A Kitartás.hu feleleveníti szellemi elődjének, a Fiala Ferenc által szerkesztett legendás Összetartásnak egy 1944 nyarán közölt sorozatát. Minden héten bemutatunk egy olyan zsidó típust, amelyet mindannyian ismerhetünk, hiszen utcán, strandon, színházban, televízióban, kávéházban találkozhatunk ezekkel az alakokkal; reméljük, hogy a közeljövőben végleg eltűnnek városainkból, községeinkből ezek az alakok, akik nemcsak hogy magyarok nem tudtak lenni, hanem bebizonyították, hogy az ő érdekük s az ő célkitűzésük merőben ellenkezik a magyarság érdekeivel és célkitűzéseivel.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a sorozat írásai 1944 nyarán készültek, azokban a hónapokban, amikor úgy tűnt, hogy Magyarország végre megszabadul a zsidó mételytől. A cikkek is ebben a szellemben íródtak, így értelmezhetők.

Lássuk a tizenkettedik részt!

A leánykereskedő

"Ősi foglalkozást űz. Kereskedelmet. Igaz, leányokkal kereskedik. De hiszen ezek a szerencsétlen teremtmények, akik a karmai közé kerülnek, egytől-egyig keresztények. Tehát a Talmud szerint nem követ el semmiféle bűnt. Hiszen ez az izraelita „vallásos könyv” a legjobb esetben, mint barmokat említi a gójokat.

Jól jövedelmező foglalkozása van és ehhez már hozzátartozik az is, hogy „társadalmi életet” éljen. Tehát nagyszerűen öltözködik. Éttermekbe, kávéházakba, mulatókba, bárokba jár. Ott talál áldozatokra is. Nincs az a csinos, fiatal magyar nő, aki elkerülné a figyelmét. Mindjárt igyekszik megkörnyékezni. Nagy rutinnal, szép szavakkal, ajándékkal, pénzzel. Mindegy. Az eszköz nem számít, hiszen százszorosan megkeresi. Remek szerződést ajánl. Távoli metropolisokat emleget, fényképeket mutat. Megcsillogtatja a siker, az anyagi függetlenség fényes bábjait az áldozat szeme előtt.

És nehéz ellenállni. Különösen akkor, amikor az egész liberális szellemű zsidó sajtó, a leánykereskedés szolgálatában álló „színházi” lapok előkészítik a „talajt”. Hiszen a Színházi Életnek és „jogutódjainak” más céljuk sem volt, csak ez. Azért közölték rakásszám a fényképeket a Rio de Janeiróban, Kalkuttában, Alexandriában, Londonban, New Yorkban, Buenos Airesben szereplő „magyar” nagyságokról, - akik fajtestvérek voltak. Akiket a faji szolidaritás tényleg segített, reklámozott és „naggyá” tett. De abból a szerencsétlen, elbódult és elbódított pesti kislányból soha nem lett ilyen „világnagyság”. Legfeljebb harmadrendű, ötödrendű tengerészkocsmákban, mulatókban, távol a hazájától, távol a tiszta élettől küszködött a szomorú hétköznapokkal, közprédaként, és nem tudott szabadulni. A „jóakaró”, „felfedező” leánykereskedő pedig gyűjtötte a pénzt, meg elégedett volt önmagával, mert jó üzletet csinált.

Most már – hála Istennek – neki is letűnt – illetve feltűnt – a csillaga..."

(Összetartás)

Napjaink példányai: LINK!

Radnai Péter, a Playboy főszerkesztője

Kapcsolódó: