A homoszexualitás az erkölcs mérlegén

2013. 07. 5. péntek. - 10:54
Napjainkban a média a homoszexualitást elsősorban politikai kérdésként kezeli: a homoszexualitásról való ítélkezés szerint szokták jobboldalinak vagy baloldalinak minősíteni azt, aki belenyúl ebbe a darázsfészekbe. Van, aki az egész homoszexuális-kérdésben csupán jogi problémát lát, és mindent elkövet azért, hogy a homoszexuális személyeket, illetve párokat ugyanazon jogok illessék meg, mint a heteroszexuálisokat. Mások pedig orvosi esetként kezelik ugyanezeket, és azon vitatkoznak, hogy örökölt, vagy szerzett biológiai anomáliáról van-e szó.

Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a jelen cikk sem jogi, sem politikai, sem orvosi szempontból nem kíván foglalkozni a homoszexualitással, hanem azt kizárólag erkölcsi szempontból szándékozunk értékelni. Rögtön meg kell jegyeznünk, hogy az 'erkölcs' szó latin megfelelőjének, a 'mos' szónak (amiből a 'moralitás' szó is származik) kettős jelentése van: jelent egyrészt szokást, másrészt azt a mércét, amelynek alapján eldönthető, hogy egy konkrét emberi cselekedet megfelel-e a természetadta céljának, vagyis jó-e. Mi az 'erkölcs' szót az utóbbi értelemben használjuk, ugyanis annak ellenére, hogy az emberi szokások és az azokon alapuló értékítéletek koronként változnak, az emberi természet és az emberi cselekedetek természetadta céljai minden időkben és mindenütt ugyanazok. Ennek megfelelően van objektív mérce, amelynek alapján minden korban eldönthető, hogy egy bizonyos cselekvésforma megfelel-e, vagy sem az adott cselekvés természetadta céljának, vagyis az illető cselekvés erkölcsileg jó-e, vagy rossz. Ennek alapján előfordulhat, hogy egy bizonyos cselekvésforma, amelyet egy adott korban az emberi szokások alapján elfogadnak, erkölcsileg rossznak minősül, és fordítva: megeshet, hogy egy cselekvésforma erkölcsi szempontból jónak mondható, jóllehet ellenkezik az emberi szokásokkal.

Mielőtt a homoszexualitás erkölcsi értékelését elkezdenénk, még egy fontos megkülönböztetést kell tennünk. Objektív és szubjektív szempontból beszélhetünk egy cselekedet erkölcsi értékéről. Objektíve akkor jó erkölcsileg egy emberi cselekedet, ha megfelel a természetadta céljának. Szubjektíve pedig az a tett mondható erkölcsileg jónak, amelyet a cselekvő tette során lelkiismerete szerint erkölcsileg jónak tart. Mi e cikkben kizárólag objektív szempontból foglalkozunk a homoszexualitás erkölcsi mérlegelésével, vagyis csak azt vizsgáljuk, hogy erkölcsi szempontból objektíve elfogadható-e, vagy sem a homoszexualitás, és nem foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy bűnösek-e, vagy sem szubjektív lelkiismeretük szerint az egyes homoszexuális személyek.

A vizsgált kérdésre csak annak megfontolásával adhatunk helyes választ, hogy mi a szexualitás természetadta célja. Egy cselekedet természetadta céljának azt nevezzük, amire az illető cselekedet elsődlegesen irányul, és amin keresztül ér el mindent. Nyilvánvaló, hogy minden cselekedetnek csakis egy természetadta célja lehet, hiszen a természetadta (elsődleges) tárgy (ami egyben cél) adja meg a cselekedet jellegét, ámde minden cselekedetnek egy - és csak egy - jellege lehetséges. Ebből következik, hogy a szexuális aktusnak is kizárólag egy elsődleges (természetadta) célja van. - Igen sokan azt állítják, hogy a szexuális aktus elsődleges célja az élvezet, vagy eufemikusabban kifejezve: az „örömszerzés".

Azonban alaposabban megfontolva a kérdést, beláthatjuk, hogy bár egy cselekedet elsődleges (természetadta) céljának elérése élvezettel jár együtt, maga az elsődleges cél, a cselekedetet specifikáló, a cselekedetnek jelleget adó tényező nem ez, hanem az, amire a cselekvés természeténél fogva irányul. Például az éhség és szomjúság csillapítása élvezettel jár együtt, de világos, hogy az evés-ivás természetadta célja nem ez, hanem az önfenntartás. A tudományos vagy a művészeti alkotás is élvezetet okoz a szakavatott alkotónak, de nyilvánvaló, hogy a tudomány célja nem ez, hanem az igazság megtalálása, a művészet célja sem ez, hanem a szép megformálása.

Mindez persze a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a cél elérését kísérő élvezet erkölcsileg rossz, vagy elítélendő lenne. Erről szó sincs. Amit hangsúlyozni kívánunk, mindössze az, hogy sem a szexualitásnak, sem más tevékenységnek nem az élvezet az elsődleges célja, ami a jellegét megadja.

