ország helyzete annyira rossz, úgy szorongat bennünket a számos gazdasági nehézség, hogy most a világ viszonyait uraló Izraellel nem lehet ujjat húzni. Igen, ebben volna logika. Csak könyörgöm, vegyük már észre, hogy a farkastól nem szokás a báránynak segítséget kérni, mert az egyszerűen felfalja. Tényleg azt hiszi a kormány, hogy a hazai zsidó szervezeteknek beígért plusz 100 millióktól majd meghatódik az IMF? Hát ennyire naivak lennének?

Félek, hogy nem. Félek, hogy nagyon is tudatosak. És ez a baj.

Vona Gábor

(A 2011. február 14-i napirend előtti parlamenti felszólalás szerkesztett változata.)

jobbik.hu