Luther Márton "A zsidókról és hazugságaikról" című műve még soha nem jelent meg magyar fordításban. A Hetek című lap most lefordította a könyv 11. fejezetét. Luther rasszista főművében a zsidó kérdés végső megoldását a zsidómentes (Judenrein) Németországban, sőt a keresztény hitnek ellenszegülő zsidók kiirtásában látta.
„Luther nagy ember volt, egy óriás. Egy lökéssel áttörte a homályt, és úgy látta a zsidókat, ahogy mi csak ma kezdjük őket látni” - írta az első világháború után Adolf Hitler, aki 1923-ban megjelent főművében, a Mein Kampfban a reformátort Nagy Frigyes és Richard Wagner mellett a német nép „nagy harcosának” és „igazi államférfinak” nevezi.
Luther Márton hatalmas életművet hagyott hátra. Összes művének kritikai kiadása születésének 400. évfordulóján, 1883-ban kezdődött, de csak több mint egy évszázaddal később, 2009-ben zárult le. A több mint 80 ezer oldal terjedelmű műben szerepelnek Luther legvitatottabb, élesen zsidóellenes írásai is, ám ezek – rövid idézetektől eltekintve – a hívők és a nagyközönség számára készített válogatásokba nem kerültek be. A
Hetek című hetilap sorozatot indított az egyházalapítóról:
az első részt itt, a másodikat
itt olvashatja. Az alábbiakban a Hetek fordításában megjelent Luther-írásokat közlünk.
A zsidómentes Németország programjaLuther Márton: A zsidókról és hazugságaikról, 1543. (Tizenegyedik fejezet – egybefüggő részlet)
„A következõ õszinte tanácsot adom nektek:
Elõször is, gyújtsátok fel a zsinagógáikat és az iskoláikat, és földdel borítsátok be azokat, amelyek nem akarnak égni, hogy senki fia soha többet örökre egyetlen követ vagy salakot ne láthasson belõle. Ezt kell tenni Urunk és a kereszténység dicsõségére, hogy Isten lássa, hogy mi keresztények vagyunk, és nem bocsátjuk meg, sem nem tûrjük tudatosan az ilyen nyilvánosság elõtt zajló hazugságokat, átkozódásokat és (Isten) Fiának, valamint a(z Õ) keresztényeinek káromlását. Mert mindazt, amit a múltban tudatlanul elnéztünk – és én magam is tudatlan voltam e tekintetben – azt Isten megbocsátja nekünk. De ha most, miután ismeretet nyertünk, védelmeznénk és óvnánk a zsidók ilyen házait, amelyek az orrunk elõtt állnak, és amelyekben Krisztusról hazudoznak, Õt káromolják, átkozzák, becsmérlik és rágalmazzák, csakúgy, mint bennünket (amit fentebb hallottuk), az ránk nézve olyan lenne, mintha mi magunk is ugyanazt tennénk, sõt rosszabb, amint azt jól tudjuk.
A Deuteronómium 13:12-ben Mózes azt írja, hogy minden bálványimádó várost teljesen tûzzel kell megégetni, hogy semmi ne maradjon meg belõlük. Ha ma élne, õ lenne az elsõ, aki felgyújtaná a zsinagógákat és a zsidók házait. Mert a Deuteronómium 4:2-ben és 12:32-ben kifejezetten arra utasít minket, hogy semmit ne tegyünk hozzá, se ne vegyünk el (Mózes) törvényébõl.
És Sámuel is azt mondja az 1Sámuel 15:23-ban, hogy az Istennek való engedetlenség bálványimádás. Nos, a zsidók mai tanítása semmi másból nem áll, mint rabbik hozzátoldásaiból és az engedetlenség bálványimádásából, annyira, hogy Mózes maga is ismeretlenné vált számukra (amint arról korábban írtunk), csakúgy, mint ahogy ma a Biblia ismeretlenné vált a pápaság alatt. Így tehát, már csak Mózes kedvéért sem tûrhetjük az iskoláikat! Ugyanúgy rágalmazzák õt is, mint bennünket. Szükségtelen tehát, hogy ilyen bálványimádás céljából szabad templomaik legyenek.
Másodszor, azt tanácsolom, hogy rombolják le és semmisítsék meg a házaikat. Mert azokban ugyanazt teszik, mint a zsinagógáikban. Ezért közös fedél alá vagy istállóba kell elhelyezni õket, mint a cigányokat. Ez ráébreszti majd õket arra, hogy nem õk a mesterek az országunkban, ahogy azzal dicsekednek, hanem számûzetésben és fogságban élnek, amint arról szüntelenül siránkoznak és panaszkodnak rólunk Isten elõtt.
