"Testvéreink! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek, fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek, fáradozzatok, hogy minden keresztényt elűzzetek és teljesen úrrá legyetek. Törekedjetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyetek. Ha erre nem volna elegendő anyagi eszközötök, a párizsi szövetségünk minden erővel segíteni fog benneteket. Erre a célra a szövetségünk máris gyűjtéseket rendez, és az adományok váratlan bőséggel folynak be pénztárunkba azzal a céllal, hogy a galíciai és magyarországi területeket a galíciaiak és magyarok kezéből kiragadjátok, és hogy azok kizárólag zsidó kézre kerüljenek. Az egész világ tőkései erre a célra nagy összegeket áldoznak, s egyesülnek, hogy ezt a célt a legrövidebb idő alatt elérhessétek".

(Az Alliance Israelitée felhívása, megjelent a Russischen Invaliden 1910. december 30-ai számában)

Istóczy Győző, az Antiszemita Párt alapítójaA magyarországi zsidókérdésről írott tanulmányom első részében 1867-ig vázoltam fel a Kárpát-medencei zsidóság sorsának, a magyar-zsidó együttélés alakulásának gazdasági, politikai, jogi kulturális kérdéskörét. Miként a reformkori politikai nagyságaink országgyűlési felszólalásaiból, illetve írott műveiből vett idézetek is bizonyítják, alapvetően a honosítás, másfelől a polgári jogegyenlőség megteremtése kapcsán merült fel a zsidókérdés, hangsúlyosan az 1830-40-es évektől. A magyarországi zsidósággal kapcsolatban háromféle markáns álláspont alakult ki a reformkori politikai elitben.

"A zsidóság, amely öntelten a civilizált társadalom erjesztő kovászának szereti tartani és nevezni magát (....), képezi tehát a többi elemekkel szemben minden téren ama támadó elemet, amelynek pusztító árja a korszellem és az emancipáció által lerombolt gát elenyészte óta a részéről felhasznált, általa lehetőleg szított antagonizmusban lévő ezer, meg ezerféle nemcsak ellentétes, de sőt ellenséges érdekek által megosztott nem zsidó társadalom terén feltartóztathatatlanul halad előre; - amely támadó elem a szüntelen financiális zavarokkal sínylődő államok protektorátusának megszervezésével a kormányok politikáját saját érdekében tetszése szerint irányozza, s amely így nem valami távoli jövőben a beláthatatlan kimenetelű társadalmi és állami katasztrófák előidézésével fenyeget".

"Az uzsora s a maszlagos, nadragulyás és vitriolos pálinkamérés; a fukszinos bor és homokos liszt; mindennemű és fajtájú csalások és hamis bukások; a hamis mérlegek és a népfosztogatás; az iszákosság terjesztése, és döglött marha húsának kimérése. Többen mulattatónak találják ezeket, pedig akiken ezen üzelmek elkövettetnek, azokra nézve igen szomorú kimenetelűek szoktak lenni; fehérrabszolga-kereskedés s népdemoralizáció, és korrupció, hivatalnokok megvesztegetése és a Talmud alapján hamis eskü; hamis tanúskodás és hamis tanúk toborzása; orgazdaság és talmi aranynak valódi arany helyett árulása; jól bebiztosított termények és épületek felgyújtása és biztosítási ügynöki üzelmek; ratenbrief-üzelem és tantus pénzeknek körmöci aranyok helyett kiadása, váltóhamisítás és Amerikába szökések; a katonáskodás alól való kibúvások s állami jövedékcsonkítások; kasza-kapától való irtózás s a kereskedelem monopolizálása; licitációkon való összejátszások és különféle sápok; kifizetett adósleveleknek vissza nem adása és kifizetett adósságok újra való követelése és behajtása; kereszténységgúnyolás és kultúrkampfosodás; a keresztény felekezeteknek s a nemzetiségeknek egymás ellen heccelése; ármányok és intrikák, zsidó bosszúállás, börzejáték és plutokrácia, közvéleménygyártás és revolverzsurnalisztika, népbolondító frázisok és népnyomor, gründerség és likvidáció, szindikátusok és prospektek, svindli és krach stb., stb. (...) Azt mondják, hogy a jogegyenlőség korszakát éljük, s hogy a törvények a zsidókra is szólnának. Sok esetben igenis szólnának, a teóriában, de a gyakorlatban másképp áll a dolog. Azon nem zsidók, akik valamely zsidóval, s legyen az bár a legutolsó rongyszedő zsidó, egyszer életükben kikötöttek, legyenek ezen nem zsidók akár magánszemélyek, akár közhivatalnokok, míg csak élnek, megemlegetik azt a pillanatot, amelyben erre a boldogtalan lépésre elhatározták magukat. Mert hát minden egyes zsidó háta mögött ott áll az illető városnak vagy vidéknek, s ha kell, az egész országnak, s ha ez sem elég, az egész világnak a zsidósága, pénzükkel, befolyásukkal, sajtójukkal. A zsidók szolidaritásban állnak egymással, egy mindnyájáért, s mindnyájan egyért..."

"Míg az 1870-es esztendőkben 6, 5 millió katasztrális hold volt a magyar középbirtok összes területe, negyed század múltán már csak 3, 9 millió katasztrális hold volt a magyar középbirtokosságé. (Ez pontosan 40 %-os vagyonvesztést jelent - L. Zs.) ... Ország szerte merészen tombolt a hiteluzsora. A középbirtokosság földjének mozgósítása után a kisbirtokos osztálynak szegezte tőrét az uzsorásodó spekuláció. (...) Aminthogy a kúriákból kipusztultak a magyar urak, éppúgy kezdtek hajléktalanná válni egykori jobbágyaik is. (...) Az uzsora s a kereskedelmi leleményesség ellen védhette volna ugyan a törvényhozás a falusi népet, de ki mert gondolni erre az >>állami beavatkozásra<< a közgazdasági liberalizmus mézesheteiben?! (...) A falu, mely 1848-ban felszabadult a jobbágyság alól, az utolsó támaszát is elvesztette a földesúrban, mert az uzsora rabja lett. (...) A középbirtokos osztály már csak roncsaiban élt. (...) A falu elvesztette természetes vezető rétegét. A falvak értelmisége, a tanítók és a lelkészek hada tájékozatlan volt, még nem ismerte fel azt a hivatását, amely a népjóléti munka terén várt reá".