Ha tehát nem az élvezet az elsődleges cél, akkor mi az? Vannak, akik azonnal készek a felelettel: a szexualitás elsődleges célja a fajfenntartás, a gyermeknemzés. Ha azonban alaposabban átgondoljuk, ezt is képtelenségnek kell tartanunk az emberi szexualitással kapcsolatban. Az ember szexuális ösztöne akkor is működik, amikor az adott konkrét körülmények között lehetetlen a gyermeknemzés (pl. a nő terhessége, idős kora, vagy a férfi, ill. a nő sterilitása miatt stb). Az ösztön működését nem tekinthetjük esetleges tényezőnek, hanem az a lényegből folyó sajátosság. Lehetetlen tehát, hogy egy ösztönös cselekvésnek az legyen az elsődleges tárgya - és egyben jellegadója -, aminek az elérése bizonyos esetekben a dolgok természetéből következően lehetetlen.

Mindebből az következik, hogy a szexuális aktus elsődleges tárgya és egyben természetadta célja - az ember biológiai felépítettségét és a testtől különböző, szellemi lelkét is figyelembe véve - egy férfi és egy nő lehető legtökéletesebb testi-lelki önátadása. Ez testi vonatkozásban a férfi és női nemi szerveinek anatómiai egymásrarendeltségéből következik, és lelki vonatkozásban pedig a férfi és női psziché egymást kiegészítő jellegéből.

A mondottak etikai következménye, hogy akkor, és csak akkor jó erkölcsileg egy szexuális aktus, ha az elsődleges célja, természetadta rendeltetése, az egymásnak való lehető legtökéletesebb önátadás nincs meghiúsítva. Az olyan esetekben pedig, amikor ez a természetadta cél szükségképpen meghiúsul, a szexuális aktus erkölcsileg rossz.

Nyilvánvaló, hogy ez a természetadta cél számos körülmény jelenléte folytán a heteroszexuális aktusok esetében is meghiúsulhat (ezekkel e cikkben terjedelmi okokból nem foglalkozhatunk), de világos, hogy homoszexuális aktussal semmilyen körülmények között nem érhető el. Amiből szükségképpen következik, hogy a homoszexualitás természeténél fogva erkölcsileg rossz. Testi oldalról ez azonnal belátható: két férfinak, illetve két nőnek nincsenek egymáshoz rendelt, egymásnak megfelelő nemi szerveik, éppen ezért kell mesterkélt módozatokat alkalmazniuk a homoszexuális pároknak. De ugyanez lelki síkon is belátható: két férfi, illetve két nő - lényeges, strukturális pszichikai sajátosságait tekintve - párhuzamos, és nem egymást kiegészítő sajátosságokat mutatnak. Az egymás lelki kiegészítésének pszichikai hiányossága szemléletesen megmutatkozik a homoszexuális kapcsolatok gyakori instabil jellegében, ami azt eredményezi, hogy egy homoszexuális személynek - többnyire - egymást követően igen nagyszámú szexuális partnere van. (Ez az instabilitás heteroszexuális kapcsolatok esetén is fennállhat különböző körülmények folytán, de ez nem a heteroszexuális aktus természetéből, tehát nem szükségszerűen következik be; nem minden esetet jellemez. A homoszexuális aktus következményének ez a hiányossága viszont a dolgok természetéből ered, vagyis szükségszerű okozat).

Mindez természetesen nem jelent ítéletet az egyes konkrét homoszexuális személyek szubjektív erkölcsiségéről. Az egyes ember lelkiismeretének megítélése egyedül Isten számára lehetséges, és - ahogy elöljáróban leszögeztük - írásunk nem foglalkozik azzal, hogy saját szubjektív megítélésük szerint bűnösek-e az egyes homoszexuálisok. Az objektív erkölcsi tisztánlátás érdekében azonban elengedhetetlenül szükséges az erkölcsi relativizmus elkerülése, és ezért pontos tisztázása annak, hogy a homoszexualitás erkölcsi rossz-mivolta nem lehet bizonyos korok szokásának, vagy esztétikai ítéletének függvénye, hanem erre is érvényes, ami az erkölcsre általában: az erkölcsnek nincs múltja, jelene és jövője, mert nem időbeli, hanem örökérvényű létviszonyok velejárója!

Mindezzel kapcsolatban még néhány közkeletű téves felfogásra rá kell mutatnunk. A homoszexualitás - amint láttuk - nem gyakorlati okok miatt rossz. Nem azért rossz, mert a homoszexuális kapcsolat nem járhat együtt a gyermeknemzéssel, hiszen ilyen alapon erkölcsileg rossz lenne a gyermektelen házaspárok szexuális tevékenysége is. Nem is a jelenleg fennálló AIDS-veszély teszi erkölcsileg rosszá magát a homoszexuális aktust (az AIDS-fertőzöttségét eltitkoló homoszexuális személy felelőtlensége ettől független, különálló bűn). Az is téves felfogás, hogy „csak fiatalkorúak homoszexuális megrontása bűntett; a felnőttek a saját lakásukban azt tesznek, amit akarnak". Kétségtelen, hogy a fiatalkorú megrontása jelentősen súlyosbítja a homoszexualitás erkölcsi rosszaságát, de elfogadhatatlan, hogy az erkölcs általában, és ezen belül a szexualitás kérdése magánügy lenne. Természetesen itt nem jogi szankciókról beszélünk (ez nem tárgya írásunknak), csupán elvi szempontot fejtünk ki: az úgynevezett tolerancia személyekre és nem elvekre vonatkozik. Egy társadalom lehet (és kell is, hogy legyen) toleráns a homoszexuális egyénnel szemben, de nem szűnhet meg mindent elkövetni, hogy (többek között oktatással, példamutatással, propagandával) minél több ember erkölcsi tisztánlátását elősegítse!

