Emlékezzünk: Október 6.
2013. október 06. - 13:57
Rovatok:
Kultúra
Share on favorites Share on email Share on print Share on pdfonline |
163 évvel ezelőtt végezték ki ezen a napon a szabadságharc tábornokait. Korábbi cikkünkben leírtuk az előzményeket, melyek a 13 Aradi Vértanú halálához vezetett, de arról nem beszéltünk, kik, milyen emberek voltak ők.

Katonák, akik fegyelmet, a harctereken kiérdemelt dicsőséget tartották fontosnak életük során. Emberek, akik a magyar szabadságharc hívó szavára, katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Ők azok, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, vezették csapataik embereit keményen küzdve, mert hittek abban, hogy győzhetnek. Életük azzal zárult, hogy rajtuk statuáltak példát a megtorlásra. Meghaltak, mert szembeszálltak a császárralk, és kiáltak az igazságért, szeretett hazájukért, nemzetükért. Ők voltak azok, akik elmenekülhettek volna, amikor már tudható volt a vég, hátrahagyva a hozzájuk beosztott katonákat. Ezt mégsem tették meg. A halálig kitartottak!
Olyan hősök ők, akiket Magyarország történelmében nagybetűkkel kell írni, mert vérüket áldozták a hazáért. Minden valamire való magyar embernek ismernie kell nevüket!



A 13 aradi vértanú közül a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt.

Sápadtan, de keményen lépkedtek a vesztőhelyre. Elsőként POELTENBERG JENŐT vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű volt. TÖRÖK IGNÁC szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele. LAHNER GYÖRGYNEK aznap volt az 54. születésnapja. NAGYSÁNDOR JÓZSEF az utolsó pillanatig szivarozott. Ezután következett a halkan imádkozó KNÉZICH KÁROLY: Őt AULICH LAJOS követte. LEININGER-WESTERBURG KÁROLY sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon magas ember volt. Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem DAMJANICH JÁNOS, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett fojtania. GRÓF VÉCSEY KÁROLY végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt akitől elbúcsúz-hatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg. A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett. A többi 4 tábornokot KISS ERNŐT, LÁZÁR VILMOST, DESSEWFFY ARISZTIDET és SCHWEIDEL JÓZSEFET puskagolyó küldte a halálba.

Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja. A szabadságharc bukása után a teljes terror jegyében a vértanúkról említést sem lehetett tenni. Illegálisan annál többet beszéltek róla. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenségét.

A mai napon emlékezzünk tehát rájuk, az igazi HŐSÖK-re!


Kelemen Virág – Jövőnk.info