A Kitartás.hu feleleveníti szellemi elődjének, a Fiala Ferenc által szerkesztett legendás Összetartásnak egy 1944 nyarán közölt sorozatát. Minden héten bemutatunk egy olyan zsidó típust, amelyet mindannyian ismerhetünk, hiszen utcán, strandon, színházban, televízióban, kávéházban találkozhatunk ezekkel az alakokkal; reméljük, hogy a közeljövőben végleg eltűnnek városainkból, községeinkből ezek az alakok, akik nemcsak hogy magyarok nem tudtak lenni, hanem bebizonyították, hogy az ő érdekük s az ő célkitűzésük merőben ellenkezik a magyarság érdekeivel és célkitűzéseivel.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a sorozat írásai 1944 nyarán készültek, azokban a hónapokban, amikor úgy tűnt, hogy Magyarország végre megszabadul a zsidó mételytől. A cikkek is ebben a szellemben íródtak, így értelmezhetők.

Lássuk a nyolcadik részt!

A nyaraló

„Alig jöttek meg a nyári napok, a zsidó vezérigazgató úr, az ügyvéd úr, a vállalkozó, a földbirtokos és a művész úr elhatározták, hogy visszavonulnak valahová a Balaton mellé vagy a tengerpartra „üdülni". Pénz korlátlan mennyiségben állott rendelkezésükre és így megnyílt előttük minden lehetőség. Semmi nem volt elég drága, mindent meg tudtak fizetni és az összeköttetések is sokat segítettek. A nagy tengerparti fürdőkön találkoztak különböző országok nemzetközi zsidai és itt meglátszott rajtuk, hogy a zsidóság nem felekezet, hanem faj.

De nem csak a tengeri fürdőket árasztották el, meg lehetett találni őket a kék Duna partján és a Magyar Tenger mellett egyaránt. Ők voltak a vikkendezők, a vadevezősök, a nomádok. A strandokon soha nem lehetett belépőjegyet kapni, mert ők már kora reggel elfoglaltak minden helyet. A parton nyikorgott a gramofon, a keleti szépségek kendőzetlenül csillogtatták feketére sült bájaikat, kövérre hízott Hebron rózsái falatoztak a parton, csámcsogva ették a libamájat, egyes fiatal „jiddisek" pedig a nudizmusnak akartak propagandát csinálni.

Hát olyan naiv ember, aki a zsidó fajiságát tagadta, az a strandon kénytelen volt beismerni tévedését. Mert aki azokat a görbelábú, lúdtalpú, majomszerűen szőrös, kajlaorrú lényeket látta, az rádöbbent arra, hogy ezeknek semmi közük nincs a magyarsághoz.  Keresztény magyar emberek nem szívesen jártak strandra. Hiszen mindenütt beleütköztek a zsidókba. Ott hemzsegtek a kis balatoni fürdőhely pensióiban, korzóján, éttermekben, és joggal nevezték a „szélsőséges elemek" Siófokot pl. - Zsidófoknak. Most átadják helyüket a dolgozó magyaroknak, akik a múltban csak áhítozva néztek a szép magyar fürdőhelyek felé. Ők pedig strandolhatnak Floridában vagy a - Vörös-tenger partján."

(Összetartás)

Napjaink példánya:

Demszky Gábor

Kapcsolódó:

I. rész (a rongyos zsidó)