A szélsőséges gyűlölködők minél jobban mocskolnak minket, annál biztosabbak lehetünk az igazunkban. Ugyanis a mocskolódás lényegében nem más, mint egy sunyi eszköz a hazugok eszköztárából, mellyel a lényegről akarják elterelni a figyelmet. Magasabb rendű elveket követők nem élnek ezzel az eszközzel, mert nélküle is képesek igazságukat átütő erővel megjeleníteni. A mocskolódás a tehetetlen düh megnyilvánulása, elkövetői a mocskolódásuk tárgyát minden további nélkül kivégeznék, ha tehetnék. De mert ennek számtalan akadálya van, ezért egy virtuális kivégzést akarnak a mocskolódásukkal végrehajtani. Lényege ennek a műveletnek végtelenül primitív, jellemző a művelőire. Valójában nem csinálnak mást, mint a saját érzéseiket, gondolataikat ruházzák rá a célszemélyre, közösségre. Jól tudják magukról, hogy erkölcstelenek, hazugok, talpnyalók és kretének. Kinézetük is - a tartalom és a forma egysége elv alapján - pontosan olyan undorító, mint a gondolataik.

Ezek ismeretében a részükről irányunkba megnyilvánuló mocskolódás lényegében egy átvitt értelmű dicséret. Külalakjuk alapján embernek nehezen nevezhető, gondolkodásmódjuk alapján pedig kifejezetten embertelen személyek, bűnbandák ellenségeként megjelenni a közvélemény előtt valójában a legnagyobb elismerés. A hazug gyűlöli az igazmondót, a kretén a bölcset, az erkölcstelen az erkölcsöset. Ez természetes és közismert tény.

Ennek a mocskolódók is tudatában vannak, és pontosan ezért akarják a saját tulajdonságaikat ráruházni ellenségeikre. Egyetlen olyan tényezőt eddig még nem találtunk, melyet ne a saját beteg világukból emeltek volna ki. Gyűlöletcsoportnak nevezik a hazaszerető, igazságalapú közösségeket. Miért? Mert ők gyűlölnek mindenkit, és ezt a saját gyűlöletet vetítik ki rájuk. Rasszistának nevezik azokat, akik tisztelik Isten művét, a teremtés csodáját, mely több színűnek és temperamentumúnak alkotta meg az emberiséget, és ezt azért teszik, mert ők a saját fajukon kívül mindenkit gyűlölnek. Saját bűneik kivetítésének sorát a végtelenségig folytathatnánk, de ez közismert mindenki előtt. Azt firtatják, hogy az ellenségeik milyen pénzügyi alapokkal rendelkeznek, és állítják, hogy ellenségeiket az anyagi érdek vezérli. Ez a legjellemzőbb az erkölcstelen mocskolódókra, mert el sem tudják képzelni, hogy valaki anyagi érdek nélkül, sőt, anyagi érdekei ellenében cselekszik. Az ilyesmi egyszerűen felfoghatatlan számukra.

A mocskolódók sötét világában azonban valami tragédia történt. Az eddigi, a saját törvényeik szerint logikusan működő gyakorlatot kapkodó, logikátlan eseménysorozatok váltották föl. Passzivitás és lázas nyüzsgés egyszerre tapasztalható, mint a lemingek között a halálmenetük előtt. Az Athena Intézet bérgyűlölködői megdermedtek, míg az Új Színház-ügy másokból, a primitívebbekből, gátlástalan gyűlölethullámot váltott ki. Egy semmiségnek is nevezhető ügy teljesen, eddig soha nem tapasztalt módon kihozta őket a sodrukból. Ez azért következhetett be, mert rendkívül labilissá vált a helyzetük a magyar társadalomban. Minden kreténségük ellenére érzik, hogy a megvetés és az általuk életre keltett gyűlölet gyűrűje egyre szorosabban szorítja őket. Ha a magyar társadalom eszmélésének kezdeti szakaszában már ilyen súlyos a helyzet, mi lesz a későbbiekben? Ezt a későbbieket akarják egy óriási zavarkeltéssel a távoli jövőbe kitolni, míg egyesek - a gondolkodók - inkább a csendet, a csendes kivárást választanák. Mert a kisebbségük szerint a zavarkeltés a folyamatokat nem lelassítja, hanem felgyorsítja.

A jól felkészült hazafias gondolkodású magyarok esetében ez a zavaros ténykedés nem okoz semmiféle gondot. Várható volt. Számunkra pedig kimondottan előnyös, mert hibák sorozatát követik el, mely többet ront a megítélésükben, mint a legátgondoltabb leleplező propagandánk. Nem tudható, mi történik a döntéshozóik köreiben, de a zavar egyre erősebben megmutatkozik. Már a hatalmi berkekben is jelentkezik, és ennek következménye volt az október 23-i megmagyarázhatatlan hatalmi távolmaradás minden megemlékezéstől - többek között. Másik jellemzője a döntésképtelenség, melynek a határozatlanság az okozója. Hatalmi szinten ez a zavar csúcsa.

Újabban nekünk nincs gondunk a gyűlölködőkkel, semmi újat nem produkálnak. Teszik, amit elvárunk tőlük. Tegyék, már megszoktuk, csak egyetlen dologgal tudnának nekünk ártani: ha dicsérnének. De ettől nem kell tartanunk, mert időnként teszünk annak érdekében, hogy ez be ne következzen. Közben pedig egyre gyorsuló ütemben változik a világ, azon belül pedig hazánk vonatkozásában még gyorsabban. És a változások a gyűlölködők ellen hatnak. Minden altatásuk ellenére ébred a magyar!

Kassai Ferenc - Jövőnk.info