Végezetül: nem azért nem foglalkozunk a homoszexualitás politikai, jogi és orvosi vonatkozásaival, mintha ezeket a szempontokat lényegtelennek tartanánk, hanem egyrészt terjedelmi okokból, másrészt a különböző szempontok összekeverésének elkerülése érdekében azt láttuk célszerűnek, hogy a homoszexualitás erkölcsi vonatkozásait a többi szempontoktól elvonatkoztatva, külön tárgyaljuk.

Szándékosan nem tértünk ki a homoszexualitás keresztény valláserkölcsi megítélésére, mert az volt a célunk, hogy kimutassuk: az ember a természetes ész fényénél, a filozófiai etika határain belül, a keresztény hit felhasználása nélkül is képes - oly sok más erkölcsi következtetésen kívül - arra, hogy ítéletet mondjon a homoszexualitás erkölcsi vonatkozásairól.

Nem mond ellent megállapításainknak az a tény, hogy nagynevű görög filozófusok is akadtak, akik magasabb rendűnek tekintették a homoszexualitást a heteroszexualitásnál. Annak eldöntésénél, hogy mi igaz, és mi nem, nem az számít, hogy ki képvisel egy tételt, és ki hangoztatja az ellentételt, hanem az a döntő, hogy milyen érvvel támasztja alá, amit mond. A filozófiában, és azon belül a filozófiai etikában, nem tekintélyekre, hanem érvekre alapozódik a bizonyítás!

Azzal áltathatja magát a homoszexuális ember, hogy ő „a szexualitásnak ebben a formájában találja meg a boldogságot". Ám a valóság az, hogy bár - különböző okok folytán - okozhat pillanatnyilag nagyobb élvezetet ez a fajta szexualitás, de a boldogság nem azonos a pillanatnyi élvezetekkel. Ahogy Boëthius mondja: „Beatitudo est status omnium bonorum aggregatione perfectus." („A boldogság olyan állapot, amelyben minden jó együtt van.") A „minden jóban" pedig a stabil lelki harmónia és általában a lelki stabilitás is benne foglaltatik. A lélek harmóniáját nem adhatják meg természetellenes cselekedetek, és az ember el nem múló boldogsága, végső célja csak olyan cselekedetekkel érhető el, amelyek arra irányulnak, amire természetüknél fogva irányulniuk kell.

Tudós-Takács János

Megjelent:
Pannon Front
VII. évf. 5. (35.) szám, 53-55. old.
2001. október 1.

(amdg.betiltva.com)

Válasz

A buziőrség biztatja a ratyikat: a szombati erkölcsrombolást a megfelelő erőkkel és eszközökkel biztosítják
A rendőrség a Budapest Pride rendezvényt a megfelelő erőkkel és eszközökkel biztosítja - közölte az MTI érdeklődésére a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) pénteken.
A rendőrség mindent megtesz annak érdekében, hogy a Budapest Pride felvonulás, illetve az eddig bejelentett és tudomásul vett további hat rendezvény valamennyi résztvevője gyülekezési jogának gyakorlását biztosítsa úgy, hogy térben egymástól elkülöníti őket.
A szóvivő emlékeztetett: a rendőrség 2012-ben is lényeges rendbontás nélkül biztosította a felvonulást, amelynek rendőrségi kezelése az alapvető jogok biztosának is megelégedésére szolgált.
Az Amnesty International pénteken tudatta az MTI-vel, hogy a szervezet munkatársai az eseményen figyelemmel kísérik a rendőrség munkáját, így vizsgálják azt is, hogy a jogszabályoknak megfelelően járnak-e el és valóban megfelelő védelmet nyújtanak-e a felvonulás résztvevőinek. Közleményükben azt írták: bíznak benne, hogy a tavalyi évhez hasonlóan a hatóság idén is példásan látja el feladatát.
Múlt évben a felvonulással kapcsolatban keletkezett költség 62 millió 264 ezer forint volt.
A 18. köcsög, leszbikus, biszexuális, transznemű és mindenféle génhulladék Budapest Pride fesztiválja a budapesti Toldi moziban kezdődött vasárnap este, a vonaglást szombaton tartják.
(MTI nyomán)


További részletek: http://kuruc.info/r/26/114608/#ixzz2YBXTZTk9

Válasz