Harmadszor, azt tanácsolom, hogy el kell venni tõlük az imakönyveiket és a Talmud-irományaikat, amelyekbõl ilyen bálványimádást, hazugságokat, átkozódásokat és káromlásokat tanítanak.
Negyedszer, azt tanácsolom, hogy rabbijaiknak fejvesztés vagy láblevágás terhe mellett meg kell tiltani, hogy taníthassanak. Mert joggal veszítették el az ilyen hivatal betöltéséhez való jogukat, azáltal, hogy Mózes szavaival (Deuteronómium 17:10) fogságban tartják a szegény zsidókat, mondván (Mózes) halálbüntetés terhe mellett azt parancsolta nekik, hogy engedelmeskedjenek tanítóiknak, bár Mózes világosan hozzátette, hogy csak „(mindabban, amit) az Úr törvénye szerint tanítanak”. Ezek a gazemberek azonban nem törõdnek ezzel. Gátlástalanul kihasználják e szegény emberek engedelmességét, hogy az Úr törvényével szembefordítsák õket, és átitassák õket ezzel a méreggel, átkozódással és káromlással. Ugyanígy tartott bennünket is fogságban a pápa, azzal a kijelentéssel a Máté (evangéliuma) 16:18-ból, hogy „Te vagy Péter” stb., arra kényszerítve bennünket, hogy higgyünk minden hazugságnak és megtévesztésnek, ami ördögi elméjébõl származott. Nem az Isten Igéjével összhangban tanított (a pápa), ezért elveszítette a jogát arra, hogy tanító legyen.
Ötödször, azt tanácsolom, hogy a zsidóknak teljes mértékben meg kell tiltani a nyilvános közutak használatát. Mert semmi dolguk kint, hiszen se nem urak, se nem hivatalnokok, se nem kereskedõk vagy ehhez hasonlók. Maradjanak otthon. Hallottam, hogy azt mondják, van egy gazdag zsidó, aki tizenkét lóval utazik a vidéken, mert az a vágya, hogy Kochba legyen, és feleméssze a hercegeket, urakat, földeket és a népet az uzsorája által, hogy a legnagyobb urak is féltékeny szemmel nézzenek rá. Ha ti urak és hercegek nem tiltjátok meg törvény által az ilyen uzsorásoknak a nyilvános utak használatát, egy nap majd gárdák állnak fel ellenük, miután ebbõl a könyvbõl megismerték a zsidók igazi természetét, és felismerték azt, hogyan kell bánni velük, ahelyett, hogy védelmeznék õket. Ezért ti magatoknak sem szabad védelmezni õket, hacsak nem akartok ti magatok is az Úr szemében részeseivé válni az utálatosságaiknak. Gondoljátok tehát át alaposan, hogy mi jó is származhatna ebbõl, és akadályozzátok meg (a zsidók védelembe vételét).
Hatodszor, azt tanácsolom, hogy tiltsák meg nekik az uzsorát és vegyenek el tõlük minden pénzt, valamint az ezüst és arany ékszereket, és ezeket el kell zárni. Ez az intézkedés azért szükséges, mert – amint azt korábban kifejtettük – kizárólag uzsorából élnek, és mindent, amijük van, tõlünk lopták és rabolták. Az ilyen pénzt kizárólag egy módon szabad felhasználni: ha egy zsidó õszintén megtér, akkor (a zár alá vett pénzbõl) száz, kétszáz vagy háromszáz forintot oda kell nekik adni, a személyes életkörülményeiknek megfelelõen. Ezáltal valamilyen (tisztességes) foglalkozást kezdhet, amibõl eltarthatja a szegény feleségét és gyermekeit és támogathatja az idõseket és gyengéket. Mert az ilyen gonosz nyereségek átkozottak, hacsak nem fordítjuk azokat Isten áldására a jó és méltó ügy szolgálatában.
De amikor azzal dicsekednek, a Deuteronómium 23:20 alapján, hogy Mózes ezt (az uzsorát) megengedte nekik vagy elõírta a számukra, akkor még csak mentelmi levelet sem szabad kiadni a védelmükben. Meg kell mondanunk nekik, hogy kétféle zsidó vagy izraelita van. Az egyik zsidó az, akiket Mózes az Úr parancsolatának megfelelõen kivezetett Egyiptomból, a Kánaán földjére. Nekik adta a törvényét, amelyet a földjükön kellett megtartaniuk, és nem azon túl, és ott is csak a Messiás eljöveteléig. A másik zsidó az, aki nem Mózesé, hanem a császáré. Ezek eredete Pilátus idejéig nyúlik vissza, aki Júdea prokurátora volt. Amikor ez utóbbi megkérdezte õket az ítélõszékben ülve, hogy „Mit tegyek azzal, akit Krisztusnak neveznek?”, akkor mind azt felelték, hogy „Feszítsd meg, feszítsd meg!”. Erre (Pilátus) azt mondta nekik: „A királyotokat feszítessem meg?” Mire válaszul azt kiabálták, hogy „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (Máté 27:22, János 19:15). Isten nem rendelte nekik azt, hogy alávessék magukat a császárnak, önként tették ezt.
