Egy szegény „gyurcsányista” panaszai

2013. 04. 16. kedd. - 14:41
Interjú készült Vágó Istvánnal, a méltán elfeledett és mára mindenhol kínossá vált, magát „az ország kvíz-mesterének" képzelő, saját bevallása szerint is „gyurcsányista" egykori televíziós személyiséggel. A budapesti zsidóság által kedvelt és valahogyan még életben tartott 168 Óra című hetilapban Sándor Zsuzsanna beszélgetett a halálra rémült és teljesen kétségbe esett Vágóval.

Szegény Vágó, aki végig haknizta az egész Gyurcsány-Bajnai időszakot - sokszor a kedves vezér, Gyurcsány Ferenc közvetlen közelében lihegve -, most azon csodálkozik, hogy a kutya sem kíváncsi rá, illetve egyetlen rendezvényszervező sem meri megkockáztatni, hogy az ő nevével kilincseljenek a megrendelőknél. „...a programszervezők most is megkeresnek, hogy vállalnék-e fellépést, majd miután igent mondok, lemondják a megbízást. Föltételezem, amikor közlik a megrendelővel, hogy a Vágó rendelkezésre áll, azt a választ kapják: „Na ne! Vágó ne jöjjön!". Nyíltan nem mondják persze a szemembe, de azt gyanítom, ez van a háttérben." A paranoiás Vágó mindenre gondol, csupán arra nem, hogy mellőzésének hátterében nem a hatalomtól való rettegés áll, sokkal inkább a személyét övező általános ellenszenv, amit, valljuk be őszintén kemény munka volt összehozni és a szocialista-liberális kormányok alatti sűrű nyelvcsapásainak köszönhet.

Itt már az újságíró is gyanakszik, gyanakvásának pedig hangot is ad, amikor így vág közbe: Néha már az az érzésem, hogy mindannyian közéleti paranoiában szenvedünk. Vágó mester, mint az ország egyik legműveltebb és legtájékozottabb embere azonnal cáfol és életszerű történetekkel hozakodik elő. Ezt a továbbiakban mi (VasiHazafi) már csak Gerendás-szindróma néven fogjuk emlegetni. Közismert balliberálisként besorolt művészek panaszolják neki, hogy a kormányváltás óta őket sem hívják sehová (a Gerendás-szindróma egyik kiváló példája), többeknek már a rezsire se telik (ismét a Gerendás-szindróma), sőt az egyik neves színészbarátja ott volt mellette, amikor a mobilszolgáltatójától kapott egy sms-t: ha nem fizeti be a számlát, korlátozzák a szolgáltatást. Na hát Vágó úr! Ön szerint, ha Kovács János szerkezetlakatos nem fizeti be a telefonszámláját, akkor vele mi történik? Ja, hogy az Ön kedves színészbarátja az „közismerten balliberális" besorolású volt?

Mivel Vágót a kutya sem hívja sehová, ezért kitalálta, hogy az amúgy holokauszt-túlélő anyukájával rendhagyó történelemóra címén hakni turnéra indulnak iskolákba. Az édesanyjával folytatott haknijukról szerencsére egy árva sort sem lehetett olvasni sehol, de az utolsó pillanatban valaki mégis felfigyelt rájuk. Vágó István erről így számol be az interjúban: „Édesanyám holokauszt-túlélő és az emlékeiről beszélt a gyerekeknek. Majd az „újságíró" megjegyezte: „Vágó István anyját a gonosz nácik haláltáborba vitték. Az elgázosításhoz képest azonban egész jól néz ki." Ezt írta a nyolcvanhat éves anyámról. És sokan vannak, akik tapsolnak ehhez..." No comment.

Vágó nyíltan és őszintén vállalja: „gyurcsásita" vagyok. „Nyugdíjas vagyok, a képernyőn ritkán szerepelek. Engem már nem tudnak kirúgatni az állásomból. Aktív koromban sikerült annyit félretennem, hogy most ne legyek kiszolgáltatott. Megengedhetem magamnak, hogy azt mondjam, amit gondolok és amit akarok." Örülünk neki, hogy Vágónak azért a rezsire még futja, nem úgy, mint a többi balliberális művész barátjának, akik ha mégsem döntenek úgy, hogy végre elmennek tisztességes munkát keresni és dolgozni, majd bátran fordulhatnak az „ország kvíz-mesteréhez" egy kis anyagi támogatásért.

(VasiHazafi.hu)

Válasz