A választások közeledtével már-már sejteni lehet, milyen végeredménnyel fog zárulni a 2014-es voksolás. A magát kormányváltó összefogásnak nevező bohócbanda szemmel láthatóan képtelen érdemben reagálni a lassan állampárttá alakuló Fidesszel szemben. A jelenlegi kormánypárt a Simon-üggyel gyakorlatilag egyetlen ütéssel földre küldte az amúgy is nehezen összeboruló kormányváltó erőket. Az összefogás kb. másfél éves szenvedése, hogy tető aláhozzák az együttműködést, már ott halálra volt ítélve, hogy bukott politikusokat sorakoztattak fel. A kormánypárt pedig sikeresen belekényszerítette őket egy olyan kampányba, amit nem nyerhettek meg.

A magyar politikai élet „balszárnyát" képviselő pártok és szervezeteik alapvetően képtelenek bármilyen tartós politikai szerepvállalásra. Ennek pedig talán a legfőbb oka, hogy semmilyen formában nem képviselik az ún. baloldali világkép vélt elemeit - amely természetesen sohasem volt őszinte szándék részükről. Teljesen hiányzik belőlük a társadalmi igazságosság gondolata, a szociális munkaállam gondolata, vagy a dolgozók érdekeinek képviselete.

A magyarországi „baloldal" alapvetően a nagytőkéseket és az etnikai kisebbségeket védi. Ezen kívül a minden áron elérendő egyenlőséget hirdetik, amely nemcsak, hogy képtelen bármilyen megoldást, illetve választ adni hazánk problémáira, de mára kijelenthető, dekadens és életképtelen eszmeiségnek minősül. Az átlag magyar ember számára a nagytőke kiszolgálása, a faji, szexuális és vallási alapú kisebbségek védelme és támogatása, valamint az egyenlőség torz értelmezése nem csak, hogy nem kielégítő, de mára teljesen taszító gondolat lett.

Ennek az a súlyos következménye lehet, hogy a politikai paletta túlságosan is egy irányba billen, ami nem mást, mint a jelenlegi kormánypártot a totális államhatalom kiépítésére is alkalmassá teheti. Alkalmassága nem a hozzáértéséből fakad, hanem egyszerűen monopol helyzetéből. Ez pedig a Kádár-korszak egy újfajta megjelenését eredményezheti.

Önmagában persze a „baloldal" súlytalansága nem tragédia a hungarista, illetve ezekkel szimpatizáló, hasonló értékrendszerben gondolkodó emberek számára, azonban a nemzeti, illetve keresztény gondolatok súlyos csorbát szenvednek azáltal, hogy erre méltatlan emberek és szervezetek hoznak olyan döntéseket, amelyek sem az ország, sem a nemzet érdekét nem szolgálják.

A hungarizmus az, amely magában hordozza mind a nemzetelvű, mind a társadalmi igazságossághoz vezető elemeket, képes egyfajta egységet teremteni a politikai palettán. A keresztény szellemiség pedig biztosíték arra, hogy az eszmét sosem használhatják jóhiszeműen erkölcsi rosszra.

Az egyéb politikai szereplők - akik feltehetően a következő 4 évben valamilyen formában az aktív politika szereplői lesznek - pedig sem tapasztalattal, sem háttérrel nem rendelkeznek, hogy érdemi megoldásokat tudjanak nyújtani az országot sújtó problémákra. Az alapvető hiányosságuk mégis, hogy gumifogalmakba próbálják politikai elképzeléseiket belegyömöszölni.

A ma népszerű nemzeti radikalizmus fogalma - amely önmagában ellentmondásos -, nem egy egységes eszmei forma. A nemzeti gondolat, avagy a nacionalizmus, amely önmagában hordozza mind a hagyományok, mind a kultúra tiszteletét és megtartását, ütközik a radikalizmus gyökeres, mélyreható változásokat akaró gondolatával. Ezeket pedig az ilyen szervezetek ideológusai igyekeznek megmagyarázni és különböző tradicionális, turáni, keresztény, pogány, autokrata, demokrata és hasonló elemek vegyítésével rendszerbe foglalni az amúgy életképtelen világképet.

Manapság egy nemzeti radikálistól, ha megkérdezzük, hogy mi az ő politikai álláspontja, négy-öt eszmei fogalmat kell felsorolnia és órákon keresztül magyaráznia, hogy valami egységes és egymásnak nem ellentmondó képet kaphassunk az ő gondolkodásmódjáról.

A hungarizmus ezzel szemben világos és érthető gondolatok sora, amely egymással nemhogy semmilyen ellentétes viszonyban nem állnak, hanem a hungarizmus definiálásához elengedhetetlen szükség van rájuk. A nacionalizmus, a szocializmus és kereszténység hármassága nélkül nem beszélhetünk hungarizmusról. A hungarizmus igazságának egyik alapja, hogy tiszta és világos. Nálunk 2+2 sosem lesz öt, akármilyen formában is próbálhatják ideológusok vagy filozófusok megmagyarázni, hogy mi mit jelent.

A jelenlegi választás eredménye, bár érdemi változásokat nem fog hozni az ország sorsában, tökéletesen példázni fogja, hogy milyen jövő elé kell majd néznünk. Amennyiben a kormányzó párt hatalmon marad, akkor feltehetően tevékenységük tartósan befolyásolni fogja az ország középtávú jövőjét, a „baloldal" háttérbe szorulása egypólusúvá változtatja a politikai rendszert. A fiatal pártok pedig feltehetően (amennyiben képtelenek lesznek önálló arculat kialakítására, amely az örökérvényű igazságon alapul) eltűnnek majd az aktuálpolitikai térképről.

Csengeri Áron - Kitartás.net