Amikor azonban a császár a neki járó engedelmességet követelte tõlük, ellenálltak és fellázadtak ellene. Nem akartak többé az alattvalói lenni. Ezért (a császár) maga jött el, hogy felkeresse az alattvalóit, és Jeruzsálembe gyûjtötte össze, majd szétszórta õket a birodalmában, hogy kényszer által engedelmeskedjenek neki. Tõlük származik a zsidók mai maradéka, akikrõl Mózes semmit nem tudott, sem õk Mózesrõl, egyetlen szakaszra vagy versre sem méltók Mózestõl. Ha újra Mózes törvényeit akarják alkalmazni, akkor vissza kell térniük Kánaán földjére, hogy újra Mózes zsidói legyenek és a törvényeit megtartsák. De mivel a császár uralma alatt álló idegen országokban élnek és nem engedelmeskednek Mózesnek, ezért be kell tartaniuk a császár rendelkezéseit és tartózkodniuk kell az uzsorától, mindaddig, míg (újra) engedelmeskednek Mózesnek. Mert Mózes törvénye egy lépéssel sem lépte át Kánaán határát, és a zsidó nép kereteit. Mózes nem az egyiptomiaknak, a babiloniaknak vagy bármely más nemzetnek küldetett a törvényével, hanem csak annak a népnek, akiket kivezetett Egyiptomból a Kánaán földjére, amint arról számos alkalommal bizonyságot tesz a Deuteronómium könyvében. (Akiket kivezetett,) azoknak meg kellett volna tartaniuk a tõle kapott parancsolatokat a Jordánon túli földön, amit nekik kellett meghódítaniuk.
Továbbá, miután a papság, az istentisztelet, a kormányzás – mindaz, amivel szinte teljes egészében Mózes törvénye foglalkozik – immár ezernégyszáz éve véget ért, ezért bizonyos, hogy Mózes törvénye is véget ért, és hatályát veszítette. Ezért ezekre a birodalmi zsidókra a birodalmi törvényeket kell alkalmazni. Ezért nem szabad eltûrni, hogy a kívánságuk szerint Mózes (hitû) zsidók legyenek. Valójában ezernégyszáz éve egyetlen ilyen zsidó sincs már.
Hetedszer, azt tanácsolom, hogy minden fiatal és erõs zsidó férfinak és nõnek cséphadarót, baltát, kapát, lapátot, rokkát, orsót kell adni a kezébe, és hagyni, hogy kenyerüket homlokuk verítékével keressék meg, amint az Ádám gyermekeinek rendeltetett (ld. Ter. 3:19). Mert nincs rendjén az, hogy bennünket átkozott gójokat dolgoztassanak orcánk verítékével, miközben õk, a szent nép a kályhájuk mögött üldögélnek, lakomázva és szellentgetve, miközben mindezek felett még káromlást szólva még dicsekednek is azzal, hogy õk a verítékünk árán uralkodnak rajtunk, keresztényeken. Nem, az ilyen lusta gazfickókat ki kell rázni (a székükbõl) a nadrágjuk ülepénél fogva.
De ha attól tartunk, hogy kárt okoznak nekünk vagy az asszonyainknak, gyermekeinknek, szolgáinknak, jószágainknak stb. azáltal, hogy bennünket szolgálnak, és nekünk dolgoznak – mert ésszerû feltételezni azt, hogy a világ ilyen nemes lelkû urai, ezek a mérges, keserû férgek nem szoktak hozzá a munkához, és ezért nagyon nehezen vennék rá magukat arra, hogy ilyen mélyen megalázzák magukat, elõttünk, átkozott gójok elõtt – nos, akkor kövessük az olyan nemzeteknek, mint Franciaország, Spanyolország, Csehország stb. józan példáját, és számoljuk össze, mennyi uzsorát szívtak el tõlünk, osztozzunk meg ezen méltányosan, de utána ûzzük el õket örökre az országunkból. Mert amint hallottuk, Isten égõ haragja olyan erõs velük szemben, hogy a szelíd irgalom csak még rosszabbá és rosszabbá tenné õket, ezzel szemben a kemény irgalom megváltoztatja õket, bár csak kevéssé. Ennek okáért, mindenesetre el velük!”
(Martin Luther: On the Jews and Their Lies. Luther’s Works Volume 47. Augsburg Fortress, 1971. Fordította: Morvay Péter)
atv.hu /
Hetek 
Kommentáld!